Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XXIX.

Egész délelőtt azt hallgattam, hogy Tobirama milyen módszerekkel fogja megkínozni Madarát, amiért hozzám mert érni, s közben alig tudtam visszafolytani a nevetőgörcseimet.
- Azért remélem ezt nem gondolod komolyan- szólaltam meg, amikor 47. teóriáját mondta el Madara megkínzásáról.
- Még jó, hogy komolyan gondolom! Megmondtam már előre, hogy eltöröm a kezét, ha hozzád ér- mérgelődött.
- Akkor nem csak a kezét kell eltörnöd...- jegyeztem meg szórakozottan, mire a bátyám idegbeteg pillantást mért rám.- Tobirama, a fenébe is! Ő a pasim, normális dolog, ha lefekszem vele...
- De ő egy Uchiha!
- Azta, nem mondod!- tettettem meglepődést.- Azt hittem ő is egy Senju, jó hogy szóltál.
- Ironizálj csak...- mérgelődött tovább.- Attól még ki fogom nyírni.
- Hallom veszélyben forog az életem- lépett be Madara szórakozottan a helyiségbe.
Széles mosollyal az arcomon léptem oda hozzá, mire magához húzva megcsókolt, majd Tobiramára nézett.
- Tobirama...
- Madara...- köszöntötték egymást "kedvesen".- Nem kell sok, hogy megöljelek.
- Ne is figyelj rá- súgtam Madara fülébe.
- Fő a kedvesség és a szeretet- mondta Madara szórakozottan.- Csak tudnám, hogy mivel ártottam a csöpp lelkednek...
- Ne tetézd a hangulatot- fúrtám a vállába a fejem.
- Ezt remélem nem direkt csinálod- szólt a bátyám összehúzott szemekkel.- Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy mit tettél, amiért okom van haragudni rád.
- Aha, lássuk csak...- gondolkozott el Madara.- Á, megvan! Lefeküdtem a barátnőmmel, biztos ezen akadtál fenn. Csak tudnám mi a problémád ezzel, szerintem ez egy megszokott dolog.
- Ne feszítsd túl a húrt, Uchiha!- kiáltott rá, de Madara nem az a fajta, aki beijed egy ennyitől.
- Na jó, inkább menjünk- ajánlottam fel, mire hátrafelé kezdtem lökni Madarát.
Nyomásomra hátrált pár lépést, majd amikor biztos távolságra kerültünk Tobiramától, de még a látótávolságán belül voltunk, hirtelen megfogta a kezem és szembefordított magával. Pont hátat fordítottam ezzel Tobiramának, mire érdeklődve pillantottam fel az Uchihára, hogy ez mire volt jó. De pár pillanat múlva megértettem mindent.
- Várj, még egy dolog!- kiáltotta Tobiramának, majd lazított egyet a derekam szorításán.- Már tudom, hogy mi a te bajod. Zavar, hogy ezt megtehetem!
A következő pillanatban derekamon pihenő kezét lennébb csúsztatta, és határozott mozdulattal belemarkolt a fenekembe. Először nem tudtam mit reagáljak erre az akciójára, de aztán bevillant az agyamba, hogy Tobirama milyen fejet vághat egy ilyen után. Úgyhogy megragadtam Madara kezét és anélkül, hogy egy pillanatra is hátranéztem volna, megindultam kifelé. Olyan gyorsan haladtam, amennyire csak lehetett, miközben felkészültem a bátyám támadására Madara ellen, ami viszont nem kis meglepetésemre elmaradt.
- Te hülye!- röhögtem el magam, amikor tisztes távolságra kerültünk a házunktól és Tobiramától.- Ugye tisztában vagy vele, hogy ezzel háborút szítottál?
- Persze, de mindent megért az a fej- nevette el magát ő is, mire a mellkasára csaptam.
- Ne már, és én nem láttam!
- Pedig ez elképesztő volt.
Fejemet megrázva felmutattam a középső ujjam, mire Madara a derekamot megragadva felkapott az ölébe és csikizni kezdett. Kis kérlelés után (legalább 5 perc amúgy) sikerült elérnem, hogy letegyen, és letöröltem a nevetéstől kicsordult könnyeimet.
- Ez kegyetlen volt- mondtam, mire csak elvigyorodott és magához húzva megcsókolt.
Belemosolyogtam a csókjába, majd rögtön visszacsókoltam, így kisebb csókcsatába kezdtünk, ami kezd mindennapossá válni nálunk. De mit tegyek, ha ilyen jól csókol ez a pasi?
Idilli jelenetünket Hashirama szakította félbe, amiért kedvem lett volna leütni őt.
- A Hokage-úrnak fontos megbeszélése lesz- közölte szórakozottan, mire Madara a homlokára csapott.
- Basszus, tényleg. El is felejtettem.
- Tudom, azért jöttem szólni- jegyezte meg Hashirama visszafolytva a nevetését.
- Ne na, akkor én mehetek vissza Tobiramához! Szét fog szedni- sóhajtottam.
- Azt kétlem, mert ő is jön velünk- mondta Hashirama.
- Akkor téged fog szétszedni- fordultam Madara felé, aki csak szórakozottan megsimította az arcom.
- Nem ijedek meg tőle.
- De amúgy mi ez a megbeszélés?- kérdeztem.
- Találkozunk néhány klán képviselőivel, akik csatlakozni szeretnének a faluhoz. Legalább két napba bele fog telni.
- Na várj, akkor itthagytok?!- kérdeztem tátott szájjal.
- Nincs más választásunk- vont vállat Hashirama.
- Mit fogok csinálni két napig nélkületek?- öleltem át Madarát siránkozva.
- Ne hisztizz, az nem is olyan sok idő- simogatta meg a hátam.
- De igen- szálltam vitába azonnal.
- Nekünk egy pillanat alatt el fog repülni- jegyezte meg.
- Nektek igen, de nekem nem! Két teljes napig mit csinálok nélküled?- kérdeztem széttárt karokkal, miközben Tobirama is betoppant.- Vagyis nélkületek, erre gondoltam...
- Csak puszta nyelvbotlás volt, mi?- kérdezte Tobirama gúnyosan.- És az előbbiért még számolunk!
- Oké, oké- legyintettem, majd újra átöleltem Madarát és a fülébe súgtam, hogy csak ő hallja, amit mondok.- Vigyázz magadra!
- Nem kell féltened engem, jól tudod.
- Jó, de valami hasonlókat szoktak mondani ilyenkor. Gondoltam, őrzöm a hagyományt, végülis ezt így szokás, szóval...- kezdtem magyarázkodni, de félbeszakított.
- Szeretlek- mondta ki hirtelen, mire köpni nyelni nem tudtam.
Csak álltam ott kábán, és az agyam annyira lenullázódott, hogy képtelen voltam reagálni rá bármit is. Amikor pillanatokkal később elindultak, akkor is csak annyira futotta, hogy intsek nekik egyet. Teljesen letaglózott ezzel a kijelentésével.