Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XI.

- Madara... kössünk békét. Már megtehetjük, csak rajtad áll a döntés. Mindketten a klánunk vezetői lettünk, mi véget vethetnénk ennek a háborúnak.
Feszülten bámultam, hogy mit fog mondani Madara, amikor Izuna hirtelen megszólalt.
- Ne hagyd magad befolyásolni, bátyám! Ezek az idióta Senjuk csak át akarnak verni, hogy utána hátbatámadhassanak!
- Erről szó sincs!- kontrázott Hashirama.
- Madara, ne hallgass rá- szóltam halkan, hogy csak ő hallhassa.- A bátyám ezt tényleg komolyan gondolja.
- Bátyám!- kiáltotta Izuna.-Ne hagyd, hogy telebeszéljék a fejed minden baromsággal!
- Kuss, most én dumálok!- szóltam rá, majd Madara felé fordultam.- Madara, figyelj rám...
- Főleg a csaj! A hülye ribi csak befolyásolni akar!- szakított félbe Izuna ismét.
Erre a kijelentésére a társaság három másik férfi tagja gyilkos tekintettel meredt rá, mire inkább behúzta a nyakát.
- Tudom, hogy legbelül te is szeretnél békét kötni. Akkor nem kellene a háborúban meghalnia több embernek és gyereknek.
Madara még mindig csak csendben állt mellettem. Kezdett bosszantani a hallgatása, ugyanis jelenleg egy harc közepén vagyunk, aminek egy pillanat alatt véget vethetnénk, ha jól döntene.
- Mondj már valamit!- szóltam rá széttárt karokkal.
- Bátyám, ne hallgass rájuk!
- Az idióta öcsédre ne hallgass, és vessetek már véget ennek a háborúnak!- fakadtam ki, mire Madara csodálkozva nézett rám.
- Látom osztozol a bátyád nézetein- állapította meg.
- Aha, de mondd már, hogy mihez fogsz kezdeni.
- Elfelejtetted, hogy ők végeztek az összes Uchihával? A testvéreinkkel és az apánkkal, az összes klántaggal, akiket elveszítettünk!- kiáltotta Izuna.
Legszívesebben lecsaptam volna azt az idiótát. Ha nem beszélné tele Madara fejét minden marhasággal, akkor eddig belement volna a békekötésbe és az embereknek nem kellene jelenleg is öldösniük egymást.
- Izuna...- suttogta Madara, mire mindannyian ránéztünk.- A lányt nem bánthatod, a többievel azt csinálsz, amit akarsz.
Izuna elégedetten elmosolyodott, majd azonnal megtámadta Tobiramát. Hashirama Madara után indult, valószínűleg nem adta fel, hogy ráveszi a békére. De ezek után nehéz lesz. Megsemmisülve néztem először Tobiramát és Izunát, majd Madaráék után indultam. Ha törik, ha szakad, rá fogom venni a békekötésre.
Mire elértem hozzájuk, már bele voltak merülve a harcba. Mivel tudnám rávenni őket, hogy abbahagyják, és tudjak beszélni Madarával?
Mivel amúgy is híres voltam a hülye ötleteimről és a meggondolatlanságomról, egyszerűen közéjük ugrottam, mielőtt még megsebesíthették volna egymást a jutsujukkal. Amikor észlelték a hirtelen megjelenésem, mindketten eltérítették a technikájukat nem kis pusztulást okozva a környékkel. De sikerült egyiküknek engem is megsebesítenie, ezért felszisszenve szorítottam a karomat. Imádok megsérülni... Mondjuk egy ilyen után mit vártam?
- Hashirama, a saját húgodra sem tudsz vigyázni?!- kiáltott rá idegesen Madara, miközben kezét a sebemre helyezte, hogy segítsen elállítani a vérzést.
- Mit csinálsz itt?- kérdezte Hashirama.
- Próbálom megakadályozni, hogy kinyírjátok egymást, ha nem tűnt volna fel... Aú, ez fáj!- kiáltottam fel újra, mire Madara lazított a szorításán.
- De miért így?
- Most megint megsérültél...- kezdtek magyarázni.
- Na jó, mindketten kussoltok, most én beszélek!- kiáltottam rájuk.
Mint két engedelmes kiskutya, úgy hallgattak el. Hangosan sóhajtottam egyet és hozzáláttam az eszmefuttatásomhoz.
- Szóval, te- mutattam Hashiramára.- Nem tudom, ezt hogy képzelted, de nem harccal kell békét kötni valakivel. Te pedig! Ha bármennyit is számítok neked, most végighallgatsz.
- Csak tessék- sóhajtott Madara.
- Nem tudom, hogy mi történt a múltban, mert akkor még nem voltam benne ebben a háborús dologban és nem is ismertelek. De ha mindig a múltra hivatkozva akartok bosszút állni, akkor ennek az egésznek soha nem lesz vége. Fogalmam sincs, miért kezdődött el a háború a két klán között, de biztos vagyok benne, hogy te sem tudod. Csak harcolsz, mert az őseid is ezt tették. Pedig véget vethetnél ennek, és akkor a következő nemzedék nem egy háborús korban nőne fel, hanem egy békés környezetben. Tudom, hogy te is ezt szeretnéd. Úgyhogy kérlek, hagyd abba a harcot.
Madara szótlanul bámult rám, mire közelebb léptem hozzá még mindig a karomat szorítva.