Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXX.

Már két napja várunk arra a nagyszájú baromra, de az az idióta még nem ért ide.
- Simán kinézem belőle, hogy eltévedt- sóhajtottam, miközben papírokat pakolgattam Madara körül (szokás szerint).
- Ja, én se lepődnék meg, ha ez történt volna. Ez egy igazi kretén- motyogta Madara.
- Várod a találkozást, ugye?- vontam fel a szemöldököm szórakozottan.
- Csak azt várom, hogy elmondjam neki a szabályokat.
- A szabályokat?- néztem rá értetlenül.- Hadd találjam ki, az első szabály az lesz, hogy teljes mértékben a tiéd vagyok, szóval nem próbálkozhat semmivel.
- Nem. Az a második szabály- pillantott rám halvány mosollyal az arcán.- Miért élvezed annyira a helyzetet?
- Mert féltékenységi rohamod van, pedig még nem is találkoztál vele élőben. Ezt élvezet nézni.
- Csak hogy tisztázzuk, nem is vágyom rá, hogy találkozzak vele, de muszáj. És nem vagyok féltékeny!
Felvont szemöldökkel, pislogás nélkül meredtem rá, mire sóhajtva az ölébe húzott.
- Nem vagyok féltékeny. Csak egyszerűen nem akarom, hogy más férfi a közeledben legyen.
- Szégény bátyaim- húztam el a számat, majd képtelen voltam visszafolytani a röhögésem és felnevettem.
- Rettentően vicces vagy- dünnyögte Madara.
Engesztelésképpen hosszasan megcsókoltam, amit azonnal viszonzott. Pont, amikor felálltam az öléből, hogy folytatni tudja a munkát, valaki kopogott az ajtón. Amint Madara megadta az engedélyt, belépett a helyiségbe Izuna Daikivel a nyomában.
- Bátyám, ez a nagyképű barom Amaterasut keresi- közölte szárazon.
Ahogy látom, Daikinek sikerült pár perc alatt felcsesznie Izuna idegeit.
- Máris rájöttél, hogy mekkora barom?- kérdeztem Izunától, mire ő csak fáradtan bólintott.
- Félreértés ne essék, én a kisasszonyhoz jöttem, nem hozzád- közölte Daiki Madarára nézve, mire Izuna a közelgő háborút megérezve azonnal mellém lépett.
Madara közben szó nélkül Daikihez sétált és megállt közvetlenül előtte. Nem vagyok benne biztos, de szerintem lüktetett egy ideg a homlokán. Hupszi, Daiki, a jelek szerint halott vagy.
- Félreértés ne essék- utánozta Madara a jinchuuriki szövegét-, a kisasszony foglalt.
- És? Nem tudja, nem bánja. Nem igaz?- kacsintott rám, mire elkerekedett szemekkel néztem vissza rá, Izuna pedig biztonságot keresve a hátam mögé lépett.
Madara egy karlendítéssel fejbecsapta Daikit, aki azonnal elterült előtte a földön.
- Még egy ilyen és megöllek- nézett rá Madara szigorúan és volt egy olyan érzésem, hogy ezt nagyon komolyan gondolja.- Amaterasu az enyém!
- Szuper! Most, hogy ezt megbeszéltük, indulhatunk is- léptem feléjük, de Izuna a kezemet megragadva megállított.
- Szerintem még nem végzett...- suttogta.
- Ha csak egyszer is hozzáérsz, esküszöm, hogy levágom a kezed- vetette oda Daikinek, aki időközben felkászálódott a földről.
- Ember, te jól vagy? Ez fájt!- panaszkodott az ütés helyét simogatva Daiki.
- Tudom, mit gondolsz, mi más volt vele a célom?- közölte Madara, majd felém nyújtotta a kezét.
Odaléptem mellé és visszafolytott nevetéssel meredtem az előttünk állóra.
- Na jó, nekem mindegy. Csak tűnjünk már el, nem akarok tovább egy légtérben lenni ezzel az alakkal- mérgelődött Daiki.
- Azt elbasztad, haver, mert én is veletek megyek- jelentette ki Madara.
Daiki arcára először kiült a döbbenet, majd ijedten fordult felém.
- És te csakúgy engeded neki? Simán meg fog ölni!
- Szerinted én nem tenném meg?- pillantottam rá kérdő tekintettel, mire idegesen lesütötte a szemét.
- Ez lesz életem legjobb küldetése...- dünnyögte, miközben elindult kifelé.
- Izuna, az ittenieket rátok bízom- fordult felé Madara.
- Oké. Tobirama is mindjárt itt lesz- mondta Izuna.
- Szuper, akkor lesz időtök megbeszélni, hogy ki szül először gyereket- szóltam oda szórakozottan, majd azonnal kiszaladtam az ajtón, mielőtt hozzámvághatott volna valamit.
- Amaterasu!!- hallottam meg a kiáltozását, de Madarával csak nevetve haladtunk a sértődött Daiki után.
A főkapunál Madara egy pillanatra megtorpant és Daikihez lépve fenyegetően felemelte a mutatóujját.
- Na idefigyelj, te beképzelt szellemi roncshalmaz! Nem érsz hozzá, nem szólsz hozzá, sőt, nem is gondolsz rá! Különben esküszöm, hogy végzek veled. Világos voltam?
- A gondolataimat is ellenőrzöd?- kérdezte Daiki unottan, mire Madara aktiválta a Mangekyou Sharinganját.- Világos, világos, vettem!
- Ember, úgy visítasz, mint egy kislány- röhögtem el magam.
- Hé!- kiáltott rám.
- Mondtam, hogy nem szólsz hozzá!- ordított rá Madara azonnal, mire Daiki hitetlenül pillantott rá.
- De ő kezdte!
- És? Neki nincs megtiltva, hogy mondjon neked valamit. Te csak nem válaszolhatsz rá- vonta meg a vállát.
- Megáll az eszem...- dünnyögte Daiki.
Visszafolytva a röhögésemet haladtam Madara mellett, aki Daiki minden egyes felszólalásánál erősebben kezdte szorítani a kezemet. Nem vagyok gonosz, tényleg, de ezt a helyzetet maximálisan élvezem.