Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XLIII.

- Azonban...- kezdte, mire mindannyian kíváncsi tekintettel meredtünk rá.
Éreztem, hogy ennek a kijelentésének nagy jelentősége lesz mindannyiunkra nézve.
- Azonban, ameddig nem hallok rád panaszt- mutatott Izunára-, addig nem bánom, csináljatok, amit akartok.
Tátott szájjal bámultam anyámra, aki látszólag minden szavát komolyan gondolta. Tobirama megragadta Izuna kezét az asztal alatt, mire az utóbbi elmosolyodott.
- Köszönöm- mondta.- Az én anyámmal nem akarna beszélni erről?
- Lesz időnk beszélgetni, hamarosan úgyis egy család leszünk, ha így haladtok- pillantott ránk, mire Madarával elnevettük magunkat.
- Ki tudja- mondtam sejtelmesen.
- Mi az, nemsokára jön a baba?- kérdezte anyám felvont szemöldökkel, mire kishíján szembeköptem Tobiramával a vizet.
- Anya!- szóltam rá döbbenten.
- Jöjjön?- kérdezte Madara pimaszul, mire tátott szájjal fordultam felé.
- Hát, lassan szeretnék már unokát.
- Akkor leszállnál rólunk?- kérdezte mosolyát visszafolytva a bátyám.
- Az biztos, akkor nem lenne időm veletek foglalkozni- legyintett anyám.
- Húzzatok bele, bátyám- biztatott minket Izuna, mire legszívesebben lecsaptam volna az egész bandát.
Madarával együtt, persze, aki szintén jót derült ezen a helyzeten. Hashirama és Mito a lehető legjobb pillanatban léptek be a helyiségbe, mert így legalább nem fírtatták tovább ezt a témát egy ideig.
- Még mindenki él?- kérdezte nevetve a bátyám, miközben leültek közénk.
- Csodával határos módon igen- válaszolta anyám.
- Mint látod, nem mérgezte meg a kaját- vágtam rá, mire mindannyian elnevettük magunkat.
- Inkább kilépek most a társaságból- állt fel anyám.- Folytassátok nyugodtan az előbbi témát, Amaterasu nagyon élvezi.
- Kösz szépen!- kiáltottam utána hiteltenül.
- Milyen témát?- kérdezte Mito.
- Anyánknak kell unoka. Jut eszembe, Hashirama, te vagy a legidősebb, szóval inkább titeket kellene nyaggatnia ezzel.
- Ez nem így működik- közölte a bátyám.- Ti vagytok a legrégebb óta kapcsolatban, először ti jösztök.
- Szuper...- motyogtam, majd Madara felé fordultam.- Hallod ezt?
- Hogyne- mosolyodott el, majd megragadta a kezem és felálltunk az asztaltól.
- Hát ti?- csodálkozott Izuna.
- Elmegyünk hozzánk- vont vállat Madara.
- Csinálunk kicsi Uchihát- tettem hozzá gyorsan, majd hatalmas röhögés közepette távoztunk.
- Remélem ezt komolyan gondoltad- jegyezte meg Madara, miközben a házuk felé haladtunk.
- Csak poén volt- fordultam felé.- Szeretném tartani a képzeletbeli sorrendem.
- Aki miből is áll?- vonta fel a szemöldökét.
- Egyszer férjhez akarok menni, csak utána jöhet a gyerek. Ez nem utalás akart lenni, nem akarlak siettetni vagy ilyesmi, még rengeteg időnk van. Csak mondom- magyaráztam, mire Madara egy pillanatra megtorpant.
- Tudom, hogy nem utalás akart lenni, de azért...- kezdte, majd az egyik kezemet megfogva letérdelt elém, mire a szám elé tettem a kezem.- Azért remélem ettől még hozzám jössz feleségül.
Egy pillanatig képtelen voltam bármit is reagálni az eseményekre, de aztán gyorsan kapcsolt az agyam.
- Te jó ég, persze, hogy hozzád megyek!- kiáltottam boldogan.
Amint a gyűrű az ujjamra került, a nyakába ugrottam. Nevetve kapott fel a földről és egy puszit nyomott a fejemre. Percekig képtelen voltam mondani neki bármit is, csak vigyorogva sétáltam mellette, mint egy idióta.
Amikor elértünk hozzájuk, a házba belépve szembementünk Madara anyjával, aki azonnal észrevette hatalmas örömömet.
- Nocsak, nagyon jól alakulhatott az a vacsora- jegyezte meg mosolyogva.
- Igen- mondtam.
- Meg az is jól alakult, ami utána volt- vágta rá Madara.
- Szóval a sarkadra álltál és végre megkérted a kezét?- kérdezte a legnagyobb természetességgel Madara anyja.
- Tudott erről?- tátottam el a szám.
- Hát persze- vonta meg a vállát, majd magunkra hagyott.
- Na jó, most még jobban lesokkolódtam- motyogtam, amikor beértünk Madara szobájába.
- Azt látom- nevette el magát.- Készen állsz rá, hogy hamarosan Uchihává válj?
- Tobirama örülni fog- mondtam, miközben átkaroltam a nyakát.
- Ezek után csak simán el kellene fogadnia.
- Azt fogja tenni, Izuna hatására megváltozott az Uchihákat illetően.
- Kicsit fura lett volna, ha nem.
Madara a következő pillanatban belepuszilt a hajamba, mire nevetve megöleltem. Aztán felkapott az ölébe és az ágyhoz vitt.