Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXXXV.

~Amaterasu szemszöge~

Reggel Madarát szokás szerint én költöttem, és ahogy kinyitotta a szemeit, magára is hagytam a szobában. Kisétáltam a konyhába és csináltam neki reggelit, majd nemsokára ő is megérkezett Kodamával a kezében.
- Ő is felébredt?- kérdeztem mosolyogva.
- Igen, de Kazumi még alszik.
- Igazi hétalvó, mint egyesek- pillantottam rá szórakozottan, mire csak kiöltötte nekem a nyelvét.
Aztán elvettem tőle a kicsit és leültem vele szemben.
- Mikor kezdjük meg a kiképzést?- kérdeztem hirtelen.
- Ennyire várod?
- Kíváncsi vagyok a csapatomra, szerintem elég érdekesek.
- Az biztos, hogy nem mindennapi párosítás. De amúgy délelőtt osztom ki a csapatvezetőket, szóval délután már találkoznod is kell a csapattal.
- És mit kell csinálnom velük?
- Csak felmérni az erejűket, aztán holnap kezditek is az edzést. Készülj fel!- mosolyodott el halványan.
- Szörnyű tanár vagyok, ugye tudod?- kérdeztem kétségbeesetten.
Madara nevetve kinyújtotta felém a kezét, mire Kodamával a karjaimban hozzásétáltam és az ölébe ültem. Egyik kezével elkezdte simogatni a hátamat, mire azonnal elmosolyodtam.
- Jó leszel, én tudom- biztatott, miközben nyomott egy puszit a fejemre.
- De én nem!- vágtam rá.- Mi lesz, ha nem fogom tudni rendesen felkészíteni őket?
- Az nem fog megtörténni- nézett mélyen a szemembe.- De nekem mennem kell, nem hiányzik, hogy a bátyád megint lecsesszen a késés miatt.
- Tobirama már csak ilyen- vontam vállat és nevetve felálltam az öléből.
Madara nyomott egy puszit Kodama fejére, majd hozzámhajolva megcsókolt és már el is tűnt. Visszasétáltam a hálószobába, mert közben Kazumi is felébredt és egyáltalán nem értékelte, hogy senki sincs ott vele. Mire sikerült felvennem és lecsitítanom, arra Kodama kezdett rá a bőgésre, de ahogy Kazumi meghallotta, hogy a testvére sír, ő is újra rákezdett. Sóhajtva próbáltam elhallgattatni mindkettőjüket és pár perc után szerencsére sikerült is. Így csak kis mértékben károsodott meg a dobhártyám.
Délután a megbeszéltek szerint elvittem az ikreket anyámhoz, ahová nemsokkal érkezésünk után Madara anyja is betoppant. Mosolyogva hagytam ott a kicsiket, miután adtam nekik egy-egy puszit, majd Madara irodájához siettem. Illedelmesen bekopogtam (megfogadtam magamnak, hogy tökmindegy hol vagyok, többé sehova se sétálok be kopogás nélkül..), majd beléptem a helyiségbe. Néhány csapatvezető már megérkezett, köztük a bátyám és Izuna is. Madara az ottlévőknek kiosztotta a csapatait, szigorúan engem hagyva utoljára. Így a többiek távozása után odasétáltam hozzá és az ölébe ültem.
- Készen állsz?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Hogyne, útközben majd átnézem az adataikat. Veled miújság?
- Mindjárt meghalok...- motyogta fáradtan.
- Na igen, a jó öreg papírmunka- jegyeztem meg szórakozottan.
- És teljesen egyedül- sóhajtott fel, majd hajamba temette az arcát.- Illetve egy ideig Mito besegít, de Hashirama nem fogja sokáig engedni, hogy dolgozzon...
- Mi? Mito nem kap csapatot? Tegnap még azt mondta...- lepődtem meg.
- Közbejött valami, ezért inkább arra kértem, hogy álljon be ideiglenes segítőnek.
- Mi a franc jöhetett közbe, amiért nem tud csapatot vállalni?- gondolkoztam el, majd elkerekedtek a szemeim.
Ekkor Mito és Hashirama beléptek a helyiségbe, mire azonnal letámadtam a lányt a kérdésemmel.
- Te terhes vagy?- kérdeztem köszönés nélkül.
- Jó gyorsan összeraktad a képet- nevetett fel, mire visítva a nyakába ugrottam.
- Ezt még mindig nem nőtted ki?- kérdezte Hashirama a fülét szorítva.
Hupszi, kicsit hangos lehettem.
- Erről nem is fog leszokni soha- legyintett Madara, miközben odajött hozzánk és átadta Hashiramának a csapatát ábrázoló papírokat.
Válaszul csak kiöltöttem felé a nyelvem, majd Mitohoz fordultam.
- Ha elalszik, azonnal költsd fel és ha lazsál, nyugodtan leütheted.
- Oké- bólogatott visszafolytott röhögéssel.
- Hé, ezt most miért?- kérdezte Madara sértődötten, mire nevetve megcsókoltam, majd Hashiramával együtt elindultunk a csapatunkhoz.
Útjaink hamar elváltak, ezért felemeltem a kezemben tartott papírokat, hogy szemügyre vehessen a kiképzésre váró geninjeim adatait. Ami azt illeti, elég fura párosítást választottam magamnak. Egy csapatba rendszerint két fiút és egy lányt osztanak, ebben a csapatban viszont két lány volt, egy Uchiha és egy Senju. Csak a Hyuuga volt fiú. Csak a jutsujaik típusait tartalmazta a dokumentum, illetve az eddig elvégezett küldetéseikről esett néhány szó. A többit majd elmondják magukról- gondoltam.
Az edzőpályára mentem és már a távolban észrevettem három alakot, akik a földön ültek, nekem háttal. Kicsit gyorsítva haladtam feléjük, és amint érzékelték a közeledésem, felálltak és felém fordultak.
- Amaterasu-kisasszony!- kiáltott fel boldogan az Uchiha lány.
Na igen, az Uchihák valamiért mindig így hívnak...
- Hű, Senju Amaterasu lesz a tanárunk?- kérdezte csillogó szemmel a Senju lány.
Igazából már Uchiha a nevem- gondoltam, de végül nem mondtam ki.
- Sziasztok, üljetek csak vissza nyugodtan, úgy jobb lesz beszélgetni- javasoltam és már helyet is foglaltam a földön.
- Akkor ezután ön lesz a sensei-ünk?- kérdezte a Hyuuga.
- Nem, engem csak ideiglenesen neveztek ki a csapat élére, a kialakult helyzet miatt- magyaráztam.
- Még senki nem mondta el nekünk pontosan, hogy miért van szükség erre az egészre- panaszolta az egyikük.
- Csak annyit tudunk, hogy nem mehetünk küldetésre egy darabig és nagyon fontos edzésünk lesz- mondta a Hyuuga.
- Igen, ez igaz. A helyzet az, hogy nyakunkon a háború. Konoha ezért úgy döntött, hogy biztos ami biztos alapon titeket is ki kell képeznünk és részt kell vennetek a harcban. Azért rendeltek minden csapathoz a chuuninok helyett jounin szintű vezetőt, mert rövid idő alatt nagy fejlődésen kell átmennetek. Biznak a sikerünkben- magyaráztam.- De ez elsősorban rajtatok múlik. Mindent bele kell adnotok.
- Háborúba megyünk?- kérdezte halkan az egyik lány.
- Igen, sajnos ez elkerülhetetlen.
- Végre valami akció!- lelkendezett az Uchiha.
- Na ja, ez elég nagy akció- motyogtam.- De mindenek előtt szeretném, ha bemutatkoznátok. Mondjátok el magatokról, amit fontosnak tartotok, hogy tudjam.
- Itt leginkább a technikáinkra gondol, igaz?
- Igen, az érdekel a legjobban- bólintottam egyet, majd rámutattam az Uchihára.- Kezdjük mondjuk veled!
- Öhm, én Uchiha Asami vagyok. Tűz típusú jutsukat használok, de a shuriken technikák is jól mennek.
- Aktiválódott már a Sharinganod?
- Még nem- sütötte le a szemét.
- Nem baj, a technikád biztatóak- mosolyogtam rá.
- Én Senju Maiko vagyok, víz típusú technikáim vannak.
- Én Hyuuga Jin vagyok, a család véröröksége, a Byakugan a fegyverem.
- Szuper, holnap kezdjük is az edzést- mosolyogtam rájuk.
- Csak holnap?
- Igen, most viszont arra kérlek, hogy mutassatok valamit a jutsuitokból.
Asami kezdett egy erős tűz típusú támadással, majd Maiko mutatta be a vízsárkány jutsuját. Jin felém fordult és kérdőn nézett fel rám.
- Sensei, kiállna ellenem?
- Hogy mi? Ja, persze- feleltem meglepetten és vártam a támadásait.
Jin taijutsuja elképesztő, és biztos vagyok benne, hogy ha eltalált volna az ujjaival, a chakrakeringésem azonnal befuccsolt volna.
- Egész ügyesek- jegyezte meg Kurama, miután hazaengedtem őket és én is elindultam az ikrekért.
- Igen, már csak fejleszteni kell a technikáikat. Maiko víztechnikáiban tudok segíteni, mert azok nekem is mennek, de tűz típusú támadásaim nincsenek.
- Majd megoldod.
- Valahogy muszáj... a Hyuugával se nagyon tudok mit kezdeni. Valami tipp?
- Elég ha engeded, hogy támadjon és harcolsz vele. Azalatt már fejlődik.
- Ha te mondod...
- ...akkor biztos igaz- jelentette ki magabiztosan, mire nevetve megráztam a fejem.