Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXXXIV.

A gyűlésen konoha klánjainak képviselői, a Hokage és segítői, illetve Mito és én vettünk részt.
- Javaslom, hogy mielőbb kezdjük meg a geninek extrém kiképzését- szólalt fel az egyik tanácsos.
- Már összesítettük az elérhető geninek számát és a lehetséges oktatók listáját- mondta a bátyám.
A nevekkel teli papírt körbeadták a helyiségben, és miután mindenki elfogadta a tanárjelölteket, áttértek a következő pontra. Egymás után hangoztak el a már lezajlott kisebb csaták és a lehetséges következményeik. Képtelenség lett volna mindent megjegyezni, pedig igyekeztem, hogy képben legyek a témával kapcsolatban.
- Ha nagyon pesszimista lennék, azt mondanám, hogy nagyjából két hónapunk van, ameddig elszabadul a pokol a nemzetek között. Tehát úgy kell időzítenünk, hogy két hónap múlva készen álljunk a háborúra. Ha akkor még nem tör ki, az csak még jobb, de ne érintsen felkészületlenül semmi- jelentette ki Madara, a tanács tagjai pedig egyetértően bólogattak.
- Meg kell határoznunk a különböző fokozatú ninják feladatait- javasolta valaki.
- És csak a legfontosabb küldetéseket elvállalni- tette hozzá egy másik tanácsos.- Igyekezzünk minél több ninját a faluban tartani.
- A genineket kiképzésnek vetik alá a jouninok. Mi lesz a chuuninokkal, akik eddig foglalkoztak velük?- kérdezte egyikük.
- Igen, a tavaly végzett akadémisták tapasztalt chuuninokat kaptak csapatvezetőnek az akkor tomboló harcok miatt. Milyen feladatot szán a chuuninoknak, Hokage-sama?
- Elsődleges feladatuk a határvédelem lesz. Őket is csapatokra osztjuk, a megmaradt jouninok vezetésével.
A gyűlés végeztével a tanács feloszlott, én Madaráékkal sétáltam vissza az irodájába.
- Megvannak már a csapatok?- kérdeztem, amint beértünk.
- Igen, már beosztottuk a genineket, csak a csapatvezetők nincsenek még kijelölve- válaszolta Madara.
- És csak engem vetnek bele a mélyvízbe, vagy vannak társaim?- pillantottam körbe a jelenlévőkön.
- Madarát leszámítva mind kapunk csapatot, ne aggódj- mosolyodott el Izuna.
- Szuper- bólintottam.- És valaki tudja, hogy hogyan is kell kiképezni egy csapat genint?
- Hátőő...- motyogták egyszerre zavartan.
- Nagyszerű- legyintettem és Madara hívására az ölébe ültem.
- Te választhatsz magadnak csapatot- nyomott a kezembe egy adag papírt.
- Ó, protekció?- kérdeztem, miközben elkezdtem átnézni a csapatokat.
- Olyasmi- mosolyodott el Madara.
- Na és én?- csattant fel Izuna.- Az öcséd vagyok!
- Ne aggódj, jó csapatot keresek neked- legyintett rá egyet Madara, mire Izuna sértődötten elfordította a fejét, miközben Tobirama kiröhögte.
- Kurama, válasszunk együtt!
- Ha már nekem is el kell viselnem őket... Lássuk, mi a választék?
- Ez érdekes csapatnak tűnik, van benne egy Uchiha, egy Senju és egy Hyuuga. Azta, ők csak nemrég csatlakoztak a faluhoz, ez a fiú pedig máris genin lett!
- Elvégezte egyáltalán az akadémiát...?- dünnyögte Kurama.
- Mi nem tetszik bennük? Szerintem érdekesek.
- Komolyan egy olyan csapatot akarsz, amiben van egy Senju és egy Uchiha?
- Miért ne? Szeretem a kihívásokat.
- Csak tessék! De aztán ne nyafogj majd nekem!
- Ez kell!- adtam Madara kezébe a csapatot ábrázoló lapot, aki megszakította a veszekedést Izunával.
- Biztos?- vonta fel a szemöldökét.
- Persze, elbírok velük- jelentettem ki magabiztosan.
- Bátyám, figyelsz te rám?!- kérdezte Izuna idegesen.
- Ebbe meg mi ütött?- meredtem pislogás nélkül a tomboló Uchihára.
- Agyára ment a gyűlés, csak simán becsavarodott- legyintett Madara.
- Majd Tobirama lenyugtatja- vontam vállat.
- Nekem nyolc, csak ne úgy nyugtassa le, hogy holnap ne tudjanak lábra állni- közölte Madara.
Hashirama, Mito és én hatalmas röhögésben törtünk ki, a másik bátyám és Izuna pedig azonnal felcsattantak.
- Leütlek, te hülye Uchiha! Hogy halnának ki a hülye beszólásaid!- kiáltotta a bátyám.
- Ezt még visszakapod, bátyám!- motyogta Izuna szikrákat szóró tekintettel.
Igyekeztem visszafolytani a nevetésem, de egyszerűen képtelen voltam, főleg miután Madara a fülembe súgott.
- Hű, mit fognak ezek ketten csinálni ma éjjel...
- Bekaphatjátok!- jelentette ki Izuna sértődötten.
- Mi? Nem inkább valaki más?- kérdeztem ártatlanul pislogva, mire Madara rázkódó vállakkal a hajamba temette az arcát, Hashiramáék pedig szinte a földön fetrengtek a röhögéstől.
- Amaterasu!- kiáltott rám Tobirama elvörösödve.
- Oké, oké, de ezt muszáj volt- tettem fel a kezem védekezően.
Társaságunk Tobiramáék szivatása után feloszlott, én elmentem az ikrekért Madarával együtt, aki úgy ítélte meg, hogy mára eleget dolgozott. Mondjuk Hashirama a kijelentése után azonnal ellenkezni kezdett ezzel, de Madarát nem nagyon érdekelte.

~Tobirama szemszöge~

- Te jó ég, ezek idegölőek- sóhajtott bosszúsan Izuna.
- Nagyon is- motyogtam, majd levetettem magam az ágyamra.
Izuna nemsokára fölém mászott, mire mosolyogva csókoltam meg. Azonnal visszacsókolt, majd kis idő múlva lefeküdt mellém, én pedig szorosan átkaroltam a derekát.
- Nem izgulsz a csapatod miatt?- kérdezte hirtelen.
- Miért, te igen?
- Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni- nevetett fel halkan.
- Jó- mosolyodtam el.- Nem izgulok, nincs miért. Ha nem viselkednek jól, max befenyítem őket.
- Azért éljék túl az ezdést valahogy.
- Az rajtuk fog múlni- vontam vállat.
- Azon fog múlni, hogy mennyire keményítesz be. Ne csináld ki szegényeket már az első nap.
- Ne aggódj, nem vagyok kegyetlen- forgattam meg a szemem.
- Nem?- kérdezte Izuna szórakozottan, miközben egyik kezét bevezette a pólóm alá.
- Nem akarom tudni, mire gondolsz- nevettem fel, és feltápászkodva a csípőjére ültem.
Halvány mosollyal az arcán megszabadított a felsőmtől, majd én is levettem az övét.
- Remélem Amaterasu most nem toppan be- mondta szórakozottan.
- Még csak az kellene...- motyogtam, ami nevetést váltott ki belőle.
- A múltkori is elég gáz volt, mert...- kezdte, de beléfolytottam a szót és rátapadtam ajkaira.
- Csevegni akarsz? Mert azt ruhában is lehet- jegyeztem meg szórakozottan.
- De türelmetlen valaki- rázta meg a fejét visszafolytott vigyorral.- Ne feledd el mire figyelmeztettek!
- Szót akarsz nekik fogadni?- kérdeztem, miközben újra hozzáhajoltam.
- Igazából annyira nem érdekel a bátyám és a hülye megjegyzései.
- Reméltem is- mosolyodtam el, miközben kezem a nadrágjába csúsztattam, halk nyögéseket váltva ki belőle.
Jól ismert érintései még mindig bizsergést váltanak ki belőlem, ahogy belemarkol a vállamba, miközben ajkait az enyémekre tapassza. Hát, ma se fogunk sokat aludni...