Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XCI.

Ahogy közelebb értünk, azonnal kiszúrtam a bijuu módba változott Ryotát és idegesen csattantam fel.
- A francba, ezt el is felejtettem!
- Mi az?- kérdezte Madara.
- Ryota, az egyik jinchuuriki iwagakurei. Úgy látszik, őt is ideküldték- magyaráztam.
- Ez nem meglepő, Konohától jobban tartanak, mint Sunagakurétől- lépett mellém Tobirama.
- Azt jól teszik!- jelentettük ki Madarával egyszerre.
- Én elintézem őt- mondtam, mire mindketten aggódva fordultak felém.
- Biztos?
- Ő egy jinchuuriki, csak én tudom legyőzni. Illetve mi ketten Kuramával.
- Na azért!
Elmosolyodtam a róka hozzászólásán és egyenesen szembeugrottam Ryotával. Ő számíthatott az ittlétemre, mert nem lepődött meg, amikor meglátott. Én is átváltoztam bijuu formába, miközben körülöttünk már el is kezdődött a harc.
- Le szeretném szögezni, hogy nem akarok ellened harcolni. De nincs más választásom, ez a falum parancsa- szólt oda hozzám Ryota.
- Tudom, én is így vagyok- mosolyodtam el halványan.- Készen álltok?
- Hogyne!- kiáltott fel Son Goku.- Mutasd meg mit tudsz róka!
- A végén nem fogsz ennyire örülni!- vetette oda Kurama és azonnal rájuk támadtunk.
Könnyedén kitértek a támadás elől és egy bijuu-bombával próbálkoztak, mi pedig azonnal követtük a példájukat. A két egymásnak repülő bijiu-bomba megtette a hatását, a környéket teljesen taccsra vitte. A közelünkből mind eltűntek a többi harcosok, aminek igazából örültem, mert nem szerettem volna véletlenül megsebesíteni egy konohai ninját.
Ryota és Son Goku egy láva elemű technikával támadt ránk, mire nagy mennyiségű vízet irányítottam feléjük. Amikor sikerült hatástalanítanom a lávadarabokat, Kuramával egy erős széllökéssel odébblöktük őket, majd egy tűz típusú támadást küldött feléjük. Újabb lávadarabokkal sikeresen ellensúlyozták ezt a technikát, miközben én előkészítettem a jégkristályaimat, amiket azonnal feléjük küldtem. Son Goku a farkával a legtöbbet eltérítette, a többi elől pedig elugrott, miközben széllökésekkel a repülő jégdarabok felé próbáltam lökni őt. Végül sikeres lett a próbálkozásom és egy kristály az egyik karjába fúródott. Magasfokú hővel hamar elolvasztotta azt, de ezt az időt kihasználva egy hatalmas vízfalat húztam fel kettőnk közé és a víztömeget felé irányítottam, ügyelve arra, hogy mi Kuramával takarásban maradjunk. Ezalatt ő formált egy bijuu bombát én pedig a vízrétegen átdobtam egy kis jégcsövet, ami Son lába mellett fúródott a földbe. A kis jégdarabbbal nem törődött, csak hatástalanította egy lávatechnikával a szökőárt. A jégdarabon elhelyezett jelölés segítségével Son mellé teleportáltunk és Kurama közvetlen közelről találta el őket a bijuu-bombával. Mielőtt még minket is elért volna a támadás szele, visszateleportáltam magunkat az eredeti helyünkre. Son és Ryota egy sziklának csapódtak, ami azonnal darabokra tört szét. Son még kivédte a fejükre eső kődarabokat, de utána a bijuu formájuk eltűnt.
- Nekem se maradt már sok chakrám, gyorsan kell elintéznünk- figyelmeztetett Kurama.
- Oké, gyorsak leszünk!- biztosítottam róla és egy pillanat alatt Ryota mellé ugrottunk.
Talpra állt végül, de láttam rajta, hogy már nem bírja sokáig. Azonban egy tűz elemű technikával ránk támadott, amit vízzel hatástalanítottam. Aztán a hátunk mögé ugrott és újabb támadást akart indítani, de Kurama az egyik farkával lecsapta, így elterült a földön. Két jégkristállyal rögzítettem őt a talajhoz, a kezeinél fogva, majd Kurama chakrája felszívódott és eltűnt a bijuu formánk.
- Bocsi, csak eddig bírtam.
- Ez pont elég volt.
Odasétáltam Ryotához, aki félmosollyal az arcán pillantott fel rám.
- Ne aggódj, már nem kelek fel. Talán soha többet.
- Idióta, ebbe nem halsz bele.
- Miért nem ölsz meg? Lenne rá lehetőséged.
- Jinchuurikik vagyunk, tartsunk össze- mosolyodtam el.- Egy időre amúgy is harcképtelenné tettelek.
Ryota elmosolyodott, mire otthagyva őt, Madarát kezdtem keresni. Amikor megtaláltam, mellé ugrottam és azonnal kicsináltam egy felé igyekvő ellenséges shinobit.
- Én nyertem, itt mi a helyzet?- kérdeztem, miközben tovább harcoltam az ellenséggel Madara mellett.
- Nem túl jó a helyzetünk, túl sokan vannak!- magyarázta, miközben a Sharingannal véget vetett néhány óvatlan ninja életének.
- Francba...- motyogtam.
Aktiváltam a jégkristályaimat és lecsaptam legalább tíz ellenségre, de mintha mi sem történt volna, a semmiből előugrott még vagy húsz és mind ránk támadtak. Madara aktiválta a Susano'oját és annak a kardjával küzdött az ellenség ellen, miközben én mellette állva folyamatosan jégkristályokat dobáltam az ellenfélre.
Egy idő után azonban eléggé kimerült Madara, így elérkezettnek láttam az időt, hogy kicsit átvegyem az irányítást.
- Nagyon max 5 percig leszek képes fenntartani a bijuu formát, még mindig nincs sok chakrám- figyelmeztetett Kurama.
- Az is több, mint a semmi, csináljuk!
Mire Madara Susano'oja szép lassan eltűnt, én átváltoztam bijuu formába és úgy harcoltam az ellenséggel, miközben Madarát magam mellé intettem. Az Amaterasuval próbálkozott (milyen irónikus) és sok ellenség áldozata lett a fekete lángoknak. De ahogy Kurama ígérte, 5 perc után a bijuu forma eltűnt, így maradtak a hagyományos harcmódszerek. Az egyik ellenségtől elcsórtam egy kardot és azzal harcoltam tovább, mert a chakrám nekem is fogytán volt. Hozzám hasonlóan Madara is kimerült már, de a világért sem mutatta volna ki. Mangekyou Sharinganról átváltott a sima Sharinganra, de még így is gondot okozott az ellenségnek, hogy átlátta minden lépésüket.
Pár óra múlva, amikor az ellenség már kezdett megfogyatkozni, Izuna és Tobirama mellénk ugrottak. Addigra már mind a négyen összeszedtünk kisebb-nagyobb sérüléseket, de talán Tobirama volt a legrosszabb állapotban. Viszont ez egyáltalán nem látszott meg a harci stílusán, ugyanolyan gyorsan mozgott, mint eddig. Az ellenség még mindig túlerőben volt, de már ők is fáradtak voltak.
Éppen arra készültem, hogy a maradék chakrámmal egy jég elemű technikát használva rátámadjak a felénk igyekező ellenfelekre, amikor meghallottam egy ismerős kiáltást.
- Vííí!
Gyuuki elénk ugrott és lecsapott az ellenségre, akiket váratlanul ért a bijuu rámadása, így esélyük sem volt kivédeni.
- Te mit csinálsz itt?- kérdeztem meglepetten.
- Ti is segítettetek nekem, most én jövök- mondta vigyorogva, majd tovább támadta az ellenséget.
Mosolyogva harcoltam én is tovább. Gyuuki segítségével már változnak ez erőviszonyok.