Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XLVII.

A nap végén Madara totál lefáradva (akárcsak minden nap) leült az asztalához és a karjaira hajtotta a fejét. Ahogy az utolsó dokumentumot is a helyére pakoltam és eltűntettem a körülötte lévő káoszt, odaálltam a széke mögé és elkezdtem masszírozni a vállát.
- Remélem nem aludtál el...- mondtam mosolyogva.
- De igen, épp most álmodom- hallottam meg fáradt hangját, mire elnevettem magam.- Ne nevess! Egész nap dolgoztam, hulla vagyok.
- Én is egész nap dolgoztam, Hokage-sama, csakúgy mondom.
- Jó na. De te jobban bírod. Miért is nem te ülsz itt helyettem?- sóhajtott fel fáradtan és felállt.
- Mert te vagy a megfelelő ember erre a pozícióra. Csak kicsit jobban kellene bírnod a papírmunkát- szóltam visszafolytott röhögéssel, miközben nyomtam egy puszit a szájára.
Aztán feltett szándékom volt elindulni haza, de Madara inkább felkapott az ölébe, majd az asztalára ültetett.
- Tudom, hogy ez nem is kérdés, de ugye velem tartasz a találkozóra holnap?- simított végig egyik karomon, mire azonnal elmosolyodtam.
- Még szép. De kell még két kísérő. Kiket viszünk?
- A bátyádat és kedves párját- közölte szórakozottan.
- Jó, de melyiket?- vontam fel a szemöldököm, majd elröhögtük magunkat.
- Tobiramáékat, az úgy megfelel?
- Tökéletes- vigyorodtam el.
Végül Madarát rávettem az indulásra, mondván "nem akarok az irodában aludni, elég a nap többi részét itt tölteni", mire egyetértett velem és nagy nehezen elindultunk. Otthon viszont én még előtte bezuhantam az ágyba és kishíján álomba merültem, de Madara megakadályozta ezt.
- Ne aludj még!- nyavalygott és kis erőlködés után a csípőjére ültetett, de én azonnal ráfeküdtem.
- De álmos vagyok.
- Biztos nem gondolod meg magad?- kérdezte huncut mosollyal, miközben egyik kezét bevezette a pólóm alá, a másikkal pedig megmarkolta a fenekem.
Aztán egy csókot nyomott az ajkaimra, mire azonnal visszacsókoltam.
- Már annyira nem biztos- suttogtam két csók között, mire a győztesek mosolyával pillantott rám, majd megszabadított a pólómtól.

Reggel Tobiramáék ásítva vártak minket a főkapunál, Izuna a bátyám mellkasánák dölve lehunyt szemmel állt előtte.
- Megint késtetek- szólt ránk Tobirama, amikor odaléptünk hozzájuk.
- Nektek is jó reggelt- dünnyögtem a szemeimet forgatva.
Megöleltem a bátyám, majd rögtön visszaálltam Madara mellé, hogy megfoghassam a kezét. Nem akartunk több időt vesztegetni, ezért azonnal elindultunk a Kage Találkozóra.
Mi voltunk a harmadik érkezők, már csak a Kazekage és Tsuchikage érkezésére vártunk a megbeszélt helyen. Az eddig itt lévőkről annyit, hogy mind fura alakok, nem igazán tetszenek nekem. De a lényeg, hogy megállapodásra jussanak valahogy, aztán már itt se vagyunk. Nemsokára a Kazekage is betoppant, így az utolsó hiányzóra vártunk.
- Talán a Tsuchikage meggondolta magát- szólalt meg a Raikage.
- Jönni fog- mondta Madara magabiztosan.
Ha a hosszú szövegemet elolvasva sem győződött meg a találkozó fontosságáról, akkor tényleg egy idióta- gondoltam. Aztán felkaptam a fejem, mert érzékeltem négy ember chakráját közeledni.
- Öt perc és itt lesznek- szavaimat eredetileg Madarának intettem, de természetesen a többiek is hallották.
- Végre...- sóhajtott fel a Kazekage.
- Nocsak, te voltál köztünk az utolsó érkező, most mégis panaszkodsz? Én legalább egy órája itt ülök- közölte szárazon a Mizukage.
- Nem az én hibám, hogy túl korai vagy- vágott vissza a Kazekage.
- Elég!- szólt rájuk Madara ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, mire mindenki elhallgatott.
A férjem tud valamit...
A Raikage elismerően bólinott, majd gúnyos mosollyal nézett a két vitázóra. A következő pillanatban belépett a Tsuchikage a kíséretével együtt, így habozás nélkül elkezdték a gyűlést, aminek fő témája a bijuu-k.