Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXXXVII.

- Valami baj van?- fordult felém Madara értetlenül, amikor besétáltam az irodájába.
- Dehogy, csak szünetet tartunk- magyaráztam.- Veletek minden oké?
- Nem!- vágták rá Mitoval tökéletesen egyszerre.
- Mert? Mi a gond a papírokkal?- vontam fel a szemöldököm szórakozottan, miközben megcsókoltam Madarát.
- Nem látod mennyi van?!- mutatott maga elé hülledezve.
Visszafolytott röhögéssel néztem végig kupacokon, majd vállat vontam.
- Te vagy a Hokage, meg kell oldanod.
- Rohadt vicces vagy...- motyogta sértődötten.
- Azt tudom, mondj valami újat- legyintettem, mire nevetve belebökött az oldalamba.
Mito csak vigyorogva nézte végig, ahogy kisgyerekek módjára verekszünk, majd egy idő után felsóhajtott.
- A geninekkel mi van?- kérdezte hirtelen.
- Még élnek- válaszoltam, mire mindketten fura arckifejezéssel fordultak felém.
- Mennyire kemény az edzésük?
- Csak amennyire az kell legyen- vontam vállat.
- Ezzel nem lettem okosabb- dünnyögte Madara.- Ki ne nyírd őket, az a lényeg.
- Ne aggódj, vigyázok rájuk. De most megyek, eddig biztos kipihenték magukat- adtam egy utolsó csókot Madarának, majd elindultam az edzőtérre.
Mire visszaértem, mindhárman bevetésre készen várakoztak rám.
- Sensei, most mit csinálunk?
- Új technikákat fejlesztünk ki?
- Vagy taijutsut gyakorolunk?- kérdezték kórusban.
- Micsoda lelkesedés!- mosolyodtam el.- Egyelőre a meglévő technikáitokat fogjuk fejleszteni.
Mindhárman lelkesen bólogattak, majd az utasításaimat követve belevetették magukat az edzésbe. Engedelmes gyerekek, ezt már szeretem.
Elsősorban arra mentem rá, hogy meg tudják növelni a jutsuk hatótávolságát. Az mindig jól jöhet. Jinnel volt nehezebb dolgom, mert nem igazán tudtam, hogy hogyan is kellene fejleszteni az a Kaitenes micsodáját. De Kurama tanácsára csak simán harcba bocsátkoztam vele, miközben arra biztattam, hogy próbálja meg nagyobb területre kiterjeszteni a jutsuját. Akárhogy is kell azt elérni...
Estére mind kifulladva ültek le a földre, mire visszafolytott mosollyal elengedtem őket. Mivel lusta voltam sétálni (néha előfordul), ezért egyszerűen hazateleportáltam magam. Madara már elhozta az ikreket és éppen az elaltatásukkal próbálkozott, sikertelenül.
- Éhesen nem fognak elaludni- jegyeztem meg szórakozottan.
Fáradtan a kezembe adta őket és elterült az ágyon, majd a szemét lehunyva kezdett panaszkodni.
- Legalább már elhallgattak, fél órája bőgnek itt nekem. A papírmunkával is alig végeztünk, azt hittem beleőrülök...
- De amint látod nem haltál bele.
- Még!- vágta rá azonnal, mire csak megforgattam a szemem.
Miután megetettem őket, Kazumi és Kodama már szíves örömest feküdtek le aludni. Erre már Madara is bealudt, de szerető feleséghez méltóan felébresztettem. Először csak meglöktem egy picit a karját, de mivel erre nem akart felébredni, fújtatva ráfeküdtem. Kezeit szorosan a derekam köré fonta, majd nyomott egy puszit a homlokamra és rekedtes hangon megszólalt.
- Miért nem hagysz aludni?
- Ma alig beszéltünk!- vágtam rá.
- Hogy?- pattantak ki a szemei.
- Szeretethiányom van!
- Te jó ég...- motyogta, majd sóhajtva hozzámhajolt és megcsókolt.- Nyugodtan mondhatod azt is, hogy igényled a törődésem.
- Élvezkedj csak- forgattam meg a szemem, mire még jobann elvigyorodott.- Nem akarok háborút!
- Honnan jönnek ezek a random kijelentések?- kérdezte értetlenül.
- Most hozták őket postán...- vágtam rá, mire elnevette magát.- Csak néha ezen jár az eszem.
- Ezt nem tudom megállítani, bármit is csinálok- mondta, miközben a fülem mögé tűrt egy hajtincset.
- Tudom... de azt hittem nem lesz több olyan háború.
- Mi lenne, ha inkább nem beszélnénk róla?
- Nem rossz ötlet- gondolkodtam el és kényelembe helyeztem magam a mellkasán.
Nem kellett hozzá sok idő, máris elnyomott az álom.

~3 hónap múlva~

Madara elmélete a két hónap múlva esedékes háborúról szerencsére nem jött be. Sőt, már csillapódni látszódtak a kedélyek és egy pillanatig azt is hittem, hogy nem fog kitörni a háború. Csakhogy megtörtént egy lépés, amire senki nem számított: Iwagakure megtámadta Sunagakurét. Ez nem csak váratlan, de szerintem meggondolatlan lépés is volt a részükről. Viszont igyekeztünk kimaradni a harcból és nem törődni azzal a kettővel. Gondoltuk, hadd agyalják csak meg egymást.
De egyik nap, amikor éppen Madaránál voltam, egy shinobi befutott az irodába.
- Hokage-sama, egy levél érkezett Önhöz!- mondta, majd letette Madara elé a papírt és távozott is.
- Az mi?- kérdeztük a bátyámmal és Mitoval tökéletesen egyszerre.
Mito a megszokott feladata miatt volt az irodában, Hashirama pedig... kezd átmenni aggódó jövendőbeli apukába, ezért őrzi a feleségét.
- A francba...- dünnyögte Madara az orrnyergét masszírozva, majd sóhajtva felénk fordult.- Sunagakure a segítségünket kéri és szeretné ha szövetséget kötnénk vele.
- Mi van?!- akadtam ki elsőként.
- Ahogy mondom, ezt írták a levélben- mutatta fel a papírt.
Mielőtt bármi mást mondhattunk volna, egy másik shinobi érkezett az irodába.
- Hokage-sama egy újabb üzenet érkezett!
Átadta Madarának a dokumentumot, majd távozott. Izgatottan figyeltem, hogy ezúttal mit akarnak. Madara a levél elolvasása után levágta azt az asztalra és idegesen sétált oda elénk.
- Most meg Iwagakure! Ők is szeretnének szövetséget kötni és a támogatásunkat kérni.
- Ilyen nincs- sóhajtottam fel hitetlenül.
- Hokage-sama!- futott be az irodába egy harmadik ninja, kezében egy újabb üzenettel.
- Mi van?!- fordultunk felé ingerülten, mire kicsit megszeppent, de végül átadta a dokumentumot.
- Ez megint mi az?- motyogta Madara, miközben elkezdte olvasni.- Szuper, ennél rosszabb már nem lehet! Most meg Kumogakure kéri, hogy fogjunk össze vele és támadjuk meg azt a kettőt.
- Miért akar mindenki Konohával szövetséget kötni?- kérdeztem idegesen.
- Nekünk vannak a legjobban kiképezett ninjáink, szóval mi állunk a legjobban a papírforma szerint. Senki nem akar ellenünk harcolni.
- Na és most? Kivel kötünk szövetséget?- vontam fel a szemöldököm.
- Nem tudom, erről nem dönthetek egyedül.
- Még egy gyűlés?- kérdezte Mito.
- Aha, csak nem neked. Téged most hazaviszlek- jelentette ki a bátyám, majd Mito minden ellenkezését figyelmen kívül hagyva kivezette a helyiségből.
- Nem ismerős neked ez egy kicsit?- kérdeztem szórakozottan, mire Madara csak szemforgatva adott egy gyors csókot.
- Részt akarsz venni a gyűlésen?
- Nem, megyek vissza a srácokhoz- mondtam, majd megcsókoltam és már indultam is vissza az edzőtérre.