Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XII.

Madara szótlanul bámult rám, mire közelebb léptem hozzá még mindig a karomat szorítva.
- Nem is tudom- sóhajtott fel végül.- Nem vagyok biztos a szándekaidban, hiába hajtogatod, hogy nem akarsz átverni, Hashirama.
- Mit tegyek, hogy megbizz bennem?- kérdezte a bátyám.
- Mutasd meg, hogy komolyan gondolod a békekötést és megbizol bennünk. Akkor én is bizni fogok bennetek.
- Mire gondolsz?
Madara mélyen a szemembe nézett, majd a bátyámra pillantott. Elképesztően rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.
- Öld meg az öcsédet, vagy végezz magaddal. Akkor megbizonyosodok arról, hogy kész vagy komoly áldozatokat hozni a békéért.
Pislogás nélkül meredtem Madarára, aki ezúttal egy pillanatra sem nézett rám.
- Ez hülyeség, bátyám!- érkezett meg Tobirama Izunával a nyomában.- Talán végezni akarsz velem? Vagy inkább magaddal?
- Remélem inkább az öcséddel végzel...- motyogta Izuna, mire hitetlenül meredtem rá.
- Már látom, hogy nem tévedtem veled kapcsolatban- szólalt meg Hashirama.- Nem változtál sokat azóta, te tényleg jó ember maradtál.
A bátyám a földre dobta a páncélját és egy kunait vett elő a fegyvertartójából, mire meredten bámultam rá.
- Tobirama! Ha meghalok, te leszel a klán vezére. Kössetek békét az Uchihákkal és vessetek véget ennek a háborúnak. És vigyázz Amaterasura- mosolygott rám, aztán lehajtva a fejét magába akarta döfni a kunait.
A következő percben egyszerre több dolog is történt. Tobirama azonnal megindult legidősebb bátyám felé, Madara pedig rám nézett. Én képtelen voltam megmozdulni, csak figyeltem Hashiramát. Ezúttam még Izuna is komoly arccal nézte a jelenetet.
- Állítsd már le, Tobirama!- kiáltottam reményvesztetten, de nem ért oda időben.
Madara viszont megragadta Hashirama csuklóját a legutolsó pillanatban.
- Elég- mondta.- Végre megláttam az igazi szándékaidat. Izuna! Azonnal értesíts minden Uchihát, hogy hagyja abba a harcot.
Izuna minden szó nélkül elindult, majd a két bátyám is elrohant utána. Madara megragadta a kezem és szembefordított magával.
- Te komolyan képes lettél volna megöletni valamelyik testvérem?- kérdeztem még mindig az előbbi események hatása alatt állva.
- Higgadj le, nem engedtem, hogy megölje magát! Nem tűnt fel?- kérdezte letörölve a könnyemet.
Fogalmam sincs, mikor kezdtem el könnyezni.
- De igen, láttam. Képzeld...- töröltem meg én is a szemem.
- Most mi a baj? Kész vagyok békét kötni a Senjukkal, akkor miért vagy velem ilyen ellenséges?
- Nem vagyok ellenséges! Csak még nem fogtam fel, mi történt. Ez nekem túl sok- sóhajtottam, majd elindultam abba az irányba, amerre Hashiramáék mentek.
Hirtelen két erős kar ölelt át hátulról és szorosan magához húzott a mögöttem álló Uchiha.
- Ki mondta, hogy egyedül kell megbírkóznod vele? Én itt maradtam veled- suttogta a fülembe.
Lehámoztam magamról a kezeit, majd szembefordultam vele és szorosan átöleltem. Kimondhatatlanul jó érzés volt a vállába fúrni a fejem. Szorosan lehunytam a szemeimet, és megszűnt létezni számomra a külvilág abban a pillanatban, amikor elkezdte simogatni a hátam.
- Viszont még mindig vérzel- engedett el.- Gyere, keressünk egy orvost.
- Jól vagyok- mondtam, majd megpillantottam véres kezem, amit eddig a sebemre szorítottam.
Abban a pillanatban éreztem, hogy elfehéredek, mire Madara szórakozottan kapott fel az ölébe.
- Aha, látom- közölte visszafolytva a nevetését.
- Utálom a vért, utálom a vért- hajtogattam szorosan lehunyt szemmel.
- Az nem túl jó dolog egy shinobinak.
- Leszarom- motyogtam.
Pár pillanat múlva beértük Hashiramáékat, aki éppen a háborús tömegnek magyarázott valamit.
- Itt mi történik?- kérdeztem.
- Szónokol a Senju- jelentette ki gúnyosan Izuna, majd hitetlenül nézett Madarára.- Nem hiszem el, hogy egy hülye Senju csaj miatt kell békét kötnöd! Amúgy is, az Uchihák sokkal jobbak...
- Befogtad?- néztem rá mérgesen.
- Hogy érted, hogy hülye Senju csaj?- kérdezte Tobirama idegesen.
- Még hogy jobbak!- kiáltott rá Madara, mire mindhárman ránéztünk.- Felejtsétek el, nem mondtam semmit...
- Aha- legyintettem egyet, majd leszálltam az öléből és Hashiramához sétáltam, aki éppen befejezte a beszédét.
Elégedetten nézett rám, majd Madarához fordult.
- Madara, most valóra válthatjuk az álmunkat.
- Igen- bólintott Madara.