Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

C.

Írói előszóként elmondanám, hogy mivel ez a 100. rész (te jó ég, még mindig alig tudom elhinni *_*), ezért egy kis különlegességgel készültem nektek. Ez a rész kicsit más lesz, mint az eddigiek. Sokat gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e, mert nem vagyok jártas az ilyesmiben, de végül arra jutottam, hogy ezt simán megérdemlitek. Úgyhogy összeszedtem azt a maradék három agysejtem és mindent beleadva összehoztam ezt a részt.
FIGYELEM! A rész yaoi jeleneteket tartalmaz! (18+)
=============================

~Tobirama szemszöge~

Izunával fáradtan értünk haza. Nem elég, hogy elkísértük Madarát a Kage Találkozóra, még segíteni is kellett ma neki. Egy csomó dolgunk volt ma, neki mégis maradt ideje arra, hogy a húgommal smároljanak az irodában. Nem mintha zavarna, már megszoktam, hogy folyton egymás ajkával vannak elfoglalva, de a sok feladat miatt, amiket kiosztott ma nekünk, én teljesen hanyagoltam Izunát. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire fontos volt elintéznünk ma a dolgokat, de akkor is! Mióta reggel kikeltünk az ágyból, Izunával meg sem álltunk. Még arra sem volt lehetőségem, hogy szokásomhoz híven átöleljem hátulról és puszikkal halmozzam el a kulcscsontját. Azt imádja, én pedig úgy szintén.
Miután becsuktam magunk mögött a szobánk ajtaját és elfordítottam a kulcsot a zárban, végre csak Izunának szentelhettem a figyelmem. Átkaroltam a derekát és belepusziltam a nyakába, mire ösztönösen elmosolyodott. Majd egyre lennebb haladtam, míg elértem a kulcscsontját. Közben kezeimmel benyúltam a pólója alá és végigsimítottam meztelen hátán. Aztán felemeltem a tekintetem és számat az ajkaira tapasztottam. Csókjában benne volt, hogy mennyire hiányolta már az érintésem és a kettesben töltött perceket. Szenvedélyes csókokat váltottunk, miközben az ő kezei is felfedezőútra indultam a testemen és a pólóm alá simította azokat. Végigsimított a hasamon, majd hirtelen kibújtatott a fekete anyagból. Halk nevetéssel díjaztam a türelmetlenségét, majd én is levettem a felsőjét. Végighúztam a kezem izmos hasán, majd a nadrágjánál megálltam egy pillanatra. Újra hozzáhajoltam és csókot leheltem puha ajkaira, miközben kezem a nadrágjánál pihent.
- Ne húzd már tovább az agyam, Tobi- suttogta két csókváltás között, mire felnevettem és elválltam tőle.
- Milyen türelmetlen vagy- jegyeztem meg mosolyogva, miközben az ágyhoz sétáltam és végigdöltem rajta.
Izunát a kezénél fogva magam után húztam és a csípőmre ültettem.
- Tudom, hogy direkt csinálod...- rázta meg a fejét nevetve, majd hozzámhajolt és újra megcsókolt.
- Talán- suttogtam, majd a nyakát kezdtem el csókolgatni.
Közben megszabadítottam nadrágjától és rámarkoltam férfiasságára. Amint elkezdtem kezem végighúzni rajta, Izuna halk nyögésekkel díjazta a tevékenységem. Éreztem, hogy a nadrágom egyre szűkebb lesz, de először őt akartam kényeztetni. Izuna halk nyögések közepette a mellkasomra hajtotta a fejét és éreztem, hogy már nincs messze a csúcstól. Erősen belemarkolt a hajamba abban a pillanatban, amikor elélvezett.
- Tobi...- suttogta a nevem, miközben teljesen rámfeküdt.
Mosolyogva nyomtam egy puszit a vállára, majd felemelte a fejét és megcsókolt. Aztán felemelkedett rólam és megszabadított a nadrágomtól. Amikor rámarkolt merevedésemre, egy pillanatra elhunytam a szemeimet. Csak pár percig engedtem, hogy kényeztessen, utána magamhoz húztam, mire abbahagyta a tevékenységét. Csípőjét megfogva magamra ültettem és óvatosan beléhatoltam. Izuna ismét nyögni kezdett, de ezúttal én is követtem a példáját. Csókjainkba próbáltuk elfolytani nyögéseinket, kisebb-nagyobb sikerrel. Amikor éreztem, hogy már nem bírom tovább, a derekát átölelve szorosan magamhoz húztam, mire ő belemarkolt a hajamba. Izunát szorosan ölelve élveztem el és igyekeztem visszafolytani szapora légzésem, de nem sikerült. Izuna leszállt rólam és mellém fekve a mellkasomra hajtotta a fejét. Magunkra terítettem egy takarót, miközben a hátát kezdtem simogatni. Még mindketten szaporán kapkodtuk a levegőt, amikor megszólalt.
- Tobi...
- Igen?- kérdeztem, miközben nyomtam egy puszit a fejére.
- Ugye ez... teljesen komoly köztünk?
- Persze, hogy az- válaszoltam meglepetten, mire felemelte a tekintetét és mélyen a szemembe nézett.- Miért kérdezel ilyesmit?
- Arra gondoltam, hogy lassan... ideje lenne továbblépni- mondta, miközben zavartan elpirult.- Mármint... konkrétan elképzeltem valamit...
- Igen? Az össze-vissza dadogásból nem fogok rájönni mit szeretnél- jegyeztem meg szórakozottan, mire Izuna még egy árnyalattal vörösebb lett.
- Arra gondoltam, hogy... ha már se te, se én nem tudunk... mármint- kezdett habogni össze-vissza, mire szórakozottan pillantottam rá.- Szóval azon gondolkodtam, hogy talán... örökbe fogadhatnánk egy gyereket...
Elkerekedett szemekkel figyeltem őt, miközben lángvörös arccal, zavartan lesütötte a szemét. Az álla alá nyúlva felemeltem a tekintetét és mosolyogva a szemébe néztem.
- Ennek kellett akkora hűhót csapni?
- Tudod, milyen nehéz volt ezt elmondani?- csattant fel hirtelen, mire nevetve átkaroltam a derekát.
Ezzel sikerült lenyugtatnom és kérdőn pillantott fel rám.
- Akkor... szeretnéd?- kérdezte reménykedve, mire kedvesen elmosolyodtam.
- Igen- vágtam rá, miközben a haját piszkáltam.
- Komolyan?- kerekedtek el a szemei.
- Miért, nemleges választ vártál?
- Dehogyis! Reméltem, hogy tetszeni fog az ötletem- mosolyodott el halványan, mire magamhoz húztam és megcsókoltam.
Reggel Madarához mentünk, kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit akar ránk sózni. A korai órák ellenére a húgom is vele volt, szokás szerint megint az ölében ült és csókolóztak.
- Khm, khm- köhintettem, mire elválltak egymástól.
- Végre itt vagytok- sóhajtott fel Madara.- Bár feleslegesen jöttetek, mert nem kaptok ma feladatot. Vegyetek ki egy szabadnapot, az elmúlt héten kicsináltalak titeket.
- Azta, észrevetted?- kérdezte Izuna szórakozottan, mire a másik Uchiha megforgatta a szemét.
- Történt veletek valami érdekes? Szokatlanul jókedvűek vagytok ma reggel- méregetett Amaterasu furcsán.
Izunával egymásra pillantottunk, majd elmosolyodtunk.
- Semmi különös- legyintettem, majd el is indultunk, mielőtt újabb kérdésekkel bombázhattak volna.
Amikor kiléptünk még meghallottam a beszélgetésüket.
- Látod, valami furcsa velük ma reggel!- bizonygatta a húgom.
- Biztos csak eseménydús éjszakájuk volt...- hallottam meg Madara hangját.
A fejemet csóválva megragadtam Izuna kezét és elindultunk haza, miközben Izuna az arckifejezésemet látva felröhögött.

=============================
Utóíratként még annyit, hogy nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm azt a több, mint 8k-t. Szuperek vagytok! 😍😍