Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XXXVI.

- Azért ez durva- mondtam, miközben kézenfogva sétáltunk a késő órák miatt üressé vált utcákon.
- Izunáékra gondolsz?- kérdezte Madara, de tudatában volt a dolgoknak, ezért rögtön folytatta.- Ez tényleg nem mindennapi történet.
- Kb mennyi esély volt erre?
- Az eddigiek alapján ez meg se fordult a fejemben. De ha Izuna beavatta anyámat, eddig áll a bál otthon.
- Jó, hogy mondod- sóhajtottam.- Segítenem kéne Tobiramának tálalni a dolgokat.
- Nem rossz ötlet.
- Ami azt illeti, te is megtehetnéd- néztem rá visszatartva a mosolyomat.
- Na azt nem! Nem akarom, hogy anyám engem is megöljön- tette fel a kezét azonnal.
- Ezt hogy érted?
- Mindkét fia összeszed magának egy Senjut, csak képzeld el a reakcióját. Ráadásul Izuna...
- Szerinted nem támogatná ebben?
- Ezer százalék, hogy nem- jelentette ki.
- A francba...- motyogtam.
- Mióta érdekel Izuna?- kérdezte Madara nevetve, miközben megérkeztünk a házunk elé.
- Amióta eljutott a tudatomig, hogy összejött a bátyámmal- közöltem vele, mire elmosolyodott.
Pár perces búcsúzkodást követően besiettem a házba, mert már kezdtem vacogni a hidegtől. Anyám hangját már az előszobában hallottam, amiből arra tudtam következtetni, hogy Tobirama beszámolt neki az eseményekről. Elhúztam a számat, majd gyorsan a konyha felé indultam, hogy kampányolhassak Tobirama mellett.
- Na, itt a másik Uchihás!- csapott az asztalra anyám idegesen.
- Én is örülök, hogy látlak- mondtam meglepetten, majd leültem Tobirama mellé.
Lefáradt arckifejezése alapján arra jutottam, hogy egy jó ideje tarthat már a veszekedés kettőjük között.
- Te tudsz arról, mit csinált a bátyád?!- kérdezte anyám ingerülten.
Rég láttam őt ennyire idegesnek. A francba vele...
- Láttam is- ironizáltam, de anyám nem igazán értékelte a poénomat, ezért komolyra fordítottam a szót.- De nem értem, mi a baj vele. Szerintem ez teljesen természetes...
- Ez pont, hogy nem természetes! Szerinted normális az, hogy...- kezdte, de beléfolytottam a szót, ami igencsak merész vállalkozás volt tőlem.
- Igen, anya, az. A szerelemben csak az érzések számítanak, semmi más.
- Na persze. Fiatalok vagytok és naívak, de majd idővel normálisan fogjátok látni a dolgokat.
- Szóval szerinted, amit most csinálok az természetellenes és gyerekes dolog?- kérdezte Tobirama szárazon, mire hatalmas gombóc keletkezett a torkomban.
- Természetesen az- mondta anyám komoran.
Már heves vitába akartam szállni vele, mire belépett Hashirama a helyiségbe.
- Anya, valamit mondanom kell...- kezdte.
- Te is bepasiztál?- kérdezte gúnyosan, mire Tobirama idegesen ökölbe szorította a kezét.
- Azt hittem már túlléptél Amaterasu esetén- habogta a bátyám, de egyet köhintve közbeszóltam.
- Most nem rólam volt szó- mondtam és fejemmel óvatosan biccentettem egyet Tobirama irányába.
- Mi? Szóval elmondtad...- motyogta Hashirama meglepetten, mire sértődötten fordultam Tobiramához.
- Miért van az, hogy neki előbb elmondtad, mint nekem?!
- Mert ő reggel nem hitte el, hogy Madara küldte hozzám Izunát- magyarázta a bátyám.
- Mi van? Akkor is hazudtál?- tátottam el a szám.
- Ha reggel sokkollak egy ilyen infóval, az egész napodat elbasztam volna- vágta rá.
- Ez mondjuk igaz...- gondolkoztam el.
- Visszakanyarodva a témánkhoz- emelte fel a hangját anyám, mire felé fordultunk mindhárman.- Ezt nem vagyok hajlandó elfogadni és egyáltalán nem egyezek bele bármibe is ezzel kapcsolatban.
- De anya!- kiáltottunk rá mindhárman egyszerre.
- Nem nyitok vitát!- közölte szigorúan, majd elhagyta a helyiséget.
- Ilyen nincs!- álltam fel és utána akartam indulni, de Tobirama megragadta a csuklóm.
- Hagyd!
- De...
- Egyszer biztos megváltozik a véleménye- próbát lelket önteni a társaságba Hashirama.
- Vagy nem. De ez van- vont vállat Tobirama.
- Nem fogom ennyiben hagyni- jelentettem ki.
- Hagyd, hogy leülepedjenek benne a dolgok- mosolyodott el Tobirama, mire hatalmasat sóhajtottam.
- Oké... Na és bátyám, mi újság Mitoval?- tereltem el a témát.
- Pont erről akartam beszélni vele...- mosolyodott el kínosan.
- Szóval nem koptatott le a csaj?- kérdezte Tobirama nevetve.
- Ellenkezőleg.
Ezt hallva legalább egy picit jobb kedvre derültünk.