Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXXVIII.

Másnap anyám unszolására otthon maradtam, pedig szerettem volna levenni egy kis terhet Madara válláról és elintézni néhány dolgot. De amikor gyilkos tekintettel közölte, hogy "Amaterasu, márpedig te itt maradsz", akkor nem volt merszem ellenkezni vele. Néha elég ijesztő tud lenni...
- Ha vállalkozott arra, hogy Hokage lesz, akkor bírkozzon meg a papírmunkával is- mondogatta egész nap.
Minden alkalommal csak legyintettem egyet rá és tovább panaszkodtam a bezártság és a rám törő unalom miatt. Anyámnak kellőképpen az idegeire mehettem, mert végül elküldött a boltba, hogy vegyek pár apróságot, csak fogjam be végre a szám.
- Máris megyek- mosolyodtam el szélesen és kb úgy léptem ki az utcára, mint egy rab, aki 10 év után szabadul a börtönből.
Csak egy kicsit néztek hülyének az emberek...
De legalább engedélyt kaptam rá, hogy 15 percre elhagyjam anyám lakását, amit biztos nem fog megengedni minden nap. Ezek a túlságosan féltő emberek az agyamra fognak menni lassan.
- Kicsit azért zavar, hogy mi nem mehettünk. Pedig jól móresre tanítanám azt az idióta bagázst!
- Sajnálom Kurama, de mi egyelőre nem harcolhatunk.
- Hogyne, tudom. De akkor biztos lennék abban, hogy mi győzünk.
- Miért, így nem hiszel benne?
- Nem is tudom... elég hirtelen jött ez a támadás, és szerintem van valami bombabiztos tervük.
- Kezdesz megijeszteni...
- Csak elmondtam, amit gondolok. Ez nem azt jelenti, hogy így is van. Talán tényleg csak annyira hülyék, hogy megtámadják Konohát felkészületlenül. Nem tudhatjuk.
- A francba, most még idegesebb vagyok...- sóhajtottam fáradtan.
Ahogy sétáltam az üzlet felé, egyszer elhaladt előttem egy fura alak. Köpenyt viselt és szorosan a szemébe húzta a kalapját, mintha el akarna rejteni valamit, ami a fején van. Sietősen haladt és igyekezett feltűnésmentesen körbetekinteni, hogy figyeli-e valaki. De pechére nekem feltűnt a viselkedése, bár lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki észrevrette.
- Ugye nem akarod követni?- kérdezte sokat sejtően.
- De, pontosan azt fogom. Valami nem stimmel vele, érzem.
- És mit akarsz vele kezdeni egyedül?!
- Nem vagyok egyedül! Te majd segítesz.
- Jó, de van egyáltalán rajtad kívül ninja a faluban jelenleg?
- Abban nem vagyok biztos...
- Mi van, ha nincs egyedül?
- Akkor elbánunk az összessel, de nem engedhetjük, hogy szabadon mászkáljon itt, ha tényleg egy veszélyes alak.
- Rendben, menjünk...
Tisztes távolságból követni kezdtem és már a legelején feltűnt, hogy kerüli a tömeget. Mindig a legkisebb utcákba kanyarodott le és amikor egy hatalmas épület takarásába ért, szétnézett, hogy valaki van-e a közelében. Engem szerencsére nem vett észre, így elharapta az ujját és idézést akart végrehajtani, de még időben jéggé változtattam a talajt, a kiálló jégszilánkok pedig megakadályozták a jutsu végrehajtását. Idegesen nézett körbe, majd egy kunait dobott a búvóhelyem felé, ezért kénytelen voltam előjönni.
- Te akarsz kiállni ellenem?- vonta fel a szemöldökét meglepetten és gúnyosan elvigyorodott.- Akkor ezt hamar elintézem.
- Csak szeretnéd!- kiáltottam rá és két kunait dobtam felé, amik a mögötte lévő falba fúródtak.
Aztán visszarántottam a kunaikat a hozzájuk kötött zsinorokkal, amik az ellenség köré tekeredtek, aki így eltaknyolt előttem a földön.
- Most kirándulunk egyet- mondtam és a bátyámtól tanult teleportációs technikát használva a falun kívülre vittem magunkat.
- Így senki nem fogja észrevenni, hogy harcolsz!- kiáltotta Kurama.
- A civilek úgysem tudnának segíteni, más ninja pedig nincs most Konohában. Nem engedhetjük, hogy felforgassa a falut.
- Amaterasu nem akarlak elkeseríteni, de így kiállni ellene felelőtlenség! Semmi garancia rá, hogy túléled.
- Ne aggódj, csak kezdjünk hozzá. Legyőzzük bármi áron.
- Pont attól a "bármi árontól" félek. Ne erőltesd meg magad!
- Már van egy tervem, nyugi.
Közben az ellenfelem elvágta a zsinorokat és talpra ugrott.
- Szóval vannak trükkok a tarsolyodban, csajszi. De akkoris veszíteni fogsz!
Beszéd helyett inkább jéggé változtattam az alatta lévő talajt és a lábaira is kiterjesztettem a jégfelületet, így nem tudott mozogni.
- Átkozott jég stílusú technikák...- bosszankodott, majd elkerekedett szemekkel nézett rám.- Te... jeget... használsz...?
- Ezt meg mi lelte?- kérdeztem meglepetten az ijedt kirigakurei ninjára pillantva.- Igen, és akkor mi van?
- Te jó ég, akkor te vagy Senju Amaterasu! Arról nem volt szó, hogy a faluban maradsz!- kezdett sipákolni, mint egy kislány.
- Amint látod, nem mehetek háborúba- mutattam a hasamra, majd gyilkos tekintettel néztem fel rá.- Mi a tervetek? Mondd el azonnal!
- I-igenis...- dadogta.- Azt terveztük, hogy amíg minden konohai ninja elhagyja a falut, én beszivárgok ide és az idéző jutsummal megidézem ide a sereget.
- Szóval eredetileg a falut akartátok felforgatni?!
- Konoha áll a legjobban az öt rejtett falu közül, ezért le akartuk rombolni.
- Basszus, most legszívesebben megölnélek...- motyogtam ökölbe szorított kézzel, mire összerezzent.