Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXXIV.

- Hogy az a...! Mérgezett volt a tű- állapítottam meg, majd elájultam.

~Madara szemszöge~

Amaterasu hirtelen összeesett, mire azonnal odarohantam hozzá és felkaptam a karjaimba, majd elindultam vele Konoha felé. Pechemre az a barom Daiki is elindult utánam, de nem foglalkoztam vele, most csak Amaterasu érdekelt. Ha valami baja esik, én nem tudom mit csinálok...
- Nem kopnál már le?!- ordítottam idegesen a mögöttem haladónak, amikor már majdnem Konohába értünk.
- Mi lesz a küldetéssel?
- Kit érdekel az a kurva küldetés most? Amúgyis... legyőztük az ellenséget, Gyuki épségben van, fejezet lezárva. Húzzál vissza a kényelmes kis vackodba és keserírsd tovább mások életét!- vetettem oda flegmán és még gyorsabban haladtam előre.
- Mi van, ha tudnék segíteni?- kérdezte.
- Pont te?
- Ne szólj le előre, nem tudhatod, mire vagyok képes!
- Értesz valamit a mérgekhez?
- Nem, igazából semmit...
- Akkor húzzál a francba, IQ-bajnok!
Gyorsítottam és valósággal berobbantam a konohai kórházba, az ottlévők legnagyobb meglepetésére. Bevitték Amaterasut az egyik kórterembe, majd megvizsgálták, de az egyik nővér csalódottan jött oda hozzám.
- Erre a méregre még nincs ellenszerünk. Minél hamarabb ki kell fejlesztenünk egyet, hanem...
- Arra nem fog sor kerülni- szakítottam félbe és máris útnak indultam.
Csak kell lennie ebben a faluban valakinek, aki ért a mérgekhez. Egyenesen az irodámba futottam, ahol Tobirama és Izuna épp most rebbentek szét.
- Dolgoztunk is, csak közben azért...- kezdett volna magyarázkodni az öcsém, de beléfolytottam a szót.
- Ezt később. Ki ért a legjobban a mérgekhez a faluban?
- Ismerek egy Senjut, aki nagyon otthon van a témában- gondolkozott el Tobirama.- De mi történt?
- Keresd meg és küldd a kórházba, azonnal!- parancsoltam.
- Madara, mi történt?- kiáltott rám a Senju.
- Siess már, Amaterasu...- kezdtem, de ennyi elég volt, máris megértett mindent.
- Ezt nem hiszem el!- rohant el azonnal, mire én is visszaindultam a kórházba, Izuna pedig csak elkerekedett szemekkel nézte végig a jelenetet.
Mire visszaértem Amaterasuhoz, Tobirama is betoppant az másik Senjuval, aki azonnal az orvosokhoz sietett, hogy megtudja az eddig megszerzett adatokat és hozzáláthasson ellenméreg készítéséhez.
- Folyton azt hajtogatod, hogy nem tudjuk megvédeni, erre ezzel térsz vissza a küldetésetekről!- állt nekem Tobirama azonnal.
- Hidd el, hogy erre most semmi szükségem- motyogtam.
- Nem hiszem el, hogy nem tudtad megvédeni a húgomat!- ordította képembe.
- Én sem, képzeld! És most bármit megadnék, hogy én feküdjek ott helyette, de nem tehetek semmit, érted?! Akkor kellett volna megmentenem, tudom! De fel se fogtam mi történt, csak azt tettem, amire kért. Aztán ahogy legyőztük az ellenséget, ő összeesett. Nem tudtam mit csinálni!
- Miért nem gondolkoztál előre? Ha bármi baja lesz, én esküszöm, hogy...
- Ha bármi baja lesz, azt nem élem túl és ezt te is tudod! Úgyhogy felesleges bármivel is megfenyegetned!
- Tobi, bátyám! Elég lesz- állt közénk Izuna, mire lesütöttem a szemem.
Aztán Amaterasura pillantottam, aki ott feküdt mozdulatlanul, miközben körülött sűrgölődtek az orvosok. Éreztem, hogy egyszerűen nem bírom, a szívem mindjárt kiszakad a fájdalomtól. A könnycseppek összegyűltek a szememben és egy pillanatra tényleg azt éreztem, hogy mindjárt sírásban török ki. Ekkor megéreztem egy kezet a vállamon, mire meglepetten pillantottam fel Tobiramára.
- Szedd már össze magad, ember! Ha te nem bízol benne eléggé, akkor ki más?- nézett rám biztatóan.- Egy ennyi nem árthat neki, hiszen egy Senju.
Hangtalanul bólintottam, aztán mindhárman kimentünk a helyiségből, mert az orvosok kitessékeltek. A folyosón megállva várakoztunk, amikor megláttam Amaterasu anyját felénk haladni.
Na most indul csak a buli...
- Madara!- állt meg előttem gyilkos tekintettel.- Nem hiszem el, hogy nem tudsz vigyázni a lányomra! Miért engedted, hogy ez megtörténjen vele? Velük!
- Erre semmi szükségem, tisztában vagyok vele- mondtam összeszorult torokkal.
- Még ennyit se lehet rád bízni, te jó ég... Mit jelent egyáltalán számodra a lányom, ha megvédeni sem vagy képes őt?!
- Anya, elég lesz!- szólt rá legnagyobb meglepetésemre Tobirama.- Biztosíthatlak róla, hogy nincs senki, aki jobban szeretné Amaterasut és jobban aggódna érte, mint Madara. Ne vágj mindenféle hülyeséget a fejéhez, mert szar lesz elnézést kérned tőle, amikor majd Amaterasu felépül.
- Már ha egyáltalán felépül...- dünnyögte, majd megrázta a fejét.- Ha nem gyógyul meg, nem állok jót magamért!
- Szuper, akkor álljon be a sorba, maga a harmadik, aki akkor meg fog ölni- közöltem szárazon.
- Ki a másik?- pillanatott rám meglepetten, mert ugyebár Tobirama nem volt kérdéses számára.
- Én- jelentettem ki, majd egy emberként fordultunk a Senjuhoz, aki a következő pillanatban kilépett a kórterem ajtaján.
Megállt velünk szemben és fáradtan sóhajtott egyet, majd a szemembe nézett.
- Öt percen múlt...