Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XLI.

Nem várt látvány fogadott ott.
Izuna és a bátyám összebújva feküdtek az ágyon, Tobirama az Uchiha haját simogatta. Van egy olyan érzésem, hogy pont rosszkor zavarok.
- Legalább van rajtatok ruha- közöltem szórakozottan, mire Izuna elnevette magát.
- Látom vicces kedvedben vagy- jegyezte meg a bátyám, mire csak vállat vontam.
- Én mindig vicces vagyok.
- Kis szerény...- dünnyögték egyszerre, mire elmosolyodtam.
- Jajj, még egyszerre is dumáltok, ti tényleg cukik vagytok!- lelkendeztem, mire pislogás nélkül meredtek rám.
- Tobi, én kezdem megkedvelni a húgodat, de most lehet, hogy leütöm- motyogta Izuna a bátyámra pillantva.
- Cuki a beceneved, bátyám- vágtam rá.
- Semmi baj, most én is szívesen lecsapnám- mondta a bátyám Izunának, majd egymásra nézve elnevették magukat.
- Csak várjátok meg, ameddig elmondom miért jöttem. Akkor egyből szeretni fogtok.
- Hallgatunk- nézett rám a bátyám.
- Szóval vettem a bátorságot és beszéltem anyámmal...- kezdtem, mire eltátották a szájukat.
- Ez már túlzott vakmerőség!- szólt közbe a bátyám.
- Ne már, Madara totál odavan érted, miért öleted most meg magad? Nem akarok egy depressziós testvért egész életemre...- motyogta Izuna.
- Kussoltok?- húztam fel a szemöldököm, mire mindketten befogták.- A lényeg, hogy kis győzködés után belement, hogy ad nektek egy esélyt. Szeretné, ha holnap Madarával együtt eljönnétek hozzánk vacsorára.
- Egyszerre akar végezni velük?- kérdezte Tobirama, mire visszafolytott nevetéssel néztem rá.
- Nem, hiszen Madarát már megkedvelte.
- Vagyis csak én fogok meghalni?- tette fel a kérdést Izuna halvány mosollyal az arcán.
- Hülye, dehogy!- szólt rá a bátyám, majd megszorította a kezét.
- Nem fog senki meghalni. Sőt, megmérgezni se fog, mert figyelek majd rá. A lényeg, hogy készülj fel mindenre- adtam tanácsot az Uchihának.
- Mégis mit foglal magába az a "minden"?- kérdezte furán Izuna.
- Majd elmesélem- legyintett a bátyám.
- Csak el akartam ezt mondani, tovább nem zavarok- indultam el az ajtó felé.
- Reméltem is...- suttogta Izuna, mire pislogás nélkül meredtem rá.- Csak vicceltem! És köszönöm.
- Igazán szívesen- mosolyodtam el.- Van valami üzeneted Madara számára? Átadom, ha kell.
- Hm... azt hiszem nincs- gondolkozott el Izuna, mire Tobirama összehúzott szemekkel bámult minket.
- Ezt direkt csináljátok, ugye?
- Még szép- vágtuk rá egyszerre, majd intettem egyet nekik és kimentem a szobából.
Elindultam Madarához még mindig a szemem előtt látva az előbbi jelenetet. Mondanám, hogy ők a világ legcukibb párja, de azt a szerepet Madarával már elloptuk tőlük. Madara ezúttal ébren volt, ami igencsak meglepett tekintettel arra, hogy délután mennyire nehezen akart felkelni.
- Mivel tudtam, hogy átjössz, gondoltam, megspórolok neked egy ébresztést- magyarázta, miközben hanyatt feküdt az ágyon és magára húzva a csípőjére ültetett.
- De kedves vagy- mosolyodtam el.- Amúgy megtaláltam Izunát.
- Hol volt?
- Ki nem találod...
- Csak nem a kedvenc Tobiramámmal?
- A kedvenced?- röhögtem el magam.
- Igen, végülis a barátnőm bátyja és az öcsém barátja egy személyben- legyintett, majd magához húzott egy csókra.- Gondolom örültek.
- Nagyon is, jó volt látni őket úgy.
- Mire gondolsz?- vonta fel a szemöldökét, mire kínosan felnevettem.
- Nem lényeg, csak cukik voltak...
- Azért hozzánk nem érnek fel- kezdte el simogatni a hátam.
- Persze, hogy nem- vágtam rá azonnal és ráhajolva engedtem, hogy elkezdjen megszabadítani a ruhámtól.
Még mindig beleborzongok minden érintésébe, ami a meztelen hátamat éri, pedig már nem egyszer átéltem ezt. Talán ez soha nem fog elmúlni.
Reggel Madara mellkasán ébredtem fel, ahogy a hátam simogatja.
- Amaterasu, szeretlek, de nem aludhatok egész délelőtt, még a te kedvedért sem- suttogta a fülembe, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Tudom...- motyogtam álmos hangon és felültem az ágyon.
Aztán minden további nélkül visszafeküdtem és újra kényelembe helyezkedtem Madara mellkasán.
- Drágám...- szólt rám nevetve.
- Jó na- mondtam és ezúttal tényleg felkeltem az ágyból.
Pillanatok alatt magamra kaptam a ruhám és Madarával együtt elindultunk a főkapuhoz, hogy fogadja azt a klánt, akivel nemrég beszéltek. Kedvenc programom órákon át vezetgetni embereket a faluban...