Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXXII.

Legalább fél nap kellett, mire elértünk Gyukihoz, aki viszont nem nagyon akart szóbaállni velünk. Sőt. Azzal köszöntött, hogy az egyik farkával le akart csapni ránk. Könnyen kitértünk a támadása elől, Madara pedig azonnal a háta mögé parancsolt. Nem ellenkeztem vele, engedtem, hogy előttem állva védelmezzen miközben szóltam Kuramának.
- Beszélj már vele! Ez ki akar nyírni.
- A bijuu-k nem tolerálják, ha valaki el akarja kapni őket.
- De mi csak segíteni akarunk!
- Ezt ő nem tudja...
- Akkor mondd meg neki!
- Inkább rád bízom- mosolygott rám.
- Heh? És mégis mit csináljak?
- Amit szoktál.
Hitetlenül mosolyodtam el Kurama akcióján és anélkül, hogy bármit is mondtam volna bármelyiküknek, egyenesen Gyuki felé ugrottam. Madara ereiben megfagyott a vér és szerintem infarktust kapott abban a pillanatban, ahogy meglátta, hogy hőn szeretett felesége egyenesen szembeszökött egy hatalmas bijuu-val. De hamar összeszedte magát és utánam indult, miközben a Nyolcfarkú támadni készült.
- Gyuki, állj!- kiáltottam rá, mire meglepetten leengedte a karját és leült a földre.
A talaj erre "kissé" megrázkódott, így nehezen tudtam megállni rajta, de végül sikerült. Ezalatt Madara is beért és elém ugorva kitartotta a karját, majd megfogta a másik kezem.
- Megőrültél?! Majdnem megtámadott- szidott le azonnal.
- Nyugi, minden terv szerint halad- engedtem el a kezét és közelebb sétáltam Gyukihoz.
Madara azonnal mellettem termett és hitetlenül pillantott rám.
- Drágám, miért sétálsz a vesztedbe? És mit tettél a bijuu-val, hogy hirtelen megállt?
- Megvannak a módszereim- mosolyogtam rá, majd Gyukihoz fordultam.
- Honnan tudod a nevem?
- Azért jöttünk, hogy segítsünk neked. Nem akarunk elfogni, vagy bármi ilyesmi. Csak megtudtuk, hogy egy csoportosulat meg akarja szerezni a szabadon lévő bijuu-k erejét. Ezért vagyunk itt, hogy segítsünk legyőzni őket- magyaráztam.
- Honnan veszitek, hogy segítségre lenne szükségem?
- Biztos megvannak az eszközeik és felkészültek. Jobb, ha itt vagyunk- mondta Madara.
- Jó, nem bánom. De ha átvertek, nem fogok kegyelmezni!
- Ne aggódj- mosolyodtam el kedvesen.
Majd megéreztem, hogy a bijuu-k tudatába kerültem, ahol Kuramát és Gyukit láttam magam előtt.
- Rég láttalak, Kurama!- üdvözölte Gyuki.
- Igen, én is téged.
- Azta, van olyan bijuu, akit nem utálsz?- kérdeztem visszafolytott röhögéssel.
- Csak azt a hülye tanukit ki nem állhatom, a többiekkel nincs semmi bajom- húzta fel az orrát sértődötten.
- Értem, szóval te nem akarsz átverni- pillantott rám Gyuki.- De mi van azzal, aki veled van?
- Hm? Madara? Ő csak...
- Nem engedhette el Amaterasut egy akkora seggfej társaságában- mondta Kurama Daikire utalva.
- Értem, szóval féltékeny- fogta fel azonnal a helyzetet.
- Valahogy úgy- forgattam meg a szemem.- Akane szerint az ellenség holnap készül megtámadni titeket.
- Az meg ki?
- A hülye mosómedve szerencsétlenül járt jinchuurikije- motyogta Kurama, mire elnevettük magunkat.
- Nos, igen. Ő hívott össze minket, mert aggódott a többi bijuu miatt.
- Meglepő, hogy vannak még emberek, akik törődnek velünk.
- Ez csak természetes- mosolyodtam el.
- Csak várd meg, amíg megszólal az az idióta Daiki gyerek...- dünnyögte Kurama.
- Ha nem viselkedik, Madara megveri- legyintettem egyet, majd visszatértünk a többiekhez.
- Hol van az a díszbarom?- pillantottam Madarára, aki gúnyos mosollyal az arcán mutatott egy irányba.
Daiki egy fa mögé rejtőzve, félelemtől remegve figyelte az eseményeket. Ahogy meglátta, hogy mind felé nézünk, elkerekedett szemekkel bújt el teljesen a fatörzs takarásában, mire röhögve kiáltottam rá.
- Told már ide a képed, te gyökerek gyöngye! Nem lehetsz ennyire idióta, te jó ég...
- Amint látod, de- motyogta Madara, miközben a derekamra tette a kezét.- Ilyent többet ne csinálj, jó? Majdnem idegbajt kaptam, amikor megláttam, hogy egyensen szembeugrasz vele!
- Nyugi már! Tudtam, hogy nem lesz semmi baj- pillantottam rá.
- De én nem!
- Ja, mert nem szóltam előtte...Na mindegy- legyintettem.
Daiki közben odakullogott hozzánk. Amikor Gyuki meglátta, egyenesen a szemébe nézett és közel hajolva hozzá, hosszan ráfujta a levegőjét.
- Ide figyelj, kisköcsögök királya. Ha csak egyszer is mocskolni mered a bijuu-kat, még azelőtt szétzúzlak, hogy az Uchiha aktiválná a Sharinganját! Világos?
Daiki ijedten bólintott, miközben Madara meglepetten fordult a bijuu felé.
- Honnan tudtad, hogy Uchiha vagyok?
- Sok mindent tudok- válaszolta magabiztosan Gyuki.
- Köztük azt, hogy egoista vagy...
- Hallottam ám, róka!- jelentette ki, majd sarkon fordult.
- Mi? Most hová mész?- kérdeztem meglepetten.
- Nem fogom itt várni az üldözőimet. Jöjjenek utánam, ha kellek nekik. Víí!- azzal elsétált, mi pedig értetlen tekintettel utánaeredtünk.