Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

XXIV.

Mivel madara anyját láthatóan nagyon zavarta a jelenlétem, megkértem Madarát, hogy inlább sétáljunk el, ha nem muszáj ott maradnia. Értette a célzásomat, és magunk mögött hagyva a nyüzsgő embereket, inkább elsétáltunk az erdőbe, a törzshelyünkké vált farönkhöz. Én leültem rá, Madara pedig velem szemben legugolt és megfogta mindkét kezem.
- Tudom, hogy mi jár most a fejedben, de ne készítsd ki magad emiatt. Idővel rájön majd, hogy mennyire csodálatos vagy- mondta őszintén a szemembe nézve.
Halványan elmosolyodtam és megsimítottam az egyik kézfejét.
- Csak az zavar, hogy tehetetlen vagyok ebben a helyzetben. Az egyetlen megoldás, ami eszembe jutott, az újraszületni Uchihaként. De mivel erre nem vagyok képes, fogalmam sincs, mit tegyek, hogy anyád megkedveljen- vallottam be, miközben Madara helyet foglalt mellettem.
- Izuna miatt már nem aggódsz?
- Őt egy ideje leszarom- legyintettem, mire Madara furán nézett rám.- Fontosabb, hogy anyáddal jóban legyek, Izuna ebben a helyzetben elhanyagolható személyiség számomra. De tudom, hogy te mennyire szereted, szóval megpróbálok kedves lenni vele.
- Kedves?- kérdezte visszafolytott nevetéssel.
- Igazad van, ez túl erős kifejezés. Megpróbálok normálisan viselkedni vele és nem leordítani a fejét minden mondata után.
A javított változattal már elégedett volt, mondjuk én ennek betartására se láttam sok esélyt, de a szándékom megvolt, az a lényeg. Egész estig ücsörögtünk ott, majd Madara elindult, hogy hazakísérjen.
- Igazi szokássá vált már ez- mondtam mosolyogva.
- Mi is?
- Hogy eltöltjük az egész napot kettesben, aztán hazakísérsz. Rendszert kell csinálnunk ebből.
- Tetszik, mi?- kérdezte minent tudó mosollyal, mire csak megcsókoltam válaszul.
Pár lépést haladtunk előre, amikor hirtelen perverz mosollyal felém fordult.
- Vagy talán többet akarsz?
Elkerekedett szemekkel bámultam rá, majd azonnal lesütöttem a szemem, hogy ne lássa, mennyire elvörösödtem. A reakcióm láttán nevetni kezdett, mire beleboxoltam a karjába.
- Olyan vicces vagy- jelentettem ki még mindig égő fejjel.
- Felőlem az is jöhet- folytatta, mintha meg se hallotta volna a megjegyzésem.
Észre se vettem, hogy időközben megérkeztünk a házunkhoz, csak akkor esett le, amikor Madara megállt. A derekamnál fogva magához húzott és mélyen a szemembe nézett.
- Nem kell elsietni semmit...- nyögtem ki végül, amikor kezdett kínossá válni a csend.
- Ugyan, nem kell mentegetőznöd, szerintem is ideje lenne már- préselődött egészen hozzám, mire a szívem olyan ritmust vett fel, hogy azt hittem menten kirepül a mellkasomból.- Látnod kellene az arcodat.
- Nem hiszem el, hogy nincs elég sötét- motyogtam sértődötten, mire Madara megcsókolt.
Azonnal visszacsókoltam és pár perc után (khm... valójában kellett legalább fél óra) bementem a házba. Legnagyobb örömömre nem hozta fel többet a témát, de előre látom, hogy holnap ez lesz majd az első dolog, amiről beszélgetni akar majd.
Becsuktam magam mögött a bejárati ajtót és nekidölve hangosan sóhajtottam egyet. Tobirama sétált el előttem lassú léptekkel, majd amikor meglátott, egy pillanatra megállt és hozzám lépve a homlokomra tapasztotta a kezét.
- Lázad van?- kérdezte aggódva.
- Mi? Ja nem, csak Madara...- kezdtem, de félbeszakított.
- Inkább ne folytasd, ha Madarával kapcsolatos, jobb, amíg nem tudom.
Válaszul kiöltöttem neki a nyelvem és berohantam a szobámba, majd egyenesen az ágyra szöktem. Épp hason feküdtem az ágyon és próbáltam elaludni, amikor Hashirama egy rövid kopogás után belépett a szobámba.
- Szeretném, ha tőlem tudnád meg- szólalt meg az ágyam szélére ülve.
- Ajjaj, ez rosszul kezdődik- fordítottam felé a fejem.
- A Hagoromo klán holnap támadásra készül. Az egyik Uchiha fülelte le őket. Szóval készülj fel a harcra.
- Ne már!- kiáltottam a párnámba fúrt arccal.- De már béke van.
- Ez a béke sajnos a Hagoromókra nem vonatkozik.
- De őket már egy csomó alkalommal legyőztük! Minek akarnak bosszút állni, amikor ők is tudják, hogy mi sokkal erősebbek vagyunk, főleg az Uchihákkal egyesülve.
- Bennük ne keresd a logikát- legyintett a bátyám.
A "káprázatos" hír közlése után a bátyám távozott és kettesben maradtam depressziós gondolatok nevű démonommal, aki egész éjjel kísértett.