Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LIII.

- Arra!- indultam el és mind követtek.
Nem kellett sok idő, máris megpillantottuk a menekülőket a fák között szlalomozva.
- Kapjuk el őket!- indult meg Madara, mire utána kiáltottam.
- Várj! Valami nagyon nem stimmel! Ha igazán el akarnának menekülni, a fákon ugrálva tennék. Ráadásul ilyen tempóban hamar utolérjük őket.
- Szóval azt akarják, hogy kövessük őket?- értelmezte a hallottakat Izuna.
- Szerintem igen- fordultam felé.
- De nem hagyhatjuk, hogy elmenjenek csakúgy- méltatlankodott Madara.
- Mi Izunával utánuk megyünk, ti menjetek vissza a faluba és hívjatok erősítést. Be kell kerítenünk őket- vázoltam fel a tervet.
- Biztos?
- Igen, ti gyorsabbak vagytok nálam, ha én mennék segítségért, nem érnék vissza olyan hamar. Tobirama érzékelő képességeire pedig szükséged lesz.
- Ne csináljatok semmi meggondolatlant- figyelmeztetett, mire bólintottam egyet.
- Csak feltartóztatjuk őket.
Ahogy mind beleegyeztek, szétváltunk. Mi Izunával gyorsítottunk a tempón, míg a bátyámék visszafordultak. Sietősen a hat menekülő elé ugrottunk, akik látszólag megrémültek. Izuna egy tűz típusú technikával azonnal rájuk támadt, ami elől csak kitértek.
- Tereld őket egy helyre- mondtam, mire az Uchiha bólintott.
Feléjük rohant, miközben kettőt egy szél elemű technikámmal a többiek felé fújtam. Ahogy mind a hatan egymásnak ütköztek, Izuna visszaugrott mellém, közben én kézjeleket formáltam.
- Jégbörtön!- mondtam ki, mire a hat idegen alak a jutsum fogságába esett.
- Szóval csak itt kell tartanunk őket, amíg Tobiék megérkeznek?
- Igen- fordultam felé egy pillanatra, miközben erősen koncentráltam, hogy a jégdarabok a lehető legszilárdabbak legyenek.
De akármilyen erősek is, ha van köztük tűz elemű, csak ideig-óráig leszek képes visszafogni őket.
- Van köztük tűz elemű?- kérdeztem.
- Senki nem adta jelét ennek. De ha lenne, indított volna egy ellentámadást, amikor rájuk támadtam.
- Kivéve, ha végig ez volt a tevük- motyogtam halkan.
- Ő lesz az- hallottuk meg az egyikük hangját, mire felvontam a szemöldököm.
- Biztos?- kérdezte egy másik.
- Igen. Egész Konohában csak ő képes jég elemet használni.
Erre az egyikük megtette azt, amitől féltem. Egy erős tűz technikát használva felolvasztotta a jégbörtönt, ami egy idő után szétesett.
- Most mi lesz?- kérdezte Izuna.
- Harcolunk, tovább nem tudom tartani.
- Látom mennyire erős vagy- hallottam meg gúnyos nagját.
- Hülye, a tűz ellen a jég tökéletes fegyver, lehetek akármennyire erős.
- Kíváncsi vagyok, mikor fognak elkapni.
- Mi lenne, ha nem ellenem drukkolnál, hanem mondjuk nekünk?
- Azt miért tenném?
- Jó, csak hallgass, hülye róka!
Egy éles jégkristályt küldtem egyikük felé, de művészien kikerülte és villám gyorsasággal mellettem termett. Kirántottam egy kunait és azzal hárítottam a kard támadását, majd elugrottam tőle. Túlerőben vannak, ez így nem lesz jó.
Egy szél típusú támadással messze löktem tölünk mind a hat alakot és Izunához ugrottam.
- Gáz van, ezek tudnak harcolni- jelentettem ki.
- Sajnos észrevettem. Mi az új terv?
Mielőtt válaszolhattam volna az ellenség egyike felénk hajított egy füstbombának kinéző golyót, mire Izuna a kardjával ketté vágta azt. De legnagyobb szerencsétlenségünkre egy fénybomba volt, ami teljesen elvakított. Szorosan lehunytam a szemem és egyik kezemmel eltakartam, de ekkor megéreztem, hogy valami körém fonódik. Mire elmúlt a fényesség és ki tudtam nyitni a szemem, Izunával mindketten a földön hevertünk, lánccal a testünk körül.
- Felesleges próbálkoznotok bármivel, a lánc elszívja minden chakrátokat- mondta önelégült vigyorral az egyikük, majd a társához fordult.- A közelben vannak már?
- Igen, érkeznek.
- Akkor induljunk- jelentette ki, majd a vállára kapott.
Izunát is felvette az egyik tag, majd villámgyorsan elvittek egy ismeretlen barlanghoz. A barlangban mindkettőnket a falhoz vágtak, mire erőtlenül terültem el a földön. A fejemet szépen bevertem a kemény falba és ahogy a földön hevertem, megéreztem valami meleget végigfolyni az arcom szélén. Hurrá, vérzek!
A nagyszájú alak beállt Izuna és közém egy iszonyatosan éles karddal a kezében, míg az öt másik hirtelen köddé vált, mintha ott se lettek volna. A következő pillanatban belépett a barlang bejáratán Madara Tobiramával a nyomában. Ahogy megláttak minket, mindketten a középen álló tagra akartak támadni, aki felemelte a kardját.
- Lassan a testtel!- kiáltotta, mire mindketten megtorpantak.- Egy falu vezetőjének lenni bizony áldozatokkal jár, aminek következtében meg kell tanulnia helyesen dönteni. Lássuk, most hogy dönt majd, Hokage-sama?
Madara idegesen figyelte a fecsegő alakot, majd a tekintete megállapodott rajtam. Láncokkal a karjaim és lábaim körül, vérző fejjel, tehetetlenül fekűdtem a földön. Csodás látvány lehettem. Tekintetében azonnal felismertem az aggódást és a mérhetetlen fájdalmat.
- Döntsön, Uchiha Madara- szólalt meg újra az idegen alak, majd a levegőbe emelte a kardját.- A testvére... vagy a felesége? Egyikük ma meg fog itt halni. Lássuk, ki lesz az, akit feláldozol a másik biztonsága érdekében?