Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LXXVI.

Az elkövetkezendő hetekben anyámék, de még Madara is úgy kezelt, mint valami felbecsülhetetlen értékű kincset, alig engedték azt is, hogy kilépjek a házból. Nem értem minek fújják fel annyira a dolgokat.
- Ma sem mehetek veled?- kérdeztem szomorúan Madarától reggel, amikor az irodába indult.
- Jobb, ha itt maradsz- adott egy gyors csókot.
- De mi a retek bajom lehetne abban az irodában, úgy őszintén?! Rámdölne egy papírhegy, ami ott hever az asztalod mellett?
- Ne ironizálj, csak szeretnék biztos lenni benne, hogy nem lesz semmi bajod.
- De itt megöl az unalom egyedül!- toporzékoltam kisgyerek módjára.
- Amúgy se nagyon szabad emelgetned, meg ilyesmi.
- Nem nyúlok semmihez, ígérem, csak hadd menjek veled! Már hónapok óta nem töltöttem veled egy egész napot- tettem karba a kezem sértődötten.
- Na jó, de meg se próbálj rendet teremteni. Hidd el, az a többmillió dokumentum, ami össze-vissza hever az irodában, az igazából rendben van. Csak nem látod- folyotta vissza a mosolyát, majd kézenfogva elindultunk.
- Ja, olyan Madarás rend, ugye?- vontam fel a szemöldököm szórakozottan.
- Hogyne...
- Te jó ég, emberek! Milyen rég nem láttam ilyeneket- húztam Madara agyát, mire sóhajtva fakadt ki.
- Ne már! Úgy csinálsz, mintha börtönbe dugtalak volna!
- Úgy is éreztem magam...
- Komolyan?
- Amaterasu, ne menj sehová, mert félek, hogy valami bajod lesz. Ezt hallgatom hónapok óta minden nap. De a legdurvább az, hogy anyám ezzel tökéletesen egyetért- motyogtam.
- Mert aggódunk érted!
- Ja, Konoha utcái tényleg veszélyesek- csóváltam meg a fejem.- Tudom, hogy megrémültetek a legutóbbi küldetésen történtek miatt, de az csak egyszeri eset volt, többet nem fog megtörténni. Szóval le lehet nyugodni.
- Oké, felfogtam- emelte fel a kezét védekezően, majd kinyitotta nekem az iroda ajtaját és előreengedett.
Arra a nem mindennapi látványra léptünk be, ahogy Izuna az asztalon ülve csókolózik a bátyámmal, de legalább még minden ruhadarab rajtuk volt.
- Jó ég, muszáj itt csinálni?- dünnyögte Madara.
- Ha zavarunk, kimehetünk. Majd itt állunk az ajtónál és nem engedünk be senkit, csak kicsit fogjátok vissza a hangotokat, hogy ne halljuk- ajánlottam fel, mire mindketten elvörösödve pillantottak ránk.
- Nem vagy vicces, Amaterasu- szólt rám a bátyám, miközben Izuna leszállt Madara asztaláról.
- Szerintem igen- vontam vállat.
- Szerintem is- állt mellém Madara azonnal.
- Hát persze...- motyogta Izuna.- Nem is csináltunk semmit.
- Még!- vágtuk rá Madarával egyszerre, majd elröhögtük magunkat.
Tobiramáék csak sértődötten felhúzták az orrukat, majd Tobirama sorolni kezdte Madarának a mai teendőit, amit félholt arccal hallgatott végig. Közben odasétáltam Izuna mellé.
- Na és hogy érted el, hogy kieengedjenek?- kérdezte szórakozottan.
- Csak hisztiztem egyet- vontam vállat.- Komolyan úgy viselkednek, mintha egy porcelánbaba lennék.
- Talán a bátyám szemében az is vagy...- gondolkodott el Izuna, mire pislogás nélkül meredtem rá.- Amúgy... hány hónapos?
- Öt lesz hamarosan- mondtam mosolyogva, miközben akaratlanul is gömbölyödő pocakomra simítottam a kezem, amiben már növekedett a kis Uchihánk.
- És csodálkozol, hogy a bátyám ennyire aggódik érted?- csóválta a fejét.
- Egy kicsit túlreagálja. De azért aranyos- pillantottam Madarára, aki éppen igyekzett nem elájulni a rengeteg feladat hallatán.
Miután Tobirama felsorolta az összes teendőjét és ezzel kellőképpen lesokkolta a páromat, lecsapott elé ráadásként egy adag aláírásra váró dokumentumot, majd odasélt hozzánk.
- Hogy vagy?- ölelt meg mosolyogva, amit azonnal viszonoztam.
- Jól.
- Mit akarsz itt csinálni? Szebbé teszed az unalmas életét?- kérdezte nevetve.
- Senju!- kiáltott rá Madara azonnal.
- Már egy ideje azt csinálom- mosolyodtam el, majd felmutattam a kezemben tartott könyvet.- Olvasni fogok.
- Mit? Hogyan készüljünk fel a szülésre-tippeket?
- Te nagyon balfasz vagy ma reggel- húztam össze résnyire a szemeimet, majd megpaskoltam a vállát.- Túl sokat lógsz Izunával, rossz hatással van rád.
- Mivan?!- kérdezték egyszerre, mire elnevettem magam.
- Nyugi csak vicceltem- vetettem oda, majd kényelmesen elhelyezkedtem az egyik széken és kinyitottam a könyvem.
- Jó munkát!- szóltak oda Madarának, aki csak kábán intett egyet, majd távoztak, így magunkra maradtunk a helyiségben.