Amaterasu (Uchiha Madara ff.)

LI.

Mindannyian leültünk a fűbe, Mitoval egymás mellé, miközben másik oldalunkra Hashirama, illetve Madara került. Tobirama és Izuna velünk szemben foglaltak helyet, majd a bátyám belekezdett a mondandójába.
- Először kapcsolatba kell lépnetek a bijuu-kal és beszélni velük. A Kétfarkúval nem tudom mi lesz a helyzet, de a Kilencfarkú nem valami jó beszélgető partner- pillantott rám, mire idegesen nyeltem egyet.
- És mit csináljak?- kérdeztem.
- Merülj el az elmédben- tanácsolta Izuna, mire furán néztem rá.
- Ha kell meg is fürdök benne, de akkor sem értem hogy tudnék beszélni ezzel a...- kezdtem a panaszkodást, amikor meghallottam egy hangot magamban.
- Hé!
Zavartan pislogtam kettőt, majd lehunytam a szemem. Egy ismeretlen helyen találtam magam, kicsit olyan voltn mint valami csatorna-labirintus. Elindultam a hangok irányába, míg végül elérkeztem egy helyre, ahol egy hatalmas rácsot láttam.
- Mi a...?- kérdeztem meglepetten.
Aztán két hatalmas piros szem tűnt fel a feketeségben a rácsok mögött, majd a rókadémon megvillantotta széles fogsorát.
- Egy ilyen gyenge nőcske akar kihasználni engem és elvenni az erőmet? Most csalódnom kell az emberekben- mondta gúnyosan.
- Oké, először is- vettem mély levegőt.- Tudod, ki a gyenge nőcske, harcoltam a háborúban, szóval ne becsülj alá! Másodszor pedig nem akarlak kihasználni.
- Na persze!- kiáltott fel és nekiugrott a rácsnak, mire a lábam önmagától hátralépett egyet.- Mindenki ugyanazt szeretné. Elfogni engem, hogy aztán felhasználjon a saját kis céljai érdekében. De én ezt nem fogom hagyni. Ha minden más bijuu behódol az embereknek, én akkor sem fogok.
- Dögöljek meg, ha értem...- motyogtam.- Én nem akarlak kihasználni! Az egyetlen célom megvédeni Konohát és ezzel együtt a békét, ami megszületett. Szerintem ez nem valami önérdekű cél, ez az egész világ hasznát szolgálja.
- Nem kell a hegyi beszéd, úgyse hiszek neked.
- Pedig hihetnél! A francba, ha nem leszünk jóban, ez az egész csak szenvedés lesz mindkettőnknek.
- Akkor készülj fel rá. Én vagyok a Kilencfarkú, a megtestesült gyűlölet!- ordította a képembe, mire közelebb léptem két lépést.
- Hali, én meg Uchiha Amaterasu vagyok, de egyébként eredetileg Senju. De szerintem neked nem ez az igazi neved.
- Ez mind nem számít!- kiáltott újra egy hatalmasat.
- A dobhártyám, baszki- kaptam a füleimhez, majd egy fáradt sóhaj hagyta el ajkaimat.- Figyelj, nekem semmi kedvem veled is háborúzni. Miért nem lehetünk csak simán jóban? Az mindkettőnknek jobb lenne.
- Nem szorulok rá az emberek szeretetére- közölte ellentmondást nem tűrő hangon.
- Most mi a francot csináljak...?- motyogtam a fejemet fogva.
Szóval a bijuu-kat nem lehet csakúgy meggyőzni, ezt gondolhattam volna.
- Most pedig tűnj el!- kiáltotta.
- Mi? Még nem végeztem- szabadkoztam, de megéreztem egy erős széllökést, ami kifelé kezdett nyomni.- Legalább áruld el a neved!
- Nem szükséges tudnod!
A szemeim hirtelen kipattantak és Tobiramára néztem, majd Madarára, aki rátette egyik kezét a combomra.
- A francba, ezzel nem lehet dumálni- jelentettem ki csalódottan.
- Ki kell érdemelnünk azt, hogy átadják az erejüket nekünk- mondta hirtelen Mito, mire ránéztem.- Matatabi azt mondta, nem fognak csakúgy beleegyezni abba, hogy irányításunk alá vonjuk őket. De ha bizonyítunk nekik, akkor megengedik, idővel.
- Szuper, szóval veled társalogtak- sóhajtottam fel.
- Veled is szóba álltam, te naív kislány!- hallottam meg újra a hangját.
- Anyád a kislány, hülye róka- vágtam rá, mire a többiek furán néztek rám, de csak legyintettem egyet.- Kötekedik a róka.
- Mindegy, a lényeg, hogy erősebbé kell válnotok.
- Kell valaki, aki felügyeli az edzéseteket, és mindenképpen külön kell végeznetek azt- mondta Madara.
- Végre visszatértél a gondolkodó emberek közé, bátyám.
- Na kösz- forgatta meg a szemét a mellettem ülő Uchiha.- Már csak kell találni két embert, aki alkalmas a feladatra.
- Remélem magadra egy pillanatig sem gondoltál- szólt közbe Tobirama.- Te vagy a Hokage, fontos szereped van a falu életében.
- Nem kell emlékeztetned rá- fordult felé Madara egy pillanatra, majd újra a szemembe nézett.- De...
- Majd Tobirama segít- mosolyogtam rá.- Izuna pedig átveszi a helyem és szépen pakolgatja neked naphosszat a papírokat.
- Ez az álom munkám- sóhajtott fel az említett.
- Biztos?- vonta fel a szemöldökét Madara.
- Igen, nem először edzünk együtt- mosolyogtam Tobiramára, aki viszonozta a gesztusom.
- Most hogy mondod, régebb mindig csak vele akartál edzeni- szólalt meg Hashirama kis sértődöttséggel a hangjában.- Ha ő nem volt ott, mi már nem voltunk jók.
- Jó na, de ő volt a kedvenc bátyám- vontam vállat.
- Tudtam!- kiáltott fel Tobirama a győztesek mosolyávak.
- Pedig én kedvesebb voltam- sütötte le a fejét Hashirama depressziósan.
- És depisebb is...- tettem hozzá halkan, mire Madara elnevette magát.
- Mito, te edzel Hashiramával, megfelel?- fordult az Uzumaki felé Madara, aki éppen a bátyámat veregette hátba.
- Persze.
- Mindjárt gondoltam- forgattam meg a szemem, mire mindannyian elnevették magukat.