Múlt árnyai

80 fejezet: A szabadság ígérete

Frerin összekulcsolt kézzel állt a könyves polca előtt és csak nézte olvasmányainak kopott gerincét. Az asztalán két levél volt, amit nem rég hozott a holló. Egyik Throrintól miszerint megszerezte a hegyet és vele a kincset és sikeresen megvédte a rá törő ellenektől. Részletesen beszámolt a veszteségekről és arról, hogy Ered Luin úrra Kili lesz és a felesége Lea, akiknek az érkezésüket megfelelően várják. Majd a levél végén úgy mellékesen megjegyezte, hogy Artemys súlyosan megsebesült és hosszú gyógyulás előtt áll, de a felépülése után nagy eséllyel megülik az esküvőjüket, amire örülne, ha nem jelene meg. Tillgelir levele ellenben már másabb hangvételű volt, mint a bátyjáé. Abban azt írta, hogy Maramnak eszébe sem sincs hozzá menni Thorinhoz és amint képes lesz, lóra ülni elmenekítik hozzá. Erre Frerinek nevetnék-e támad, hogy lényegében kipróbálják csempészni a nőt Thorin orra elől. A bizakodó levél még sem nyugtatta meg, hiszen ő ismerte annyira Maram-ot, hogy tudja, amit úgy érzi, képes elinalni ő megteszi és ott hagy mindenkit és elindul, abba az irányba ahol senki sem keresné.

- Nem fog ide jönni ugye? Szólalt meg egy asszony Frerin mögött. A férfi lassan fordult Brana felé. Az asszony az asztalon lévő leveleket olvasta, majd Frerinre pillantott - nem fog az unokám visszatérni ugye?

- Nem - felelete Frerin - menekülőre fogja, majd hogy megvédje azokat, akiket szeret. A bátyám nem tanul a hibáiból - sóhajtott fel a férfi és a boros kancsó felé sétált - ahogyan Maram sem.

- De te szereted nem? Hát menj elébe és szökj el vele, ahogyan Tillgelir kéri. Frerin hagyj itt mindent és kezd új életet vele - nézet az asszony kérlelően Frerin-re, de az csak öntött magának egy kupa bort - te is ezt szeretnéd nem? Frerin, szereted az unokámat nem?

- Valóban szeretem és én lennék a legboldogabb, ha vele kezdhetnék el egy új életet, de én szeretem annyira is, hogy elengedjem akármilyen fájdalmas is ezt tennem.

- Mióta Maram elment árnyéka vagy önmagadnak és látom a szemedben, hogy ez a lelkedig ért ez a fájdalom. Küzd érte Frerin! Hallod küzd érte és fogd és vidd innen. Menjetek keletre és éljetek.

- Bár megtehetnénk, de Thorin minden hol megtalálna miket. Kortyolt az italába Frerin.

- De ha nem lépsz, a bátyád elorozza előled, ahogyan Ered Luin-t is - lobogtatta mega levelet.

- Soha nem akartam irányítani a várost vagy uralkodni. Kili jó vezetőtök lesz, ezt te is tudod - csattant Frerin.

- Fiam, te is tudod, hogy mire gondoltam. Mond, igazából mire vágysz? Hát ilyen könnyen lemondasz Maramról?

- Brana, én csupán szabadon szeretnék élni Maram-mal, de nem kaphatunk meg mindent! Nem lehetünk együtt! Csapta a falhoz dühösen a poharát Frerin és kiviharzott.

Artemys a kandalló előtt ült Milror gondosan elrendezett takarói alatt. A tűzet, bámulta mintha csak meg akarná bűvölni. meleget adott még is fázott. Biztonságba volt ezt mondták neki, de még is rettegett. Artemys az ajkába harapott és próbálta lenyelni a könnyeit. Tehetetlenül temette az arcát a kezébe.

- Úrnőm? Szólalt meg Milror az ajtóból egy tálcát egyensúlyozva - jól van?

- Igen - felelte halkan Artemys - csak elmerengtem.

- Hát, minden menyasszony aggódik a közelgő esküvője miatt - mosolyodott el a tünde és lerakta a tálcáját a nő melletti asztalkára - a fivéreit és Tillegir urat is ezt aggaszthatja ezért is zavarta el kicsit őket a király. Mondta jó hangosan a tünde és Artemys szemöldök ráncolva figyelte a fiút.