18 fejezet: Őszinte szavak

738 75 79
                                    

Lea döbbenten állt fel, és kiesett az öléből a félkész pulóver, amit éppen kötött. Tristan és Tillgelir kiköpte a bort, amit ittak éppen. A törpök, akik pipáztak félrenyelték a füstöt és próbáltak nem megfulladni a döbbenttől, csak szegény Bilbó állt tátott szájjal és megszólalni sem bírt. Tillgelir volt az, aki először ocsúdott fel.

- Te most át akarsz ejteni minket – suttogta.

- Dehogy, testvér. A két szememmel láttam. - Járkált fel-alá Dolin – ott voltak édes kettesben a fák alatt, a hold gyér fényében... alig láttam meg őket...

- Ostobaság ez, Dolin. Thorin és Túriel – ingatta a fejét az öccse. A tünde nő dühösen toppantott.

- A fene essen belétek, ha azt mondom, hogy Thorin úr a vállára dobva szaladt el Túrielel akkor az így is van. Túriel nem is tiltakozott, sőt biztatta, hogy fusson.

- Te ittál – nyögte be Lea – biztosan. Artemys soha nem engedné meg ezt és... pláne Thorinnak. Előbb halna meg – ült vissza a helyére.

- Igaza van Lea kisasszonynak. Thorin meg nem is igazán kedveli Artemyst – szólalt meg Ori.

- Thorin és Arty folyamatosan vitáztak az út során. Ha alkalmuk lett volna rá, megölték volna egymást. Nem hiszem, hogy ilyen gyorsan kibékültek volna. Tekintve azt, hogy Thorin kétszer is leütötte szegény kislányt - ingatta a fejét Glóin.

- És ha mégis? Lehet, hogy az ellenérzésük csak álca volt – sóhajtott fel Dori és álmatag tekintettel fel állt – mint a szép, szerelmes regényekben. Thorin meglátta Artemyst, gyönyörű tünde ruhában, ami kiemelte apró, törékeny alkatát. Hosszú, kiengedett barna hajában a hold fénye megtört, mint a gyors sodrású folyóban a víz a sziklákon. Ott álltak egymás előtt, és pukk, szerelemre gyúlt mindkettő.

- Mi van? - Hüledezett Tillgelir és a szívéhez kapott – lehetetlen.

- Dori, te jól vagy? – Nézett Nori hitetlenkedve és megfogta testvére homlokát – biztos lázas.

- Miért? Miért ne eshetne meg? - Fújtatott Dori, és lelökte öccse kezét a fejéről.

- Hogy Arty és Thorin nem szeretik egymást? - Csattan Oin hangja – az kizárt... imádják egymást, Dori. - A törpök az égre emelték a tekintetüket és felsóhajtottak.

- Meglepne, ha szerelmesek lennének. Thorin még rendben, - mert Arty igazán szemrevaló teremtés, - és hát, mégis férfiból van – szólalt meg Bombur két falat között – de hogy Arty? Nem az a fajta, aki behódolna egy férfinak. Előbb fog Smaug zöldséget enni törpök helyett.

- Thorin a maga módján jóképű törp, persze, ha valaki szereti a zárkózott, mogorva férfiakat. Lehet, hogy Túrielnek az ilyen típusú férfiak tetszenek – gondolkodott el Dolin.

- Azért ne essünk túlzásba... még hogy az én kicsi Túrielem egy olyan törppel – kulcsolta össze a kezét Tillgelir. A törpök felmordultak.

- Mi a bajod a bácsikámmal? – ugrott fel Kili – lehetetlen az, hogy férfiként nézzenek rá?

- Öreg, mint az országút... meg aztán Túrielnek mást szántam. Fiatal, életerős, gazdag férfit – vicsorgott a tünde Kilire – és nem egy vénséget.

- Ki a fene vagy, hogy meghatározd, hogy kihez menjen Arty?! – ugrott a férfi elé Fili.

- Én vagyok a védelmezője – húzta ki magát a tünde – és én csak az érdekeit nézem. Mit kezd egy vén törppel?

Múlt árnyaiWhere stories live. Discover now