Múlt árnyai

33 fejezet: Szerepcsere II

Bilbó összefont karokkal meredt a két nőre, akik előtte álltak.

- Most azonnal visszacserélitek a ruháitokat, még mielőtt valakinek baja esik. Láttam, mit műveltek és nem tetszik ez nekem. -Morogta a hobbit.

- Még nem.- Dacoskodott Lea.

- Tényleg jó volna már, húgom, nem igazán élvezem, hogy a te bőrödben édelegjek a hercegeddel.

- Én sem, hogy Thorinnal. Kiráz tőle a hideg.

- Hasonló élményeim vannak Kilivel. Nem áll szándékomban megbántani a hangyaidomár érzéseit feléd, de, ha sokáig leszek te, komoly sérüléseket szenved el.. meg én is. Nagyon rosszérzés, hogy mindenkire mosolyognom kell, lassan rádermed az arcomra. Talán csákánnyal kell majd levakarnom a mosolyt az arcomról – sóhajtott Artemys.

- Nekem sem élmény, hogy te vagyok, hidd el. Thorin rideg, akár egy szikla és annak az érzelmi szintjén is áll. Nem lehet vele normálisan beszélgetni, mert a főtémája a küldetés. Még a tájról, a virágokról sem tudtam vele beszélgetni, mert a pitypangról is Smaug jutott eszébe.

- Te holmi pitypangról akartál vele beszélgetni?- Kapott idegesen a fejéhez Artemys – Még azt hiszik, lázam van. Ne rombold a hírnevemet!

- Chö, neked van olyanod is? Én legalább nem kezdtem ki Thorinnal, de te Kilivel igen! Aljas, hátulról mellbe.

- Mi van? Csak beszélgettem vele. Nem állítom, hogy nem tettem felé egy tétova, bátorító lépést, aminek az eredményeképpen megmerte kérdezni, hogy van-e valakim a faluban.

- És mit válaszoltál, te aljas?

- Az igazat, azt, hogy nincs senkim. Nem vagyok én ennyire gonosz, bár sokan más állítanak rólam, de a saját vérem ellen nem dolgozom.

- És neki van? – kérdezte a lány.

- Ha ilyet kérdez egy férfi, akkor szerinted? Nem értek nagyon a szívügyekhez, sőt néha nem is igazán veszem észre a dolgokat, de ahogyan rám nézett... vagyis rád, nem vagy számára közömbös. Ha törp lennél, már rég a vállára dobott volna, és uccu' neki, keresett volna valakit, aki összead titeket.

- Gondolod?

- Azt hiszem.

- Most tudod, vagy.. csak azt hiszed?

- Kérdezz rá. Artemys képében vagy. Menj oda, rázd meg és a nővéri előjogra hivatkozva szedd ki belőle. Határozottan és durván, mert, ha kegyelmes leszel vele, gyanút fog. Okosabb ez a törp, mint hittem.

- Igen, megyek és megkérdezem. Határozottan és durván – rohant el Lea.

Bilbó rosszallóan meredt a nőre.

- Most meg mi bajod van? Ezután csak megnyugszik.

- Azt hiszed? -Kulcsolta össze a kezét Bilbó.

- Ne ültesd el a kétség magját bennem Bilbó, mert szavamra hókon' váglak.

- Mi a célod a húgommal? – taszította a fának Lea Kilit, aki döbbenten meredt a nőre. Lea belül zokogott, hogy így kell viselkednie azzal a férfival, akit nagyon kedvel és mindig kedves és figyelmes volt vele. Sohasem tudta elképzelni, hogyan különbözhetek ennyire nővérével. Ők ketten olyanok voltak, mint a tűz és a víz.

- Neked meg mi a bajod?- Mordult rá a törp.

- A kérdésemre felelj, törp – sziszegte.

- Mi közöd van hozzá?