Múlt árnyai

102 fejezet: Üzenet

Fulän a tükör előtt ült, miközben édesanyja a haját fésülte. Kezeit tördelte, ami kis kora óta rossz szokása volt, mikor ideges volt. Pedig apja szerint most nincs oka, ahogyan a fivérei is azzal nyugtatták már napok óta. Ám ő nem így érezte. Hiába öltöztetik, be a legszebb ruhába, fésülik be a haját aggatják tele szebbnél szebb ékszerekkel, mikor tudja annak a nőnek a nyomába sem érhet. Ő annak idején látta a nőt Ered Luinban, mikor Frerin herceggel andalogtak a birtokán, akkor ő még Dís hercegnő szolgálatában állt, mint udvarhölgy és az egyik látogatása során messziről láthatta a nőt, akinél szebbet még nem látott és az óta sem. És most annak a férfinak a jegyese, aki éppen azért a nőért epekedett, akit évekkel ezelőtt látott. Tudta nagyon jól miért akadt meg a király szeme rajta, ami a szülei és testvérei ki is használták, sőt fel is készítették rá erre éppen ezért jöttek Ereborba, hogy a király figyelmét felkeltse. Eleinte nem akart benne rész venni, de lassan megszerette és fontossá vált neki a magányosan kertészkedő szomorú király, akivel mindig olyan jókat beszélgettek a kis kertjében. Abban reménykedett, hogy talán már nem látja benne a múltja egy darabkáját, azt a kísértő szellem nőt, akihez minden asszonyt mért.

- Gyönyörű vagy Fulän – sóhajtott fel az anyja ezzel kizökkentve a gondolataiból a nőt – meglátod, ma senki sem ragyog túl téged.

- Csupán a herceg felesége – nézet az anyjára a tükrön át Fulän – nem kedvel engem.

- Féltékeny és bosszús, mert azt hitte, hogy Ered Luin Úrnője maradhat örökké. Szülnöd kell fiúkat és biztosítanod kell ezzel a vérvonalat. Az egyik fiad lehet, majd Ered Luin új ura, míg a másik majd a király a férjed után. Fulän most a te kezedben van a családunk jövője fivéreidnek és atyádnak tartós jó helyet kell biztosítanod a tanácsba. Nem szabad pocsékba mennie annak a sok évnek, amit a tanitatásodra és nevelésedre fordítottunk, hogy ahhoz a nőhöz legyél hasonló.

- Tudom, anyám és nem kell aggódnotok nem, fogok semmit sem elrontani – tördelte a kezeit Fulän.

- Helyes – Simogatta meg a lánya arcát az asszony – de ideje indulnod a királyhoz, hiszen ez a nap fontos a családnak és neked.

- Igen – bólintott Fulän – nagyon fontos nekem is.

Thorin megtorpant és sápadtan nézet előre. Nem hitt a kísértetekben, de abban a pillanatban úgy érzete valóban megjelentek előtte. A mellette álló - immáron felesége – Fulän még levegőt is elfelejtett venni és rémülten kapaszkodott bele férjébe. A teremben sokan összesúgtak és azokat figyelte, akik a királyi párhoz tartott büszke leigázhatatlan mosollyal az arcukon.

- Bácsikám – hajolt meg Kili és rá mosolygott Thorinra – sok boldogságot kívánok nektek. Remélem hosszú és boldog lesz a házasságotok.

- Imádkozom én is ezért – biccentett Lea is, akiről Thorin nem vette le a pillantását egy pillanatig sem. A fiatal pár gonosz tréfaként öltötték fel azokat a ruhákat és idézték meg a múlt egy fájdalmas darabját, hogy elégtételt vegyenek rajta. Érezte kiszárad a torka, ahogyan Leara nézve visszanézet Artemys rá. Ugyan abban a ruhában volt a nő, amiben utoljára az egyik Ered Luin-i ünnepélyen volt Artemys, ahogyan Kili is Frerin dísz ruháját vette fel. Ez lenne a megérdemelt ízléstelen bosszújuk? Thorin ahogyan körbe nézet az teremben egyetlen egy elítélő pillantást sem látott a fiatal pár felé ellenben feléje annál többet. Csupán ifjú feleségének családján látta, hogy vele vannak.

- Köszönjük a kedves szavaitokat – szólalt meg Fulän megtörve a kínos csendet és megszorította Thorin kezét, ami visszarántotta a valóságba.

- Igen – mondta a férfi és belenézet Lea szemébe, ami olyan jeges gyűlölet tükrözött, ami megborzongatta. Összerezzent, amikor az asszony feléje lépet és hozzá hajolva arcon csókolta.