Lea a fejét ingatva szállt fel a pónijára, miközben azt figyelte, hogyan próbálnak egymás idegeire menni Thorin és Artemys. A tegnapi fürdős-kulcsos eseményen a két veszekedő nem tudta magát túltenni. Thorin azért, mert a nőt hibáztatta a kulcs eltűnésért. Hangosan, magából kikelve bizonygatta, hogy a kulcsot tartó láncot Artemys bűvölhette meg, mikor az megragadta és nézegette. Míg Artemys azért volt dühös a férfira, mert megkérdőjelezte a becsületét és megalázta a csapat előtt. A többiek, akik némán figyelték az egész vitát, arra a következtetésre jutottak, hogy jobb, ha hallgatnak, mert akárkinek is adnának igazat - kivételesen a csapat Artemyst védte volna, még Dwalin is - baj lenne, és nem akartak még nagyobb vitát szítani az anélkül is parázsló közhangulatba. Így hát Artemys és Thorin, mivel senki sem állt egyikőjük pártjára sem, sajátos szópárbajba kezdtek.
- Olyanok, mint a gyerekek – szólalt meg nagy bölcsen Lea mögött Kili.
- Nem... rosszabbak a gyerekeknél. Őket egy jó irányzott fülessel meg lehet regulázni... Náluk viszont ez még akkor sem használna, ha egy teljes napig püfölném őket – sóhajtott a nő.
- Egy próbát megérne, Lea – mondta Dwalin – Már engem is kezd idegesíteni Thorin és a nővéred szópárbaja. Én lefogom Thorint, valamelyik bátor törp Artemyst, és hozzákezdhetsz - kacsintott Dwalin a nőre.
Lea elmosolyodott.
- De, Dwalin, csak nem emelek kezet egy királyra fényes nappal.
- Miattam megvárhatjuk, hogy leszáll az est... – vont vállat a férfi.
- Hogy lehet valaki ilyen tuskó? – harsogott Artemys elől.
- Csak az igazat mondtam, te nőszemély.
- Van nevem is.
- Nem érdekel! - bődült Thorin.
Dwalin a Leára nézett.
- Minek várni, kislány? Most lefogjuk őket, te eszméletlenre vered azt a kettőt és lesz egy nyugodt napunk. Estére csak felébrednek.
- Hagyjátok abba ezt a gyerekes civódást – csapta fejbe Artemyst és Thorint a botjával Gandalf – haladnunk kell, nem pedig veszekedni.
- Te aljas – sziszegték egyszerre egymásra Thorin és Artemys, mintha a másik tehetett volna arról, hogy a mágus fejbe kólintotta őket.
- Olyan kiábrándítóan viselkedsz – szólalt meg Lea egy idő után, mikor nővére leszakadt Thorintól.
- Nem érdekel. Ő kezdte! – fújta fel az arcát Artemys.
- Te meg ostoba módon folytatod és adod alá a lovat.
- Pónit – mosolygott a nő.
Lea szúrósan rámeredt.
- Szégyentelenül viselkedsz. Erre tanított anyánk? Ne feledd, hogy egy nemessel, sőt mi több, egy királlyal veszekedsz folyamatosan. Csak magadat minősíted.
- Nem tud érdekelni. A vadonban mit sem érnek a címek vagy a rangok. Ezek nem tettek még jobb harcossá vagy jobb kardforgatóvá senkit sem. Ha ilyen arrogáns és beképzelt marad ez a törp, az veszi majd észre, hogy nem vesz semmit észre, mert a fejét már valaki levágta arról a vastag nyakáról.
- Mint ha te nem lennél pontosan olyan arrogáns és beképzelt... nyakas vagy. Ugyanolyan makacs vagy, mint Thorin. Lehet, hogy a te fejed előbb esik a porba, mint az övé. Úgy akarsz járni, mint anyánk öccse?
- Pimarir hősként halt meg - húzta ki magát Artemys.
- Egy csudákat. Ostoba módon belerohant a vesztébe, ezt te is nagyon jól tudod. Nem akarom, hogy te is úgy járj.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Múlt árnyai
FanficGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
