Múlt árnyai

40 fejezet: Választott út

39 fejezet

Bilbó a nőt nézte, aki Dwalin vállára volt dobva. A törpök nagyon dühösek voltak, miután lecsillapodtak az ijedségből, hogy a nő elájult. Hiszen a hegy oldalán nem volt könnyű lejutni, főleg úgy, hogy terhük is volt. Dwalin nem egyszer majdnem ledobta a nőt. A bajsza alatt törp nyelven valamit morgolódott, amit Bilbó nem értetett, de a helyzetéből kifolyólag, valószínűleg nem kedveset suttogott. Már éppen megpihenni készültek, mikor Artemys mocorogni kezdett, Dwalin legnagyobb örömére.

- Hol vagyok? - Motyogta, mikor a törp lerakta a földre.

- Vadonföldön. - Guggolt le Dwalin a nőhöz – elájultál pár órával ezelőtt.

- Sajnálom – motyogta Artemys.

- Mi lelt téged? Már egy ideje csak azt látjuk, hogy valami bánt. Mondd, miért félsz aludni?

- Semmi lényeges, csak sötétek az álmaim. Bilbó jól van?

- Igen – válaszolta a törp, majd az odaérkező Thorinra pillantott.

- Jól vagy? - Kérdezte Thorin.

- Voltam már jobban is – küldött felé egy gyenge mosolyt a nő. Thorin a fejével csak intett, mire Dwalin felállt és arrébb ment.

- Beszélgessünk egyet.

- Azt tesszük. De hallgatlak.

- Mi nyomaszt téged, hogy képes vagy a tűréshatárig feszíteni a húrt?

- Egy álom.

- Egy álom? Artemys, nagyon kedvelünk, de az ilyen viselkedés nem segít nekünk. Többször megtörtént, hogy te magad voltál a küldetésünk akadálya. Nem tudom, mit jelent nálatok egy álom, de hidd el, az csak egy álom. Szükségünk van rád, mert Gandalfon kívül te vagy az egyik, aki eligazodik Vadonföldön. Balin és többiek rég jártak erre.

- Megértettem és sajnálom.

- Örülnék, ha a jövőben nem okoznál gondot, ezt, mint a vezetőd mondom.

- Megígérem – bólintott a nő. Thorin Artemys vállára tette a kezét és kedveskedve megpaskolta, majd leült mellé.

- De, mint a barátodnak, áruld el miről, szólt az álmod. - Thorin figyelte a nőt, aki az ajkát harapdálta. - ha nem akarod, nem kell elmondanod.

- Láttam a Magányos hegyet – szólalt meg, mikor Thorin felállni készült. A férfi megdermedt és lassan visszaült a nő mellé – csata zajlott, még az ég is beborult. Orkok, tündék, emberek és törpök harcoltak. Hallottam a kürtöket, melyek visszhangot vertek, és az acél csikorgását, mely sértő volt a fülnek. Vértől és füsttől bűzölgött minden. - Suttogta a nő.

- És még?

- Láttam a bátyámat. Láttam, ahogyan belefúródik egy tünde-nyílvesző a mellkasába, majd összeesett. - Könnyezte a nő – Láttam meghalni Ergon nyílvesszejétől, majd éles fájdalmat éreztem. Engem is meglőttek. Láttam magam meghalni.

- Nyugodj meg, ez csak egy rossz álom. Hosszú és boldog életed lesz, meglásd. Nem minden álom válik valóra, akármilyen valóságosnak is hat. - Mosolygott a nőre Thorin.

- Hát nem veszed észre, mi zajlik körülöttünk? Fojtogató az egész küldetés, valami készül, valami történni fog.

- Arty, ne kísértsd a rosszat. Hinni kell abban, hogy a sok gonoszságon kívül más is dolgozik Középföldén – Szorította meg Thorin a nő kezét – ti dúnadánok vagytok, nem? Hisztek abban, hogy egy nap királyotok lesz, aki újra egyesíti az embereket. Egy álom miatt ne tedd magad tönkre.