Múlt árnyai

58 fejezet: Sötét tünde

Napok vagy talán más fél hét is eltelt mióta Thranduil börtönébe senyvedtek és az igaz megnyugvást Bilbó és egy Milror nevű tünde fiú hozta el nekik, alig pár napja, mikor elmondták, hogy Artemys és Thorin jól vannak. Ez megbékítette mindenki lelkét. A királyból Lea nem igazán tudd semmi kihúzni és ő sem beszélt bármennyire is faggatta vagy próbálta le kenyerezni. Ő nem volt áruló és soha nem is lesz. Ám, mikor másodjára hívatta a király és akkor sem felelt a kérdéseire durván elzavarta. Vissza fele jövet vette észre az egyik oszlop takarásában álló mosolygó Ergont, akit legszívesebben ott helyben leszúrt volna, akár egy malacot. Rossz jelként tekintette a tünde felbukkanását és mikor Milror közölte vele, hogy Artemys beleverte a tünde fejét a rácsba tudta, hogy ezért kegyetlen bosszút fog állni, majd Ergon. De nem tudta, mikor és ez felettébb bosszantotta és mikor reggelt felkelt rettentő nyugtalansággal idegesen járkált a cellájába várva, hogy Bilbó vagy Milror megjelenjen. Hangokra kapta fel a fejét és az ajtóhoz rohant, majd egy ugrással felcsimpaszkodott a kis ablak rácsára. Rossz érzése támadt, mikor valahol nagyon mélyről egy férfi üvöltését vélte kihallani és erre összeszorult a gyomra.

- Te is hallod? Szólalt meg Tristan a szemben lévő cellából – olyan, mintha Thorin lenne.

- Igen, valami szörnyűséges dolog történhetett – mondta Lea remegő hangon.

- Valami baj érhette a bácsikánkat? Kérdezte Kili aggodalmasan.

- Nem hiszem – ingatta a fejét Lea – úgy gondolom Artemysel. Talán Ergon keze lehet az egész mögött.

- Az a patkány tünde – mordult fel a szomszédos cellában Fili – ha bántotta a bácsikánkat vagy Arty-t Mahal nevére mondom, felnégyelem.

- Csitt, valaki jön. Legolas! Kiáltott Lea a férfi után, aki megtorpant és a nő szíve kihagyott egy két ütemet, mikor felismerte a vállán lévő fiút. Az a tünde ifjonc volt, aki híreket hozott a nővére és Thorin felül – mi történt! Kérlek, téged mond el! Legolas nem fordult meg és ne is válaszolt csak ment tovább nagy sietve őt követte a szaladó Legolin, aki után semmi esély sem volt kiáltani. Lea leugrott a földre, majd maga elé meredt. Valami szörnyű dolog történhetett... úgy érzete üvölt a lelke.

Artemyst a földre dobták, majd a haj fonatánál fogva húzni kezdték az első fáig, miközben Ergon mosolyogva figyelte. Az erdő egyik eldugottabb részén lehettek messze Thranduil őrségétől mélyen minden segítségtől.

- Tudod Túriel nem hittem volna, hogy eljön majd az a boldog óra, mikor eltörlöm a létezésedet ezzel kijavítva a hibát. Persze utánad jön a húgod és az öcséd, de külön élvezet lesz téged kivéreztetni. Minden másod percét ki akarom élvezni – guggolt le a nő elé a férfi és a kezével durván maga felé fordította az állánál fogva Artemys fejét – meg kell, hogy mondjam igazán kár érted, mert harcias tüzes nőszemély vagy. Az anyád a hírek szerint hasonló jellem volt talán ez tetszett meg apádnak. És ez tetszett meg a Tölgypajzsosnak is benned.

- Tetű - szűrte ki a rongyon keresztül Artemys és szeme gyűlölettől viharzott.

- Helyes, hogy ellen állsz – állt fel a férfi – hiszen akkor hol marad akkor a kihívás. Vegyétek, ki a szájából a rongyot szeretném majd hallani, ahogyan könyörög az életért.

- Azt lesheted te rohadék – sziszegte Artemys, majd nagy nehezen lerúgta a lábáról a meglazult kötelet és dülöngélve fel állt – szégyenbe nem hozom az őseimet holmi kegyelemért könyörögve.

- Oh, a nagy szavak – mosolyodott el a férfi és egy intésére a két tünde letépte Artemysről a zekéjét. Tiltakozott, ahogyan csak lehetett az erejéből, de a férfiak erősebbnek bizonyultak – így már még is csak más nem? Bár leszedhetném rólad az inget is, de engem is tisztességese neveltek, de így legalább ezen a fehér ruhán gyönyörűen fog festeni a pirosló véred. Villant meg sötéten a férfi szeme és Artemyst undorodva arcon köpte. Ergon elhúzta a száját, majd arcon vágta a nőt, akinek kiserkent az ajkából a vér ahol a gyűrű felszakította. Artemys felpillantott és a szeme megrebbent, mikor meglátta a korbácsot Ergon kezében. Tillgelir mesélte neki egyszer, hogy a nagybátyja gyűjti a legyőzöttek fegyvereit és azokat, amik felkeltették a kíváncsiságát. Az-az ostort veszedelmesnek tűnt, ahogyan megsuhintotta Ergon, ami hatalmasat csattant.