Frerin visszanézet és szomorúan ingatta a fejét, amit figyelte a felszálló füstöt a dombok mögött ahol egykoron a valamikor az otthonának szolgáló város volt, majd a nejére nézet, aki a szekéren ült. Nem sokan tartottak velük csak a szolgálatukban álló cselédek. A többi városlakó más irányba mentek vagy a városban maradtak. Így ők minden személyes holmijukat összeszedve elindultak Ruben és Merin vezetésével egy másik városban, ami a sivatag szélétől a hegyekben volt.
- Nem lesz gond - szólalt meg Artemys és Frerin megszorította a neje feléje nyújtott kezét - felépítünk egy új otthont.
- Remélhetőleg az tartósabb lesz, mint ez - sóhajtott a férfi és felugrott a bakra a nő mellé, majd hátra nézet. Lányaik Moyra, Loja és Merin ölében aludtak mélyen, míg Milror hátul ült keze ügyében a fegyvereivel. A másik apróbb szekeret Ruben vezette. Kétszekérnyi volt a vagyonuk összesen. Legalábbis azok, amiket engedtek elhozni. Frerin hálát adott a Valáknak, hogy a kalózok ostobák voltak így az értéktelenebb dolgokra tartottak igényt így ők a rablók tudtán kívül minden olyan dolgot el tudtak hozni, amit később jó pénzért eladhatnak, ha kell. Sőt áldotta a fejét, hogy az évek során nem halmoztak fel tárgyakat, amihez kötődhetnének.
- Semmi sem tartós vagy állandó, kedvesem – mondta csendesen Artemys és megsimította a hasát – de ezernyi veszélyt túléltünk már és ez is egy a kalandok közül, amit véghez kell vinnünk. A szívem azt súgja, hogy jó életünk lesz a hegyek túl és kitudja, lehet, hogy az új élet már ott jön a világra.
- Megeshet – villantott egy most a férfi – de bízom benne, hogy nem egy zord tábor közepén.
- Más asszony is életet adott már ilyen helyzetben.
- Azok ők voltak, nem pedig te.
- Mitől különböznék én tőlük mond meg, Frerin?
- Mert te az én hitvesem vagy. Az én feleségem ne legyen kitéve annak, hogy a vadonban szüljön. Nézet Artemysre – azt szeretném, ha lenne a közeledben nem egy bába, mikor szülsz. Féltelek, Maram. Az ikrekkel is nehéz szülésed volt.
- Azt nem jelenti, hogy most is az lesz. Az első mindig nehéz legalább is ezt mondják – igazgatta el az ölében lévő takarót a nő, majd felsandított a férjére – érzem, hogy ez a szülés könnyebb lesz, sőt a fiad, mert bizonyosra veszem az lesz, olyan ráérős lesz, mint te, mikor feladatott adok neked.
- Ezzel nem nyugtattál meg kedvesem.
- Tudom – húzta el széles mosolyra a száját a nő – te mindig mindenért aggodalmaskodsz, és ha nincs, megkeresed. Olyan vagy akár egy asszony.
- Micsoda vád ez – nevetett fel a férfi – utoljára Dís mondta rám ezt.
- Mindig mondtam, hogy bölcs asszony. Mosolyodott el a nő.
Thorin óvatosan megkötötte a virágot és meglazította a talajt alatta. Gyönyörködve nézegette a virágait, majd a mellé érkező Amrira nézet.
- Neked nem nagyanyád mellett kellene lenned a varrást tanulni?
- Meguntam – felelte gyermeki őszinteséggel és figyelte, ahogyan nagybátyja kezet mos és megtörli a kezeit – végeztél a virágaiddal?
- Mára igen.
- Mit fogsz most csinálni?
- Kicsit lepihenek.
- Oh – biggyedt le Amri ajka és Thorin elmosolyodott.
- De ha velem tartasz, akkor szívesen sétálnák, egyet olyan szép idő van. Nézet le a közeli tájra, ahol lassan kezdett észhez térni a világ a sárkány uralma alól és a véres csata után – igazán jót tenne nekem most egy séta.
ESTÁS LEYENDO
Múlt árnyai
FanficGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
