101. fejezet: Babák és egy esküvő híre

158 14 40
                                    

- Apa a babák mindig ilyen pufik? Kérdezte Eled, mikor végre megnézhették az új testvérüket. A bölcsőkben élénken figyelő aprócska babák érdeklődve nézték a feléjük hajoló lányokat.

- Igen, Eled a babák, mindig ilyenek – mosolyodott el Frerin.

- És ilyen rózsaszínűeknek kell lenniük? Mi is ilyenek voltunk? Kérdezte kíváncsian Orseyä.

- Igen – nevetett fel halkan a férfi – Theina te milyenek találod az öcséidet? Kérdezte Frerin a legidősebb lányától, aki a kicsik felé hajolva elhúzta a száját.

- Rondák – felelte gyermeki őszinteséggel Theina, majd az apjára pillantva a testvéreire mutatott – mond, apa ők itt maradnak vagy el fognak menni?

- Van egy nagyon rossz hírem kis lányom, ahogyan ti ők is itt maradnak – felelte Artemys a lányok mögött. Theina látványosan elhúzta a száját, míg két húga felkuncogott. Frerin a bajsza alatt somolyogva és megborzolta Theina haját.

- Oh, értem – sóhajtott fel Theina, majd újra a kis testvéreire nézet – azért csak meg fogják őket szeretni akár milyen csúnyák.

- Nem is azok - fújta fel az arcát Eled – lehet, hogy apára hasonlítanak, de lehetnek még olyan szépek, mint anya.

- Ez most kritika az ábrázatomra? Kérdezte Frerin és a nejére nézet, aki csak vállat vont széles mosollyal.

- Nem vagy csúnya apa csak öreg – veregette meg Orseyä az apja kezét – de mi azért így is szeretünk, ahogyan a kis testvéreinket is. Nyúlt be a bölcsőbe és megsimogatta Túrin arcát, majd Primét.

- Le sem tagadhatjátok, hogy kinek a lányai vagytok – ingatta a fejét a férfi, majd az ajkát harapdáló feleségére nézet, aki alig bírta vissza tartani a nevetését – olyanok, mint te édesem. Ne tartsd vissza a nevetést hallod-e mert még a végén kipukkansz itt nekem.

- És akkor több testvérünk lesz? Csillant fel Eled szeme, mire Artemys harsányan felnevetett.

- Az nem úgy van – horkant fel Theina – anyának meg kell innia egy varázsszert, hogy babák legyenek a pocakjában. Hát ennyit sem tudsz? – ingatta a fejét a lány.

- Mikor tudunk, majd velük játszani? Nézet az anyjára Orseyä.

- Még nagyon picikék, ha majd már másznak, akkor tudtok velük óvatosan játszani, de vigyázni már tudok rájuk, ha akartok?

- Én nem akarok, megyek játszani – indult el Theina, de az apja elkapta a ruhájánál fogva.

- Tanulást akartál mondani ugye?

- Muszáj? Kérdezte mind a három lány egyszerre, mire az apjuk lassan bólintott.

- Milror vár bennetek – mutatott az ajtó felé Frerin és a lányok egy vert sereg lelkesedésével elindult a földszint felé miközben halkan morgolódtak. Artemys összefonta a kezeit a mellkasa előtt és úgy nézet a férjére.

- Szóval a fiaink rondák, mert rám hasonlítanak és öreg is vagyok. Egy vén csúf törp a férjed Maram. Sóhajtott fel a férfi.

- De én szeretem ezt a vén és csúf törpöt. Gyerek szemmel, mind ketten öregek vagyunk Frerin ne vedd a szívedre. Simította meg a férje arcát, majd gyengéden megérintette a férfi szeme alatt lassan eltűnő kék foltot – olyan jó férjem vagy, hogy hagytad magad megütni. Remélem a lányainknak is olyan párjuk lesz, mint nekem te.

- Most hízelegni próbálsz, hogy megvigasztalj? Ha igen közlöm, jó fele haladsz. Somolygott Frerin és Artemys felnevetett – köszönök minden Maram.

Múlt árnyaiحيث تعيش القصص. اكتشف الآن