Múlt árnyai

57 fejezet: Elégtétel

- Rettentően unatkozom – sóhajtott fel Artemys, mikor már negyedszerre fésülte meg a hosszú haját és fonta be. Thorin, aki fél szemmel figyelte úgy gondolta a nő direkt az ő kínzásra szépítkezik, hiszen a legutolsó alkalommal, mikor, majd nem megcsókolta a cellát nemes egyszerűséggel elfelezte a földre húzott vonallal. Teljes ostobaságnak gondolta addig a pillanatig, míg a nő egyszerűen orrba nem vágta, mikor át ment – megfésülhetem a hajadat? Fordult Thorin felé, aki döbbenten vonta fel a szemöldökét.

- Parancsolsz? Kérdezte hitetlenkedve, mert nem akart hinni a fülének.

- Azt kérdeztem, hogy megfésülhetem-e a hajadat.

- Nem vagyok játék baba, akit kedved szerint fésülgethetsz. Forgatta a szemét a férfi és morcosan lefeküdt a priccsére és a nőnek hátat fordítva az oldalára fordult.

- Unatkozom, és gondoltam rendbe szedhetném azt a kusza hajadat. De ha nem, akkor nem – vont vállat a nő – pedig meg engedtem volna, hogy ide gyere.

- Te most játszatsz velem ugye? Fordult meg indulatosan a férfi és villogó szemmel meredt a nőre, aki leplezetlen jókedvvel nézet rá – te ezt élvezed ugye?

- Nem érdemes tagadnom. Hát, akkor megfésülhetlek? Kérdezte a nő, mire Thorin felmordult és morogva fel kelt.

- Nekem aztán ne húzd – ült le a földre a nő elé és neki dőlt a lábának – érdekes, hogy határ át lépést tehetek szimplán, mert unatkozol.

- Csak ideiglenes ez a kegy csak, hogy tudd – suttogta Artemys a férfi fülébe, aki megborzongott.

- Ezt még egyszer ne csináld.

- Rendben – kuncogott fel a nő és gyengéden neki kezdett a férfi hajában lévő kusza gombócok kibontására – szokatlan lehet, ilyen rendezetlenül lenned.

- Neked is. Már csak egy szalagot maradt – emelte fel a nő haj fonatát – szép hosszú a hajad. Rég óta növesztheted.

- Kis gyerekkorom óta. Anyám nem engedte levágni, később apám sem, bácsikám sem és a húgom sem engedte. De Till néha vágott belőle pár hüvelyknyit titkon – kuncogott fel Artemys – mára már nagyon szerettem a hajam és a szalagokat is. Sajnos tényleg csak ez az egy maradt.

- Ha ennek vége legszebb szalagokat és ékszereket adom neked.

- Nem kell már mondtam – mordult fel a nő és durván meghúzta a férfi haját, aki feljajdult – rettentően gubancos a hajad.

- Képzelem – forgatta a szemét a férfi.

- Frerinnek könnyebben fésülhetőbb a haja és világosabb is - Mondta az orra alatt a nő és Thorin életében először rettentően gyűlölte az öccsét – és jobb is a modora.

- Meg szebb is az ábrázata meg a vízen is jár – fortyant fel Thorin.

- Vízen biztosan nem jár, de tényleg szebb.

- Akkor, miért nem mentél hozzá? Fordult meg a férfi dühösen – Ha ennyire jobbnak találod, mint engem, akkor miért hagytad el?

- Mert nem szerettem, úgy ahogyan megérdemelte volna és egy magam fajta nem hercegnek való és királynak sem – Fordította vissza a férfi, hogy tovább fésülje a haját.

- Erről hadd mi döntsünk - Fonta össze a karjait – ha már leélünk, egy életet egy nővel olyan legyen, akit tényleg szeretünk és nem a rangja és a vagyona miatt kötöttük össze az életünket. Talán te képes lennél hozzá menni a nagybátyád által kiválasztott férfihoz?

- Hanom jó férjem lenne. Becsületes és melegszívű férfi, aki külön megkérte a bácsikámtól a kezem. Legalábbis ezt mondta a nagyapám és Lea szerint még mindig rám vár. Rangban hozzám való és kedvelem is.