Múlt árnyai

109 fejezet: Tilosban

- Folyamatosan vesztesz ellenem, bátyám – nevetett fel a domboldalon a férfi és előre dőlt a lován és fivére felé nézet, aki felügetett az utolsó métereken. Sötét hajába bele kapott a perzselő déli szél és zöld szemei vidáman csillogtak.
- Lassan járj tovább élsz a földön – mondta a férfi nyugodtan – meg aztán nem engem fognak megkergetni a kalmárok, mikor visszatérünk a városba, mert felborítottam három bódét. Nem is beszélve arról, hogy nem is az én fejemet veri be anyánk a falba, mikor ezt megtudja. Nevetett fel a férfi.
- De velem voltál így ketten megyünk büntetésbe Prim – kacsintott a bátyjára – de hol marad Rion?
- Valóban, hol maradt le az öcsénk? Nézet vissza Prim a domboldalon – ha megint elkódorgót és baja került, akkor valóban elkalapál minket anyánk, Túrin. Nézet az öcsére Prim aggódva – vonzza a bajt.
- Egek baj a neved, Rion – forgatta a szemét Túrin – pedig szilvát akartam szedni apánknak.
- Anyánk tiltása ellenére? Lepődött meg Prim – Öcsém, te is tudod, hogy nem bírja a gyomra.
- Tiszában vagyok ezzel Prim, de apánk kikövetelte, hogy vigyek neki. Megfenyegetett, hogy ha nem viszek, neki szól az asszonynak, hogy kártyáztam.
- Megérdemelnéd, hogy Zeyme ellássa a bajod. Indult le a domboldalon a férfi – igazán uralkodhatnál magadon, ha meglátsz egy paklit. Te is tudod, hogy rossz dolog.
- Tudom és csak kétszer ültem le az asztalhoz meg persze most. Ám egész szépen megszedtem magam.
- Mert csaltál te bitang. Számolod a lapokat, és ha ez kiderül, felszelnek. Az a sok tudást, amit apánk a fejedbe vert használhatnád jobbra is.
- Ne kezd te, is mint Theina – mordult fel Túrin.
- De ha igaza van, miért ne ismételjem őt? Addig örülj neki, míg apánk tudd csak a kilengésedről, mert ha anyánk fülébe jut, kiveri a fogaidat.
- Folyton hangoztatja, de soha nem tenné meg. –Legyintett a férfi – ám valóban jó lenne, ha nem tudná meg és még idejében meglelnék az öcsénket.
- Nem is értem, hogyan tud mindig bajba keveredni – sóhajtott fel Prim.
- De legalább messziről kiszúrjuk hol van azért ennyi előnye legyen a különc öcsénknek.

- Kerlä mit keresel még ott? Nincs elég gyógyfüved már? Nézet fel a férfi a szikla kiszögelésen álló nőre. Hosszú sötét barna haja fonatban volt és egy két laza tincs kiszabadult, hogy a szél táncoltassa. Színes kendőjébe, amit a fejéről vett le szorgalmasan gyűjtögette a füveket széles mosollyal az arcán.
- Mindjárt lemegyek, Rion ne morgolódj – ráncolta a szemöldökét Kerlä és szúrósan rá nézet a férfira. Türkiz színű szemei haragosan villogtak, mire a férfi összefonta a szemöldökét.
- A fiúk biztosan keresnek minket és dühösek lesznek, ha itt találnak minket.
- Ha nem jöttél volna ide, akkor nem is tudnák, hogy itt vagyok, de neked fontoskodnod kellett, öcsém.
- Kint vagyunk a városból Kerlä egy nőnek ez veszélyes te is tudod. Rablók járhatnak erre és elvihetnek. Rabszolga kívánsz lenni mit hajdan Zeyme volt? Esetleg valamelyik vezér szajhája kívánsz lenni?
- A Valákra Rion fékezd már magad. Pár percre sincs a városfal.
- Olyan felelőtlen, vagy mint Túrin!
- Mahalra mondom, ha leérek, fejbe verlek.
- Ha felérnél meg is próbálhatnád. Nevetett fel a férfi, majd felborzolta ősz fehér haját.
- Van ott lent pár husáng azzal csak sikerül eltalálnám azt a nagy konok fejedet.
- Vagy nem – mosolyodott el Rion – Kerlä valóban abba kellene hagynod, még mielőtt baj lesz. Tudod, hogy anyánk dühös lesz, ha elkésünk, az ebédről főleg mivel előtte át kellene öltöznöd. Piszkos vagy.
- Jól van, megyek már – forgatta a szemeit a nő – idegesítő vagy.
- Úgy ahogyan te is nővérem. Ingatta a fejét, majd szemöldök ráncolva figyelte a felkavarodó porfelhőből kivágtató fivéreit.
- Nagyszerű még ők is ide találtak – nyögött fel a lemászó Kerla – ha ők is ugyan úgy fognak sápítozni, mint te Mahalra mondom, nem állok jót magamért.
- Nyugalom – suttogta a férfi és lekapta a nővérét a szikla peremről és a földre tette – tedd el a növényeid és menjünk.
- Húgocskám mi ez a ledérség? Hát milyen dolog csak mutogatni a fedetlen fejedet? Nevetett fel Túrin, mikor oda ért, majd kissé előre dőlt a hátasán –Mondjátok, nem tudjátok, hogy leszedték a szilvát?
- Minek az neked? Horkant fel Telmerion – utálod a szilvát.
- Apánk kéri – vont vállat Túrin.
- De nem bírja – döbbent meg Kerla, miközben megpakolta a kendőjébe szedett növényekkel a táskáját – sőt anyánk meg is tiltotta, hogy vigyél neki. Emlékez a múltkor is fél napot az árnyékszéken töltötte apa.
- Tudom, de ismered, apánkat mennyire idegesítő tudd lenni. Húzta el a száját – segíts már Prim.
- Soha nem szegülnék szembe anyánk parancsával – húzta ki magát a férfi és a húgára nézet – tedd, fel a kendődet nem láthatnak nélküle.
- Micsoda szégyen is lenne, ha meglátnák a hajamat. Borzalom. Horkantott fel a lány, de engedelmesen feltette a kendőt, majd csatjaival megerősítette a fején – most megfelel ez neked?
- Igen, meg – biccentett Prim – és most szállj fel – nyújtotta a kezét a húga felé, aki felhúzta az orrát és a saját hátasához sétált – Ne bolondoz Kerla.
- Szentjános bogárkával jöttem és azzal is fogok menni – mászott fel a lóra és kihúzta magát – akkor mehetünk is – indult el a nő méltóság teljesen. A három fivér egymásra nézet, majd felsóhajtottak.