Thorin felszisszent, mikor a táborba érkező csapatának egyik tagja elkezdte összevarrni az arcán lévő sebet, amit a nő okozott neki. Az arcát elcsúfító heg, olyan mély volt, hogy nyoma fog maradni legalábbis ezt mondta neki a fiatal törp és, hogy jobb szeme világát el is veszítette nagy eséllyel. Megfogadta, hogy mikor utoléri őket az öcsét lassan öli meg a felesége szeme láttára, majd a nőt haza cibálja, és amíg él azon lesz, hogyan keserítse meg az életét.
- Örülhetsz, hogy ennyivel megúsztad a dolgot Thorin - ingatta a fejét Balin.
- Valóban? Az a némber megjelölt és megvakított.
- Mit vártál? Elraboltad őket és kínoztattad a szeretett férjét. Artemys már Frerin asszonya, ahogyan annak lennie is kellett, mert szeretik egymást. Ezt neked tisztelned kellet volna.
- De az én asszonyom volt! Az én jegyesem!
- Soha nem volt ezt te is tudod! Csattant Balin - rettegett tőled és most, hogy majd nem megölted az öcsédet nem jutottál előrébb nála, hogy ez a félelmet csökkents, sőt inkább megerősítetted azt benne, hogy gyűlölni való vagy. El kell engedned őket, hadd éljék az életüket.
- Ezek után kizárt. Végeztél kölyök. Nem hímezni kell a pofám, ha nem összevarrni.
- Igen, kész lett felség, de a jobb szemét le kell takarni gyógyfüves kötéssel, ne hogy elfertőzőn.
- Csináld, de gyorsan vadászatra kell mennem. A vadak több óra előnyt szereztek. Mordult fel a férfi és Balin keserűen felsóhajtott és magában fohászkodott Mahalhoz, hogy Artemysék már elég távolra értek.
Frerin felszisszent, mikor felesége bekente gyógyírral a hátát és halkan elkáromkodta magát. Hatalmas előnyhöz jutottak azzal, hogy neje ismerte a környező tájat és ügyesen eltüntette a nyomaikat, de ahogyan a hegyre nézet, amin át kellett jutniuk elborzadt. Már vagy négy napban megfeszítette tempóban haladtak érezte, hogy bátyja szorosan a nyomukban van, így nem engedhetek meg maguknak hosszabb pihenőt. Pónijukat alig egy órája múlt ki és Artemyssel vagy félórába tellett, amíg eltüntették a tetemét azzal, hogy legurították a hegyoldalról.
- Pihened, kellene - szólalt meg csendesen a nő, de Frerin a fejét ingatta.
- Te is tudod édesem, hogy nem lehet. El kell innen tűnnünk minél hamarabb, hogy legyen jövőnk.
- De nem vagy jól...
- Jól vagyok ne aggódj értem - szorította meg biztatóan felesége kezét Frerin - most már teljesen egyformák vagyunk nem? Neked is és nekem is vannak hegeik a hátunkon.
- A bátyáddal is, de te jobban festesz.
- Mindig is én voltam a szebb - nevetett fel halkan a férfi, majd elkomorult - miért sebezted meg az arcát?
- Hogy mikor a tükörbe néz, majd eszébe jusson aljaságának súlya. A te sebed a hűség és a bátorság jele, amíg övé az álnokságáé. Végig nézte, ahogyan megaláznak téged és vernek. Nem csinált semmit, mikor levágták rövidre nyírták a szép hajad és a szakálladat, mint egy bűnözőjét. Felszakítottál a bőrödet az ostorral miközben nekem ezt néznem kellett és attól rettegve mikor gyaláz meg Globos vagy Obros. Soha nem szeretett minket erre az a pár hét rádöbbentett. Téged nem?
- De - felelte csendesen Frerin - és ez jobban fáj, mint a sebek, amit okoztak nekem. Ez a mi gyerekeinkkel nem történhet meg majd.
- De ha a kicsit nem pihensz nem fognak gyerekeink lenni, mert meghalsz mielőtt megfoganna egy is.
DU LIEST GERADE
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
