Múlt árnyai

20 fejezet: Büntetés

Thorin hátra kulcsolt karral kis terpeszben állt az ablaka előtt, miközben azt nézte, ahogyan a tünde lányok felkuncognak Kilin, aki szórakoztatja őket.

- Szégyentelen – motyogta a férfi.

- Még fiatal, ne hibáztasd ezért – mondta Balin.

- Egyél valamit bácsikám, nagyon sápadt vagy, meg aztán igyál valamit – nyújtotta Fili a férfi felé a tányért, hogy elterelje nagybátya figyelmét az unokaöccséről.

- Ittam este eleget – nézett felé a férfi fél mosollyal az arcán, majd felszisszent – fáj is rendesen a fejem tőle. Jóféle bor volt az. - Fili alig hallhatóan felkuncogott.

- Vízre gondoltunk, nem borra. - Nyújtotta felé Balin mosolyogva a kristálypohárban a vizet – és igen, este kicsit a megszokottnál többet ittál. Emlékszel valamire? - Thorin kiitta a pohárból a vizet, és az asztalra tette. Hosszú ideig nézte az asztalon a felszolgált ételt, majd leült Balinnal szemben.

- Mire kellene emlékeznem azon kívül, hogy a társaim jéghideg vízzel locsoltak le, és utána egy asszony rendre utasítva megalázott mindenki előtt? - Sziszegte a férfi.

- Nem volt az annyira hideg...

- Fili – mordult fel Thorin.

- Te is tisztában vagy vele, hogy Lea kioktatása az első szótól az utolsóig igazak voltak. Rangodhoz nem illően viselkedtél egy olyan helyen, ahol a kérdéseinkre válaszokat keresünk. De ez most mindegy. Mondd el Thorin, mi volt azelőtt?

- Erre én is nagyon kíváncsi vagyok, bácsikám. Mit műveltetek édes kettesben. - Thorin felsóhajtott.

- Egy barlangba bújtunk el a kíváncsi tündelány, Dolin elől, de azelőtt Artemys jó pár üveg bort meglovasított... utána csak beszélgettünk. De, hogy miről, arra már nem igazán emlékeszem.

- A Tűz? - Kérdezte Fili.

- Csak fáztunk.

- Nyáron? A mámortól ittasan? - Hüledezett Balin.

- Igen, nyáron és részegen. Kérlek, ne kérdezősködjetek, fáj a fejem. - Ekkor kopogtattak és Thorin ismét felszisszent.

- Szabad – mondta Balin. Először egy tálcát tartó kéz jelent meg, amin egy kancsó volt.

- Bocsánat, ha zavarok – Thorin azonnal felismerte Dolint a hangjáról, és a szemét masszírozva hátra dőlt a székében.

- Ha már itt vagy, gyere be – morantotta. Dolin azonnal befordult és maga után becsapta az ajtót, aminek hatására Thorin szeme megvillant.

- Elnézést, kicsúszott a kilincs a kezemből – sétált a törpök felé – hoztam egy kis gyógyszert. Meg kell innia ami a kancsóban van, és hamarosan rendbe jön.

- Nekem nem tünde gyógyszer kell, hanem valami, amit az én népem üt össze...

- Törp recept szerint csináltam... Baraz-zirak*-nak nevezitek, ezelőtt 70 éve szereztem meg egy törptől - Mosolygott boldogan a nő az emlékre, amíg a három törp döbbenten meredt Dolinra – Tillgelirt is ezzel kúrálom, ha túlzásba viszi a Miruvor-t... persze, ő úgy tudja ősi tünderecept – nézett a plafon felé a nő szégyellősen – de amiről nem tud.. – nevetett fel.

- Hogy van? - Szólalt meg Thorin, mikor öntött magának az ezüstszínű folyadékból.

- Már megitta a saját adagját. De... - Dolin az ajkába harapott, és nem nézett Thorinra.