Hk. 2944 nyara
Artemys elmélázva figyelte a madarakat az ágon miközben hozzá sem nyúlt a reggeliéhez. Bilbó aki egy ideje nézte a nőt megköszörülte a torkát, de Artemys nem is reagált csak szomorúan sóhajtgatott.
- Valami bánt? Kérdezte végül, mire Artemys rá tekintett.
- Nem - felelte - vagy is... Nem, Bilbóm nem bánt semmi. Piszkálta meg a rántottáját Artemys.
- Pedig látom, hogy igen is bánt téged. Szemeid világa messze jár éppen, úgy ahogyan a gondolataid. Mond, elkérlek, mi az a mi a szívedet nyomja. Talán tudnék neked segíteni.
- Csupán hiányoznak a testvéreim. Már milyen nagyok lehetnek Lea fiai és Tristan kisfia is. Annyira fáj, hogy nem zárhatom, egyiket sem a karomba nem kényeztethetem el őket.
- Eljön annak az ideje is. Mi lenne, ha megírnád a húgodnak, hogy itt vagy nálam? Biztosan eljönne, hiszen már ő Ered Luin úrnője.
- És a leveleit meglesik ettől függetlenül Bilbó. Thorin nem adja fel a keresésemet, ezt Balin is írta neked. Ő például igen is sejti, hogy itt vagyok ezért írt neked ilyen részletesen és biztos vagyok benne, hogy Frerin is tudja hol is rejtőzőm. Szóval minden esélye meg van, hogy testvéreim leveleit valaki meg lesi. Globos-ra és a fiaira gyanakszom ők nagyon aljasak. Szóval úgy hiszem, ideje lenne néznem magamnak egy üreget ahol, élhetnék.
- Elmennél? Döbbent meg a hobbit.
- Hát nem is élhetek a nyakadon öröké. Mosolyodott el a nő - hogyan nősülhetnél így meg?
- Nem hiszem, hogy erre vetemednék meg aztán túlságosan habókosnak tartanak.
- Jő lélek vagy te Zsákos Bilbó és erre egy nap sokan rá fognak jönni meglásd, de tényleg el kellene, kezdem élnem.
- Férjhez is mennél? Talán meg tetszett neked egy hobbit ifjú?
- Nem - ingatta a fejét a nő - a szívemben csak egy férfi él így már másnak soha sem lesz hely - mondta szomorúan a nő - ám az övé nem lehetek Bilbó.
- Akkor nem lenne bölcs dolog másnak esélyt adni?
- Meg lehet, de a szívem nem engedné. Az ő sorsa és az enyém soha nem lehet egy ezt mindketten nagyon jól tudtuk.
- Még a szökésen sem gondolkodtatok úgy igazán így nem kellene, már eltemeti az a jövőt, amit meg sem terveztettek. Mit szólnál, ha én írnák a húgodnak vagy az öcsédnek? Ők biztosan segítenének nektek.
- Nem - ingatta a fejét Artemys - itt már nincs remény. Marad a vágyódás semmi több. El leszek, itt ne félts Bilbó. Hiszen ne feledd, már a bába mellett segédezem.
- Jaj, drága Maram - sóhajtott fel keserűen Bilbó.
Frerin a magasba dobta a kacagó kislányt, majd mikor elkapta homlokon csókolta miközben Lea rosszallóan meredt rá.
- Ne néz így rám Salva a kis Amri élezi, ha a levegőt szeli - nevetett fel Frerin - ugye, hogy imádod? Gügyögött a férfi a kislánynak, aki lelkesen felsikkantott.
- Az apja is folyton dobálja és ilyenkor a frász jön rám. Igazán örülnék, ha te nem tennéd.
- Ünneprontó vagy - biggyedt le a férfi szája, majd magához ölelte a kislányt - Amri élvezi ez a lényeg meg aztán le nem ejteném a legkedvesebb unokahúgom.
- Az egyetlen - hitetlenkedett Lea.
- Éppen ezért ő a legkedvesebb nekem - mosolyodott el Frerin, majd lassan elkomorult - ezt az örömet ne vedd el tőlem, ha már saját leányom nem lehet.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Múlt árnyai
ФанфикGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
