Lea és Artemys a harsonák hangjára rezzentek össze és figyelték, ahogyan az asztalnál ülő férfiak felpattannak és a karzat felé rohannak. A két nő egymásra nézet, majd sietve követték a törpöket. Ahogyan kiértek a karzatra a hideg szél megcsapta őket és összébb húzták a köpenyeiket.
- Nézd valaki erre tart - mutatott Lea az ösvényen futó alakra, aki megállt kellő távolságba éppolyan messzire, hogy ne érhesse halálos lövés, de még hallani lehessen a hangját.
- Üdvözlöm a Hegymély királyát - hajolt meg a férfi - követként küldtek Suhatagból és azt kérdik, hajlandó-e meghallgatni őket, mert, mivelhogy hírek érkeztek, és változások állottak be.
– Ez Dáin lesz! – mondta halkan Thorin - megtudták, hogy ide tart. Biztos, hogy most könyörgi fognak - mosolyodott a törpökre a férfi, majd oda fordult a várakozó hírvivőnek - Mondd azt, hogy jöhetnek, de csak kevesen és fegyver nélkül. Intett Thorin, mire a férfi meghajolt és elsietett.
- Biztos vagy benne, hogy könyörögni fognak? Kérdezte Tristan. Thorin felvonta a szemöldökét és úgy meredt a dúnadánra.
- Mi másért jönnének? Kérdezte a törp.
- Lerohanni. Egy sereg egy maroknyi harcos ellen nem kell, nagyon sokat gondolkodni mi lenne az eredmény.
- Dáin itt lesz.
- De még nincs, és bevallom nem kívánom bevárni a rokonodat. Ha harcra kerülne sor én fogom a testvéreimet és elmegyünk. Halj meg kedved szerint, de nem engedem, hogy őket is magaddal rántsd.
- Nem kell majd gyáva nyúlként eliszkolnod dúnadán, mert én vagyok a Hegymély királya és minden úgy lesz, ahogyan én akarom. Dáin is hamarosan ide ér.
- És ha nem? Akkor mit teszel? Kérdezte Artemys.
- Nem kell aggódnod kedvesem - mosolyodott el Thorin és két keze közé fogta a nő arcát és homlokon csókolta - egy száll, hajad sem sérülhet mellettem.
- Valóban? Szólalt meg Lea - ezt mivel garantálod?
- Az életemmel.
- Annyi ígéreted szegtél meg, hogy ennek sem tulajdonitok többet. De én megígérem neked, hogy ha a nővéremnek baja esik, nem kell, hogy a halál a csata téren ellenedtől érjen, mert ott leszek én ezt ne feledd. Mondta sötéten Lea és megragadva a testvére kezét vissza indultak a hegy szívébe.
- Veled ellentétben a nővérem egyetlen egy ígéretét sem szegte még meg - szólalt meg Tristan - jobb lenne ezt észben tartanod... felség - mondta a férfi és halványan Thorinra mosolygott, majd ő is befordult a hegybe.
- Szemtelen kis férgek - sziszegte Thorin - ahogyan a nejem lesz Kojela ezeknek el kell tűnniük így vagy úgy - mondta a férfi méregtől fröcsögve. Kili sápadtan meredt a nagybátyjára, majd letekintett a folyóson elsétáló testvérekre. Figyelte a visszatekintő Lea-t és a keze ökölbe zárult. Abban a pillanatban döntötte el, hogy bármi áron, de megvédi őket ám legfölsőbbképpen Lea-t.
- Mond oda adtad nekik? Kérdezte halkan Artemys órákkal később Bilbótól, akivel kissé elkülönültek a többiektől a karzaton.
- Igen - felelte a hobbit - valóban okos ötlet volt?
- A tied volt Bilbóm, nem az enyém, de úgy gondolom helyes döntést hoztál.
- Szerinted most mi lesz?
- Baj, de megéri majd.
- Szabaddá válhatsz?
YOU ARE READING
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
