Frerin szemöldök ráncolva nézte a trónján ülő törp férfit, aki bozontos fekete haja olyan volt akár egy tollseprű. Szakálla sem volt éppen kicsinek mondható, hiszen fonatban viselt arc szőrzetét az övébe bújtatta és Frerin akaratlanul végig simított a rövidre nyírt szakállán és félhosszú göndör haján. Már valahogy bánta, hogy bátyja erőszakos borbélykodása óta nem kívánta vissza növeszteni haját és szakállát. Lopva a feleségére nézet, aki egyenes tartással állt mellette kifürkészhetetlen arccal.
- Vejem jót áll értettek – szólalt meg a férfi mély dörmögő hangján és Frerin kihúzta magát – azt állítja, hogy Durin házához tartoztok. Igaz ez? Nézet Frerinre a férfi.
- Atyámat Thráin-nak hívták, aki Thór fia volt. Engem meg Frerin-nek hívnak. Durin vére vagyok. Ő meg a nejem Maram – Mutatott Artemysre a férfi és a király összeszűkülő szemmel mérte végig.
- Te nem vagy teljesen törp. Félvér vagy asszony?
- Anyámat Kojának hívták. Ervus leánya volt, aki Ered Luin főtanácsosa. Apám Samir, Arador a dúnadánok vezetőjének tanácsosa volt. Igen, félvér vagyok – húzta ki magát Artemys és a trón mellett álló Tären a kezébe temette az arcát.
- Büszke vagy származásodra?
- Igen. Felelte Artemys.
- Minek valód magad? Törpnek vagy dúnadánnak?
- Mindkettőnek. Lépet előrébb a nő, majd elmosolyodott – de igazából a helyzettől függ, ha a férjemet felbosszantom, ami gyakran megesik, akkor nyakas törpnek mond, de bölcs szavaim mögött a dúnadán véremet véli érezni. De itt nem az a fontos kinek vallom magam, mert mindenki egy apa gyermek. Ilúvatar adott mindünknek lelket és életet. Bár létezésünk Mahalnak köszönhető ő gyúrt minket erősé, mint a szikla, de lelket nem ő adott. Így a Valák gyermekének valóm magam. Maga? Kérdezte Artemys merészen és Frerin lehunyta a szemét és már látta maga előtt kihajítják őket a városfalon túlra. Valahogy így gondolkodott Tären is, mert már két keze közé rejtette az arcát. A király leolvashatatlan arccal figyelte a nőt, majd harsányan felnevetett. Vele nevetett bizonytalanul mindenki csak Frerin és Artemys nem.
- Kedvelek, asszony. Mindig is tetszettek az erős nőszemélyek – csapott a trónjának karfájára a király, majd a veje felé nézet – kiváló, fiam igazat mondtál valóban érdekes nőszemély.
- Maram, nem asszony! Ráncolta a szemöldökét a nő és a törp leintette, majd felugrott a trónjáról, hogy nagy döngő léptekkel lesiessen a lépcsőn meg állt Artemys előtt.
- Dorcha vagyok, szolgálatodra – hajolt meg mélyen a férfi és rá kacsintott a nőre, aki felvonta a szemöldökét és feltűnően belekarolt Frerinbe – nem kell félned. Tisztelem a házasságot. Nekem is van asszonyom... kettő is – nevetett fel harsányan a férfi.
- Gratulálok – mosolyodott el Artemys.
- Te nem szeretnél még egy asszonyt? Van még leányom, aki szabad. Fordult Frerinhez, aki döbbenten nézet rá.
- Köszönöm nem. Én leélem, az életem egyel is – felelte Frerin.
- Pedig szép leány – mosolyodott el Dorcha, mire Artemys felmordult.
- Ha nem akarja temetni jobb lesz, ha nem ajánlgatja a férjemnek a lányát. Egy neje van az pedig én és kész.
- Fiam is van, ha te úgy gondolod. Igazán gyönyörű és értékes családtag lennél Maram.
- Kár lenne a fiúért, ha bele szaladna a kardomba – mondta sötéten Frerin.
- Milyen kár, de semmi baj – veregette meg a vállukat – udvaromban helyet kaptok. Ti és a leányaitok.
YOU ARE READING
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
