Artemys, mikor kinyitotta a szemét, percekig meredten bámulta a plafont. Ismerte ezt a helyet, hiszen éveken át volt itt vendég. Kívülről ismerte azt a szobát, ahol jelenleg volt... főleg a plafont. Hallgatta a madarak csicsergését, élvezte a csendes harmóniát, amíg meg nem ütötte a fülét egy apró, szuszogó hang. Felsóhajtott, majd az oldalára fordult, de majdnem leugrott rémületében, mert mellette az ágyon egy jól ismert alak feküdt. Hosszú, fekete haja kissé kócosan terült el a párnán, mint valami glória. Arca sápadt volt, akár a frissen lehullott hó.
- Tillgelir! - Kiáltott fel. A férfi kinyitotta az egyik szemét, ami olyan volt, akár a hamu, szürke, de meleg.
- Halkabban, ha lehetne, aludnék. - Intette le a nőt a tünde. Artemys szemei szikrákat hánytak, majd megpróbálta lelökni hívatlan ágytársát, de az meg sem mozdult egy centit se, helyette a férfi az oldalára fordult – ha már ennyire benne vagy, nyomkodd meg a hátamat is, légy oly kedves.
- Menj a csudába Till. - Vágta hátba. A tünde megfordult és a nőre nézett a hamu szürke szemeivel.
- Én is örülök, hogy látlak, Túriel. Már kezdtem unni a halhatatlanságomat.
- Ugrottál volna ork elé, mindjárt nem kellene azon morfondíroznod, mit csinálj. - Fortyogott Artemys.
- Mostanság nem volt kedvem efféle szórakozásra. Ma is azért mentem, mert Elrond úr megkért. Nagyon hiányoztál ám nekem, olyan csendesek és unalmasak voltak nélküled a mindennapjaim.
Artemys a szemét forgatta.
- Mindjárt a nyakadba borulok, annyira meghatottál Till – gúnyolódott a nő. Tillgelir felült majd elmosolyodott.
- Fogadjuk, hogy megteszed.
- Fogadjuk, hogy nem.
- Pedig meg fogod, méghozzá ezért – vette elő a nyakából Artemys medálját. A nő megdermedt.
- Hogyan? Hol? Suttogta Artemys és lassan felült.
- A lovamról pillantottam meg, mikor az orkokat vágtam le és gyorsan felkaptam. Mikor jobban megvizsgáltam, rájöttem, te sem lehetsz messze. Na, hol marad az ölelés? Tárta szét a karjait a férfi.
Artemys remegő kezekkel nyúlt a medálért és óvatosan végighúzta rajta az ujját, ekkor akadt meg a szeme egy vékony, apró szemű láncon – Mithril lánc? - Nézett rá csodálkozva a nő.
- A bőrszalag, amin volt, elszakadt, és mikor ide hoztalak, gyorsan ráfűztem erre, még Ervustól kaptam, de neked jobban kell, mint nekem.
- Ci vilui, Till. Nem is tudod, milyen fontos ez számomra. – ölelte meg a hosszan férfit.
- Iston, pe-channas!- Ölelte vissza a férfi - Örülök, hogy újra itt vagy.
- Én nem – bontakozott ki az ölésből a nő – de mondd, hol vannak a testvéreim? - Nézett körbe Artemys.
- Őket leküldtem enni. Ris nagyon éhes volt, és Lea is. Dolin is ott van, nem bírta kihagyni, hogy ne legyen pár törp közelében.
- Még mindig érdekli a törpök?
- Idegesítően. Minden tündét az őrületbe kerget ezzel. Glórfindel mondta is, hogy inkább törpnek kellet volna születnie, nem tündének. Amúgy ő is itt van. Volt is itt pár pillanatra, azt üzeni, hogy szívesen beszélgetne veled.
Artemys elhúzta a száját és felnyögött, majd hátradőlt az ágyban.
- Semmi kedvem a hegyi beszédre.
![](https://img.wattpad.com/cover/104537770-288-k690335.jpg)
ESTÁS LEYENDO
Múlt árnyai
FanficGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...