Múlt árnyai

34 fejezet: A hegy lábánál

A hegy lábánál a kis csapat letáborozott, bár nem szívesen tették, mert az éjszaka sötét árnyakat ígért. Egyik törp sem merte volna bevallani, talán még önmagának sem, de rettegés ült meg a szívükben, arra gondolva, mi lapulhat a sziklarepedések vagy az árnyak között. Csak Artemys ült magányosan és füstkarikákat fújt a szokatlanul csillagtalan ég felé, míg társai szorosan egymásmellé húzódtak a tűz melege körül. A sötétben figyelte a neszeket, az árnyakat és a hangokat. Úgy beleolvadt a tájba, hogyha pipája parazsa nem izzott volna fel néha, észre sem vette volna senki.

Már napok óta mentek az ismeretlen ösvényeken és, ha Gandalf időközben nem csatlakozott volna, biztosan eltévednek valamelyik elhagyatott és semmibe vesző úton, mert bizony, hiába volt ott Artemys, az ő emlékei megfakultak és csak egyszer járt erre. Így, nagy volt az öröm, mikor a mágus megérkezett. Artemyst nem ez nyugtalanította, és nem is a fenyegető hegy, ami föléjük magaslott. Őt, ami aggasztotta, az maga Gandalf híre volt, ami arról számolt be, hogy Ergon miképpen reagált Tillgelir és Dolin eltűnésére. Csak remélni tudta, hogy épen és egészségesen eljutottak Frerinhez. Tudta nagyon jól, hogy a tünde úr felbukkanása egy jel volt, egy igazán baljós jel. Ergon hiába volt lorieni tünde, Artemys mindig is úgy érezte, a férfi valamit rejteget. Egy sötét, gonosz dolgot. Ezen érzéseit hiába mondta el Elrondnak, és egyszer személyesen Galadriel úrnőnek, ők nem hallgattak rá, de ha mégis, nem adták tudtára. Így indulásuk előestjén cselekedett. Most pedig attól rettegett, talán élete legnagyobb hibáját követte el.

- Mi aggaszt? - Lépett Artemys elé Fili egy tál levessel a kezében, kizökkentve merengéséből a nőt. Artemys felnézett a férfira, és bár tisztán nem látta az arcát, érezte aggodalom terül szét rajta.

- Semmi. - Füllentette a nő és elvette a feléje nyújtott tálat.

- Talán az-az Ergon nevű tünde az, aki miatt a sötétben bujkálsz? Ki ő pontosan? Mert mikor Gandalf mesélt neked az elutazásuk után történtekről, úgy láttam, igazán felzaklatott még a neve említése is. - Ült le Artemys mellé Fili. A nő halványan elmosolyodott és kifújt egy nagyobb füstfelhőt.

- Miket észre nem veszel Fili –kuncogott fel a nő – De, igazad van, ő aggaszt. Ő egy igazán gonosz tünde. Bár, nem is tudom, van-e erre igazán szó. Többnyire jókat ismerek, de vajon mit jelent rossznak lenni? Ergon egy lorieni tünde úr, Tillgelir és Dolin nagybátyja, nem kedvel engem és a testvéreimet.

- Miért?

- Tudod, Fili, mi a testvéreimmel igazán kilógunk a megszokott dúnadánok közül. A születésünk előtt apánknak voltak rossz döntései, Ergon szerint. Ezek a döntések juttattak oda, hogy Lea, Tristan és én itt vagyunk most köztetek. Szerinte, nekünk nem kellett volna megszületnünk. Néha úgy érzem, igaza van.

- Ez butaság. Ha te nem lettél volna, a nagybátyám megfagyott volna a hóban. Szerencsés törp, ugye tudod? Kétszer megúszta a halált – nevetett fel Fili – így, úgy hiszem, neked meg kellett születned, és van egy olyan érzésem, hogy még sokan fognak örülni ennek.

- Talán – suttogta Artemys és nekilátott enni, miközben figyelte, ahogyan Fili a hátát a fának vetve eldől és pipázik.

Az éjszaka csendes távozóban volt. A törpök aludtak, csak Thorin volt ébren és a vele szemben ülő Artemys, aki testvéreitől nem messze ült és pipázott. Gandalfot nézte, aki Thorin számára ijesztően, nyitott szemmel aludt. A férfi figyelte a nőt, aki felállt és a hegyet fürkészte. Az elmúlt napok során nem igazán szóltak egymáshoz, sőt, nem is volt rá panasz, amit Thorin annak tudott be, hogy a gyerekes játszadozásukra rájött. Bár, Bilbó által megtudta, hogy a nő igencsak húzódozott húga ötletétől, de végül is ostobán belement. Így legalább van egyvalami, amivel kordában tudja őket tartani. Talán, egyszer még hasznára lesz. Bár, igencsak aljas lépés lenne egy királytól, de a nehéz idők kemény döntésre sarkallják a törpöt. Thorin fáradtan felsóhajtott. Az elmúlt hetek eseményei alatt túl sokat tudott meg a nő múltjáról, főleg olyanokat, amik adóssá tették őt. Az öccse megmentése felbecsülhetetlen és hiába ígért neki Frerin közbenjárásával vagyont, azt szó nélkül visszautasította. S bár Frerin a nő szerint törlesztett azzal, hogy védelmébe vette, Thorin tudta nagyon jól, hogy, mint idősebb testvér, családfő, és, mint király, adósa maradt, ami felettébb bosszantotta. Mit adhat egy nőnek, aki nem kér tőle semmit? Balin ötlete volt az egyik leghasználhatóbb, mikor egyszer megtanácskozták az egészet. Nemesi rangra emelni igazán nagyvonalú lenne. Sőt, királyi kegy. Thorin az ajkába harapott, nem tudta, hogyan is álljon elő az ötlettel. De még mielőtt megszólalhatott volna, a nő ránézett a lélekbe látó zöld szemeivel és Thorin hátán még a szőr is felállt.