Bilbó egykedvűen rágcsálta az ebédjét, miközben figyelte, ahogyan Thorin, Artemys és Balin a hegyek felé mutogatnak egy térképet böngészve, hatalmas egyetértéssel. Kissé furcsa volt ez a nagy béke Artemys és Thorin között, de nem igazán zavarta Bilbót, csak szimplán fura volt neki a csend és a béke. Béke. Erről az egyetlen kicsi szóról és a mögötte rejlő jelentésről Imradris jutott eszébe. Az a mesés hely, amit alig másfél napja hagytak el. Vérzett a szíve, hogy ott kellett hagynia, de még mielőtt elmentek volna, az emlékeibe véste a sziklákat, a patakokat, a tünde illatot és dalokat. Megfogadta, mikor átlépte a határát, ha élve megússza ezt a kalandot, visszatér oda.
- Nézzétek, lovas mák – rikkantott vidáman Tristan és Kili ebédjére mutatott.
- Hogy mi? - Rezzent fel gondolataiból Bilbó és a törp késén lévő húsra tekintett ahová a vigyorgó Tristan mutatott. Bilbó szeme tágra nyílt mikor észrevette, hogy valami mozog az ételen.
- A csudákat, ezek hangyák – fújtatott Kili és próbálta lerázni az ebédjéről a hívatlan vendégeket, aminek eredményekként a késről lerepült a hús –Ne már! - Nézett a porba esett ételére. - Hogy a csudába mászták meg a hangyák? - Kérdezte, de inkább magától, mintsem hogy választ várjon. Tristan szélesen elmosolyodott.
- Hangyabolyba ültél – bökött Kili tuskója alá, amit számtalan hangya mászott meg. A törp ijedten felugrott és káromkodva ugrálta körbe a tábort.
- Ezek csípnek – Kiáltotta kétségbeesve és elkezdte levetni magáról a ruháit.
- Kezdődik a műsor – sóhajtott fel Bilbó és Artemysék felé pillantott, akik csak egy röpke időre figyeltek oda Kilire, majd mikor meggyőződtek róla, hogy semmi baj, folytatták a beszélgetést.
- Talán itt kellene felmennünk, szerinted? – bökött a térképre Balin és kérdőn nézett a nőre. Artemys a fejét ingatta.
- Már nem lehet, leszakadt az ösvény az egyik kőviharban. A másik két ösvény sötét és koboldoktól teli. Legalább is erről beszélnek. Nem kellene kockáztatni.
- Te melyiken mentél annak idején? - Kérdezte Balin.
- Mikor utoljára jártam erre, ezen az ösvényen menetem át vadonföldre – bökött a térképre a nő. – De így is bele szaladtam egy szélrohamba, kis híján lepotyogtam.
Thorin összeráncolta a szemöldökét.
- Mikor jártál arra?
- Három éve, mikor eljöttem az öcsédtől. De visszafelé már a rohani kapun jöttem. Nem vonzott a hegyi túra azok után.
- Más út nincsen már? - Kérdezte Thorin.
- A hallottak alapján nincsen, legalábbis biztonságos. Talán várjuk meg itt Gandalfot. - Mondta Balin.
- A mágus utolér minket, amikor tud, azon az ösvényen megyünk, amin te mentél Artemys – Határozott Thorin dacosan.
- De nem garantálhatom, hogy az az ösvény, amin mentem, még most is biztonságos. - Kulcsolta össze a kezét a nő.
- Ezt beleszámítottam. Most, hogy tudjuk, merre megyünk, ideje volna ennünk egyet – fordult meg Thorin mosolyogva, majd döbbenten meredt előre Balinnal és Artemysel, aki tátott szájal figyelte, ahogyan Kili az ingét lengetve szalad kétségbeesett kiáltozással. Lea a tábortűz mellett állt szemét eltakarva visszafojtott nevetéssel, miközben a többi törp és Tristan szitkozódva próbálta elkapni Kilit, aki a ruhalengetés közben nemegyszer fejbe vágta őket. Bilbó pedig a káosz szélén ült, a térdén támaszkodva figyelte őket igencsak unott arckifejezéssel.
YOU ARE READING
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
