Artemys lassan nyitotta ki a szemét. Fázott. Rettentően fázott. A tűz pislákoló fényét vette észre először, nem csoda, hogy reszketett, a tűz csak parázslott. Ekkor tudatosult benne, hogy mély csend veszi körül... egyedül volt. Lassan felült, de nem látott senkit, csak a fák árnyalakját látta a gyér holdfényben. Furcsállta, hogy senki sincsen a közelben, és, hogy a tűz már kialvóban volt. Már egy ideje a törpökkel utazott, és ez a fajta hanyagság nem jellemezte egyiket sem. Ijedten vette észre, hogy a törpök és testvérei fegyverei sincsenek a táborban. Rettegés fogta el.
- Mi történik itt – mondta magának, mikor felállt és az erdő felé nézett, ahová a törpök és testvéreinek a sietős léptei nyomát látta. Artemys felkapta a kardját, és követni kezdte az erdő mélyébe a nyomokat, egy gyorsan összeeszkábált fáklyával.
Eközben a trollok már azon gondolkoztak miként egyék meg a törpöket. Tóni, az egyik troll boldogan forgatta a nyársat, Bill-el a másik trollal.
- Körül szaglászom, hogy nincs-e erre még több törp vagy betörőhobbit. Mondta Berci, a harmadik troll.
- Csak ennyien vagyunk – kiáltotta be Dori.
- Nem hiszem – ingatta a fejét Bill.
- Nézd, Berci fény van arra – dörmögte Tóni.
- Erre tart, bújjunk el a fák mögé – ajánlotta Berci.
Artemys megállt az egyik fa mellett, és eldobta a kialudt fáklyát. Rettenetesen szédült és zsongott a feje. Megfogadta magának, ha megtalálja Kilit, minden figyelmeztetés nélkül lefejeli. Artemys óvatosan lépdelt előre, mikor észrevette a hatalmas tűz fölött sülő törpöket és Tristant. Nem is figyelve oda semmire vagy senkire, csak arra kezdett szaladni, és mikor a törpök észrevették a nőt, kétségbeesve próbálták túlkiabálni a másikat. Artemys a sok zajtól csak annyit vett ki, hogy „menekülj" és „fuss", de még mielőtt egyáltalán megfordulhatott volna, Bill megragadta Artemyst a hajánál fogva és a levegőbe emelte.
- Nézzétek, egy újabb törpasszony – röhögött fel a troll – ők a legfinomabbak – nyalta meg a szája szélét. Artemys döbbenten meredt rá.
- Törpasszony? - Suttogta maga elé, de Bill megfordult, közben lengetve Artemyst, aki felsikoltott rémületében és fájdalmában egyaránt.
- Ne visíts. Berci zsákot.
- Nincsen több és a nyárson sincsen hely már – mondta Berci.
- Akkor együk meg most – javasolta Tóni, és megnyalta a szája szélét. Artemyst elfogta a rémület. Kardját leejtette, semmi fegyvere nem volt, hogy legalább a megevését késleltetni tudja.
- Nem, a törpasszonyok ínyencségek. Add Tóni az egyik törpöt, berakjuk mellé. Tóni nézegette őket, majd felkapva az utolsónak bezsákolt Thorint, Bill felé nyújtotta.
- Oszt ez jó lesz – mondta Tóni. Artemys, akinek közben kezét-lábát megkötötték, begyömöszölték Thorin mellé a zsákba és ledobták a földre.
- Reméltem, hogy nem kapnak el – suttogta Thorin a nőnek.
- Mi a fene történt itt, amíg aludtam? Miért vagytok itt?
- Hosszú a meséje – sóhajtott a férfi.
- Meséld csak el, nem megyünk sehová, azt hiszem. Használd ki a helyzetet, és mesélj, ha már ilyen kényelmetlen helyzetbe kerültünk, hogy egy zsákon kell veled osztoznom.
- Én sem élvezem. Nehéz vagy.
- Nehéz? Bombur nehéz, de én könnyű vagyok, akár egy tollpihe. - Fortyant fel a nő.
YOU ARE READING
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
