Tillgelir leült a sziklára és elővette a pipáját miközben figyelte, ahogyan a napkorong alábukik a hegy mögött. Tekintette messze járt a hegytől a körülötte lévő fenyvesektől és aggodalmasan kereste kutatta a horizonton felbukkanó csillagok között jövőjük alakulását. Helyette sötétség és füst volt, amit az éjszaka hirdetett és a távolban táborozó ismeretlenek tűzét.
- Nem tudtam, hogy pipázol – ült le Rolen a tünde mellé kizökkentve a mélázásból– és az sem, hogy egy törp szolgálatába álltál. Mutatott a férfi Tillgelir ruhájára.
- Meg nyugtat – felelte lassan a tünde és mosolyogva forgatta meg a pipáját – olyanok mellé állok, akik hasonló ügyért küzdenek, és azok érdemlik meg hűségemet és bizalmamat, akik érdemesek rá. Frerin kiváló törp és inkább leszek egy az ő szolgálatában, mint hogy fejet hajtsak olyanok előtt, akik érdemtelenek rá.
- Talán Galadriel űrnő érdemtelen lenne?
- Ő nem – ingatta a fejét – a nagybátyám az, akiben ellent láttok és ahol ő van, minden megkeseredik és árnyékba borul. Nem szeretem Lorienben élni akár ott volt akár nem és ez igaz Imradrisra is.
- Jobban érdekel a hegyek?
- Ervus meséin nőtettem fel, ha lehet ezt mondani és azokat hallgatva én is a messzeségbe vágytam. Látni akartam a hegyeket, amikről ódákat zengett. És most láthatjuk magát a Magányos hegyet.
- Ne feledd, ott van a sárkány is.
- Ez is igaz. Bólintott a tünde.
- Ha az óta el nem pusztult az a dög – vágódott le melléjük Zoren.
- Remélhetőleg igazad van testvér – támaszkodott az íjára Polen.
- Az a bestia nem hal meg olyan könnyen csak egy fekete nyílvesző képes átütni a vastag pikkelyeit. Sóhajtott fel Ervus.
- Vén akár a legöregebb út talán már rég elpusztult – Mondta Zoren.
- Oh, drága fiam ne becsüld le a sárkányokat – ingatta a fejét Ervus és a tűzbe bámult – hosszabb élet adatott meg a gonosz szolgáinak, mint sokan hinnék. Morgoth legyen átkozott miattuk – suttogta a törp.
- Nagy veszélyben vannak ugye? Kérdezte Tillgelir. A törp lassan bólintott.
- Igen. Hosszú út áll még előttük és a sárkány a legkevesebb, amitől félniük kell. Orkok, wargok vannak a nyomukban és ott még a Bakacsin erdő és a királya nem szimpatizál velünk és ez alatt az unokáimat is értem. Ám ha túl is jutnak minden veszélyen és adja ég a sárkánnyal is valahogy végeznek, a veszély még ott van.
- Még is mire gondolsz? Kérdezte Zoren.
- Ha a sárkány nem lesz, az arany még ott van. És a kincs a legnemesebb szívet is képes sötétbe borítani. Így csak imádkozni tudok Mahalhoz, hogy óvja őket.
- Az arany képes lenne egy olyan szívet is elcsábítani, mint Thorin? Kérdezte Tillgelir. Ervus nem felelet azonnal csak a messzeségbe nézet.
- Igen. Azon az aranyhalmon átok ül, és aki a közelébe kerül annak vége. Thorin okkal tarthat rá igényt és emlékei megfakultak a vagyonról, és ha már ott lesz és szembesül vele és azzal, ami vele jár, minden bizonnyal mohó és kapzsi lesz. Mert nem az arany ott a legdrágább dolog.
- Az Arkenkő – suttogta Rolen – ki birtokolja, az parancsol 7 törp nemzetségnek.
- Igen. Sötét időket éltünk, élünk és fogunk még élni. Egy ilyen kincs nagydolog.
STAI LEGGENDO
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
