- Emeld fel a kardodat jobban! - Üvöltötte Artemys. Bilbó könnybe lábadó szemekkel hajtotta végre az utasításokat, amit a nő kért tőle – Esthel a bal lábadra nehezedj, mikor lendítesz.
- Igenis – mondta a fiú.
- Ne légy ilyen szerencsétlen Bilbó! Sózz oda neki! - Förmedt rá a nő a hobbitra.
- Most fogok először kardot a kezemben.
- Nem érdekelnek a kifogások! Csapd le a fejét! Nem érek rá napestig!
- Mi folyik itt? - Nézett le az erkélyről Thorin, mikor észrevette a törpöket, akik kiabálnak és nevetnek.
- Arty tanítja Bilbót, és a kis Estelt vívni. Vicces látvány – húzódott arrébb Bofur.
- Estel? - Suttogta a törp. Thorin figyelte, ahogyan nő a két kardozó fél körül sétál és utasításokat ad. A nő szemében egy eddig nem ismert fény látott, mintha élvezné azt, hogy taníthat. Látta, hogy a nő szája akaratlanul is mosolyra húzódik, ha egy sikeres hárítást vittek végbe kis tanítványai.
- Komolyan gyerekek, ha így vívtok egy ork röhögve ölne meg titeket. - Kulcsolta össze a karját a nő. Bilbó és Estel zihálva álltak meg.
- Nem tehetek róla, hogy nem harcosnak születtem. Nem való a kezembe kard. - Lihegte a hobbit.
- Én meg lánynak születtem, és mégis vívok. - Morrant fel a nő.
- De te dúnadán vagy – mondta a két vívó tanonc egyszerre.
- Nem jelent semmit. A törp asszonyok is tudnak harcolni, pedig őket nem erre nevelték. És a fiúk meg kereskedők vagy játék készítők keveset nevelték úgy, hogy harcos legyen. Ők nem nyafogtak, mikor tanulniuk kellet megvédeni magukat. - Mutatott az erkély korlátjára dőlő törpökre.
- De hát.. – húzta el a száját Bilbó.
- Ők mégis csak törpök – fejezte be a hobbit mondatát Estel. Artemys a homlokát masszírozta.
- Esküszöm, az apáddal könnyebb dolgom volt, mint veled – suttogta maga elé a nő – na, jól van. Melyik törp vívna velem demonstráció céljából a két tanítványomnak? Ris, vagy te vállalod? - Az öccse elsápadt.
- Jaj, most nagyon fáj a vállam – jajdult fel a fiú – ha kedves az életetek, nem jelentkeztek – motyogta a körülötte állóknak. Egyik törp sem mozdult – na, valaki jöjjön már le. Nem fogom megölni.
- Majd én – jött le a lépcsőn Thorin.
- Bácsikám! - Kiáltott fel egyszerre, rémülten Fili és Kili.
- Ne aggódjatok öcséim - intett unokaöccsei felé a férfi - Kíváncsi vagyok arra, hogy forgatod a kardodat, te nő, mert eddig nem láttam, hogy valaha is használtad volna eddig. Jó kis gyakorlás lesz. - Vette le a köpenyét a férfi, és az egyik kőszékre dobta – vond ki a kardodat, kislány – húzta ki a kardját – ez itt Orcrist, ha nem tudnád.
- És? Till – nézett oldalra Artemys, mikor meglátta a szeme sarkából megjelenő tündét– hozd ide a kardomat, légy oly kedves. Nem sértem meg a tünde pengét azzal, hogy egy mezei karddal gyepálom el. - A tünde bólintott és elment.
- Nem hordod magadnál a fegyvered?
- Imradrisban csak az hord magánál fegyvert, aki fél valamitől – mosolygott a nő.
- Hogy tőlem milyen leckét kapsz – ingatta vicsorogva a fejét a törp.
- Túriel – nyújtotta a nőnek a kardját Tillgelir – Nem volna célszerű inkább gyakorló kardal küzdeni?
YOU ARE READING
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
