Múlt árnyai

89 fejezet: Levelek

Fili nem akarta elhinni azt, amit a levélbe olvasott. Tehetetlen fájdalommal roskadt a székbe és a kezeibe temette az arcát. A szíve, majd meghasadt és tudta, hogy abban a pillanatban nem csak neki fáj a veszteség. Könnyektől égő szemmel nézet fel a köréje gyűlt törpökre, akik várakozóan figyelték. Bofur, aki idő közben elolvasta Balin levelét barátaihoz fordult, mert Filinek egy szó sem jött a szájára.

- Meghaltak. Bele ugródtak a folyóba. Mondta csendesen a törp - a halált választották.

- Nem, mint ha más várt volna rájuk - csattant fel Dwalin - a halába üldözte Thorin azt a két szerencsétlent. Meglássátok a valóság el lesz ferdítve és mindent Frerinre lesz húzva, mint annak idején. Emlékezetek Ervus fiára.

- Már úgy is mindegy nekik nem? Meghaltak, nincsenek többé - szipogta Bofur.

- Legalább együtt haltak meg - sóhajtott fel keserűen Dori - imádkozom értük Mahalhoz, hogy vegye őket oltalmukban, ha már nem élhetek együtt oly sokáig. Szegénykéim még olyan sok szép év állt előttük együtt erre most ez.

- Elvette Thorin tőlük a jövőjüket, hogy boldog család legyenek. Mordult fel Nori - hát ilyen királyt szolgáljuk mi, aki halálba kergeti a testvérét és annak a hitvesét?

- Biztos, hogy meghaltak? Nem lehet, hogy megmenekültek? Kérdezte Ori - annyi mindent túléltek nem lehet, hogy ezt a kalandot is megúszták? Emlékezettek Artemys már nem egyszer esett folyóba és menekült meg.

- Thorin felderítőket küldött utánuk, mert ő is azon a véleményen van, mint te Ori - szólalt meg Fili a hallgatásból - de én tiszta szívemből kívánom, hogy ha meg is menekültek nem lelik a nyomukat.

- Én is ebben bízom fiam - sóhajtott fel Glóin - annyi szörnyűség és annyi ármány után megérdemlik a boldogságot. De lehet, hogy minden erőfeszítésünk, hogy megmentsük őket Thorin haragjától hiábavaló volt.

- Szegény Lea és Tristan - sóhajtott fel szomorúan Oin - Nem beszélve Ervusról és Brana-ról. Ők nagyon oda összetörnek, hogy most az unokájuk veszett oda.

- Bizakodjunk fiúk, hogy szerencsésen túl élték - szólalt meg Bifur - én hiszek abban, hogy élnek.

Lea hisztérikusan felsikoltott és lesöpörte az asztalon lévő holmikat, miközben átkozódót. Férje lehunyta a szemét és hagyta, hogy neje kidühöngje magát a hír hallatán. Legszívesebben ő is azt tette volna, de úgy érezte erősnek kell maradnia a felesége helyet is, akit teljesen kiborított nővére halál híre. Leírhatatlanul fáj a csalódás, hogy sikertelen volt a szöktetésük és Thorin utolérte őket és a halálba taszította szeretett nagybátyját és sógornőjét. Kili a könnyeit nyelve, hagyta, hogy felesége már rajta töltse ki haragját és fájdalmát. Durván és vadul ütötte a mellkasát, miközben záporoztak a könnyei.

- Öld meg azt a férget Kili! Könyörgöm, vedd a fejét! Elvette tőlünk! Megölte! A halálba kergette! Zokogta a nő és erőtlenül rogyott össze.

- Megtenném neked szívesen kedvesem, de attól nem tér vissza egyik sem - mondta elhaló hangon a férfi és könnyei kibuggyantak és végig folytattak az arcán - Frerin és Artemys sem akarná, hogy bosszúért lihegve gyilkolásra adjuk a fejünket.

- Nem halhattak meg így! Nem. Boldogok voltak végre és együtt... erre az a féreg tönkre tette. Morgoth vinné el azt a nyomorultat. Hát mond, van ennek a férfinek szíve? Nézet fel Lea a férjére, aki leguggolt elé - megölte őket és képes volt azt írni nekem, hogy Frerin rántotta le a mélybe.

- Balin megírta a valóságot és ebben a városban és a környékén mindenki tudni fogja, hogy a valódi vétkes nem Frerin bácsikám, hanem a királynak nevezett törp, aki a mai naptól nem a rokonom. Salva, ha kell, háztól házig megyek és elmondom az igazságot.