Múlt árnyai

110 fejezet: El vágyódás

Theina kihúzta magát és eligazgatta a ruhái ráncaités úgy nézet a tükörbe. Tökéletes volt a megjelenése, ahogyan egy nemeshölgytől, a király unokájának jegyesétől elvárták. Nem hozhat, szégyent aszüleire példát kell mutatnia a testvéreinek még is csak ő volt a legidősebb.Évekkel ezelőtt megfogadta, hogy méltó lesz ahhoz a kegyhez, amiben részesült,mikor Lassal jegyese lett. Bár a herceggel csupán barátságot éreztek egymásfelé mélyebbet soha sem, de mindketten egyetértettek azzal, hogy családjuknakegyesülni kell és talán egy nap meg szeretik egymást. Ő maga soha sem hitt aszerelemben legalábbis olyan erős, elpusztítatlan fajtájában nem igazán, ami aszülei között volt úgy gondolta ez olyan ritka, hogy ilyenben soha nem fogrészesülni. De nem is bánta az ő személyiségétől messze állt az olyanszenvedély kimutatása, amire a legtöbb hölgy képes volt. Ő a tudást, aköltészetet részesítette előnyben, amire legnagyobb bánatára Lassal nem mutatotthajlandóságot ő a harcoknak élt legnagyobb bánatára.
- Theina segíts – nyitott be a nővére szobájába kopogás nélkül Kerla, aki afűzőjével hadakozott – miért kell anyának át hívni a hercegeket vacsorára?Nyafogott. Theina felsóhajtott és húgához lépet.
- Mert a hercegek a jegyeseink, sőt ha szerencséd van, talán neked is lelnekegyszer, főleg ha jól viselkedsz – fordította meg a húgát, hogy a fűzőéjéhezférjen – te vagy a legkisebb leány ideje lenne, ha volna, valaki aki mellettedáll ahogyan én mellettem Lassal.
- De nem is szeretted – horkant fel Kerla – nem is értem miért kell hozzámenned egy olyan alakhoz, mint ő. Neki a kard és tőr a szereleme nem te. Én aztakarom, hogy olyan férfié legyek, akit szeretek és ő is engem. Aki képesharcolni értem, küzdeni mindennel, és ha kell a folyóba ugrik velem, mint apaanyával.
- Jaj, Kerla – nyögött fel Theina.
- Most miért? Olyan szép az ő történetük - sóhajtott fel ábrándosan a nő ésfeljajdult, mikor nővére jobban meghúzta a fűzőjét – ne ilyen szorosan Eina!
- Ne nyafogj – rótta meg Theina – és jobb lenne ezt a kislányos ábrándozásodatvégre kinőnöd.
- És ha én nem akarom?
- Akkor egyedül fogsz meghalni – igazgatta el húga ruháját, mikor végzet a fűzőjével– pedig olyan gyönyörű vagy. A legszebb leánya vagy anyánknak olyan nagy kéréslenne, ha a rangodhoz méltóan viselkednél, húgom? Anyánk ágáról nemes dúnadánvagy apánkéról meg hercegnő.
- És akkor azt jelenti, hogy tagadjam meg magamat? Fordult nővére felé – mint te?
- Nem. Igazad van, de te olyan erős jellem vagy, hogy megijeszted ezzel aférfiakat. Hát nem akarsz férjet?
- Szeretnék, de a városban nincs olyan, akihez boldogan mennék hozzá. Eztapának és anyának is mondtam.
- És?
- Apa boldog volt, hogy nem kell elengednie, de anya szerinte biztosan leszvalaki, aki elnyeri a szívem. De nekem nem hiszem, hogy itt él az, akit Mahalnekem szán. Úgy érzem, ő túl van a hegyeken, az ismert földeken és talán nem isezen a vidéken él.
- Arra célzol, hogy talán Középföldén él? Suttogta Theina.
- Igen. Álmaimban arra járok ahol anyánk is járt, amiről mindig mesélt nekünk,mikor kértük. Látom, Rohan zöld földjeit, vad paripáit, Gondor hegyeit ésvárosait, a megye dombjait és a sok gyönyörű hegyet, mint Ered Luin. Annyiraelmennék oda bejárva az ismert ismeretlent. Tárta szét a karjait és körbefordult széles mosollyal Kerla – de sajnos ide vagyok zárva a por és homokvilágába.
- Középfölde rossz hely Kerla. Emlékez mit kellett átélniük a szüleinknek.
- Tudom – sóhajtott fel a nő és elhúzta a száját – a bácsikánk mindentelrontott azzal, hogy beleszeretett anyánkba és nem fogadta el, hogy ő másé.
- Sok fájdalmat okozott nekik. Hát mond, vállalnád a kockázatot, hogy te is kilegyél téve ennek? Fogta két keze közé a húga arcát.
- Honnét tudná bárki is, hogy kinek a lánya vagyok?
- A Valákra húgom – nevetett fel Theina – te formázod a legjobban anyánkat ésapánkat is. Messziről látszik kinek a vére vagy. Meg aztán mond, itt hagynálminket? El sem tudod képzelni milyen fájdalmat, okoznál a szüleinknek ésnekünk. Anyánk szíve így is meghasad egy kicsit, amikor ő a családját kelletthátra hagyni.
- Tudom – motyogta Kerla, majd megölelte a nővérét – de itt nem érzem otthonmagam Eina.
- Ahogyan egyikünk sem – suttogta a nő és szorosabban ölelte magához atestvérért.

Artemys körbe járta az asztalt és szemrevételezte, hogy minden tökéletes-e,majd a férje felé fordult, aki várakozóan figyelte.
- Minden megfelel neked, kedvesem? Kérdezte Frerin és Artemys felsóhajtott.
- Igen úgy gondolom nem lesz hiba a mai vacsoránál. Igazán nem lennék boldog,ha megint megszólnának. Ki nem állhatom a király feleségeit ők, olyan rossz indulatúak. Nem viselik el, a félvérségemet és hogy Túrin rangon alulválasztott feleséget.
- Butaság – legyintett a férfi - Csupán az zavarja őket, ami engem is, hogy akirály udvarolgat neked, ahogyan a legidősebb fia is teszi, hogy szakadna rámind kettőre valami – vicsorogta a férfi – ha nem függnénk, tőlük már nemélnének. Hogyan is vették a bátorságot, hogy ajándékokat és leveleket küldjenekneked miközben még férjnél vagy és történetesen még életben is vagyok – csapota mellkasára Frerin.
- Te is tudod, hogy nincs okod féltékenykedned, mert téged szeretlek te bolond.Bár nem tagadom, hogy igen tetszik nekem, mikor még is megteszed. Ilyenkorvalóban érzem azt, hogy hiába telt el sok év, de te még mindig szeretsz,ahogyan én - Simította el az asztalterítőt a nő és lopva Frerinre nézet – hajól viselkedsz, meghálálom – kacsintott a férjére Artemys, aki szélesen rávigyorgott. De mielőtt válaszolhatott volna be sietett az ebédlőbe a veszekedő lányaik.
- Nem is értem miért nem hallgatsz rám. Jól állna neked a lila Eled – Tárta szétkarjait Orseyä – Lamirnak biztosan tetszenél ez a zöld nem áll jól.
- De én nem akarok átöltözni – fújatott Eled – és ha már itt tartunk, te miértnem veszel fel pirosat az meg Hogurnak tetszene.
- Mert nem szeretem a pirosat. – Fújtatott Orseyä.
- Hidd el nekem tetszeni fog a lila...
- Anya – nyafogott Eled – szólj rá Seyära kérlek, mert nem hagy békén.
- Seyä hagyd békén a húgodat. Jó lesz az a ruha, amit ki készítettem nektek ésabban szeretném, ha maradnátok. Igazán csinosak vagytok. Kellően szolid és nemhivalkodó, ahogyan az illő. - Nézéttek Theina és Kerla sem nyafog – mutatott abelépőkre, de amikor meglátta legkisebb lánya borús arcát rosszallóan Frerinrenézet – beszélj a lányoddal, hogy vakarja le az arcáról ezt a bánatoskifejezést.
- Miért én?
- Mert nekem dolgom van a maradék kölykeinkkel. Pakolta meg Frerin arcát Artemyskisietett az ebédlőből.
- Gyönyörűek vagytok, drága napsugaraim ma este be aranyozzátok ezt a rémesvacsorát. Tegyetek meg apának egy nagy szívességet és mutassátok meg, hogyan isviselkedik egy igazi hölgy és alázátok meg azokat a banyákat– csapta össze atenyerét a férfi és szeretettel nézet a lányaira, aki egymásra tekintveelmosolyodtak.
- De apám – tette a mellkasára a kezét Theina színpadiasan – csak nem arrabiztatsz minket, hogy szálljunk szembe anyánkkal?
- Jaj, tegyétek meg a kedvemért, mert azok a rémes asszonyok folyton piszkáljákaz anyátokat.
- De apa, ezt nem is kellene kérned. Mi szó nélkül megtesszük – vigyorgott elKerla.
- És Élvezni is fogjuk – kacsintott Eled.
- Igazi jó móka lesz – csapta össze a kezét Orseyä
- Jobb lányokat egyetlen apa sem kívánhatna – tárta szét a karjait a férfi és alányai oda mentek és megölelték az apjukat.

A vacsora feszülten telet és Artemys olyan rideg nyugalommal viseltetett, hogykésőbb az a hír röppent fel, hogy jég folyik az ereiben vér helyet. De belülforrt a dühtől és tudta nagyon jól, hogy az egésznek az ötlet gazdája amellette ülő férje volt és az egészben lelkesen közre működtek a véreik. Ígysikerült nekik mind a három herceget zavarba hozni és csak az egyikőjüknevetett jó ízűen. A királynékat olyan mértékben alázták porba a lányaik, hogyöröm volt nézni, de ennek semmi jelét nem mutathatta, mert tisztában volt azzalcsak biztatja őket. Így mire a vacsora véget ért két sértett királyné, kettővöröslő herceg, egy kacagó kérő és kínosan elsompolygó szüleik távoztak tőlük.Artemys egyenes tartással állt az ajtó előtt, ami Milror csukott be a távozóvendég után.
- Nem megy senki sehová – szólalt meg a nő hátra sem pillantva meg állítva a lépcsőfelé osonó családtagjait, majd veszedelmes lassúsággal fordult feléjük. A gyerekeiazonnal lehajtották a fejüket Zejmével együtt és Frerin kínosan rá mosolygott.
- Drágám... - kezdett bele Frerin és Artemys felemelte a kezét csendre intve.
- A ma esti viselkedésetek borzalmas volt. Indult el feléjük, majd megálltelöltük – csalódót vagyok, de semmi gond már megszoktam – mondta higgadt hangonés mély levegőt vett – de még is mi a csuda ütött belétek?! Üvöltött a nőmegijesztve mindenkit. Milror hátra kulcsolt kézzel elhúzta a száját ésoldalazva elhagyta az előteret.
- Édesem...
- Frerin csend! Mutatott rá dühösen a férjére és az gyorsan lehajtotta a fejét,ahogyan a gyerekei és a mennye – komolyan a fiúktól nem vártam mást, sőt majdnem hogy el is vártam, de ti lányok sőt Theina te is – ingatta a fejét a nő – alehető legkényelmetlenebb helyzetbe hoztatok és most mehetek bocsánatot kérniazoktól a bany... akarom mondani a királynéktól. Mahal nevére hát én ígyneveltelek benneteket? Mit vétettem, hogy ennyi engedetlen gyermekkelbűntettet? Tárta szét a karjait az asszony – de legyen így elfogadom ezt. Nemakartok férjhez menni és megnősülni.
- Anya – kapta fel a fejét Theina, de mikor az anyja szeme megvillantelhallgatott.
- Ha valóban ez az óhajotok szóljatok, mert nem szeretném, ha úgy gondolnátok,hogy rátok van erőltetve. Apátok úgy írta meg a szerződést, hogy kiléphetekbelőle. Nem azért vagyok dühös rátok, mert lázadtok, ha nem, hogy ilyen módonteszitek. Szóval mielőtt elmennék, a királynékhoz örülnék, ha végiggondolnátok, mit akartok kezdeni az életetekkel. Értve? Kérdezte szigorúan azasszony.
- Igen – felelték.
- Akkor most hess a szobátokba – intett a fejével a nő. A gyerekei azonnalelindultak csak Kerla maradt és az anyja elé állt.
- Én már most tudok válaszolni anya. Nincs itt olyan férfi akihez hozzá mennékés igazából nem is akarok itt élni...
- Holnap Kerla. Holnap beszélünk – Mutatott az emelet irányába Artemys és a lány bólintott és felsietett a testvéreiután.
- Maram...
- Kint alszol a kutyákkal és a koldusokkal ma este – húzta fel az orrát azasszony és elindult a szobájába. Frerin halkan elkáromkodta magát ésfelsóhajtott.
- Lehetett volna rosszabb is.

A férfi leugrott a hátasáról és felnézet az úti társára. Hónapok óta volt útonés már régen maga mögött hagyta az ismert földeket és a cél előtt szorító izgatottságkerítette hatalmába.
- Ebben a városban élnek. Bárki útba igazít, ha rájuk kérdezel, de nekem mostmár el kell intéznem atyám ügyeit.
- Köszönöm, Renel – nyújtotta a kezét a férfinak – és atyádnak is köszönt meg anevemben még egyszer. Sok szerencsét kívánok és kedvező szelet a hajóitoknak.
- Remélem szeretettel fogadnak annyi év után és most már megnyugszik anyugtalan lelked barátom, ha már mindet magad mögött hagytál.
- Ideje is volt ide érnem – nézet fel a hatalmas városkapura – hogy festek?
- Előbb mondanak téged halandónak, mint tündének.
- Ennek örülök – simította meg a szakállát és szürke szemei ragyogtak – évekóta próbálom levetkőzni.
- Szerinted felismer az úrnő téged, Tillgelir?
- Minden bizonnyal – vigyorgott el a tünde és felnevetett tisztán, boldogan ésszabadon.

Ugyan nem írtam meg azt, amikor a jó barátunk Till elindult, de ő fogja elmondani mi is zajlott a háttérben. A következő részben sok sors döntő találkozásban lesz részetek :) Remélem tetszett nektek a fejezet :3