Múlt árnyai

52 fejezet: Az erdő varázsa

- Varázs ül rajta – sóhajtott fel Lea, mikor megvizsgálta Bomburt – nem fog felébredni egy hamar.

- Hát ez nagyszerű cipelhetjük – fortyant fel Kili – nem tudsz valamiféle főzetett kotyvasztani, amitől felébred?

- Nem szoktam kotyvasztani –ráncolta a szemöldökét dühösen Lea – a tünde varázslatot feloldani nem tudom így várnunk kell.

- Nem kellett volna célba venned azt az őzbakot – fordult Bilbó a fatörzsön ülő Thorin felé – és a családját sem mikor megjelentek. Rossz dolgokat hozott magával. Elfogyott a nyilaink és Bombur is álomba merült.

- Ostobaságokat beszélsz az egész csak véletlen – morrant fel a törp, de idegesen túrt a hajába.

- Ami megtörtént az megtörtént ezen változatni már igazán nem tudunk. Ha azon sápítozunk miért történt velünk itt fogunk elpusztulni – Állt fel Artemys – Bomburt visszük, akármi van. Felváltva, mert nagyon nehéz.

- Vizünk alig marad és az élelmünk is kevés. Most mihez kezdjünk? Azt sem tudjuk meddig tart az erdő – nézet Dori a nőre – van valami ötleted?

- Majd erre is találunk megoldást...

- Persze mert a dúnadánok, olyan ügyesek, hogy a semmiből is ételt teremtenek elő. Hát halljuk a nagyszerű ötleteidet – sziszegte Nori és Artemys felé magaslott.

- Ha civódunk ostobaságokon biztos nem indulnunk el.

- Te itt nem parancsolhatsz dúnadán. Azóta jár, ránk a rút mióta velünk vagytok. Rossz dolgok hozói vagytok a népeddel együtt! Elátkozottak, királytalanok és hontalanok.

- Nem különbözünk tőletek törp – sziszegte Artemys – szóval fékezd a nyelved vagy kitépem tövestől, ha még egyszer a szádra veszed a népemet.

- Elég! Csattan fel Thorin – Artemys és a testvérei sokszor a segítségükre voltak és úgy hiszem, még lesznek is. Nem érdemes vitát szítani.

- Elfogult vagy ezzel az asszonnyal szemben Thorin ezt mindenki látja – villant meg Nori szeme – jó volna nem úgy nézned rá, mint egy asszonyra, akit az ágyadba cipelnél, ha nem úgy, mint egy harcosra, aki csak a bajt hozta ránk. Tünde barát nőszemély.

- Nekem most már nagyon elegem van az egészből. Csináljatok azt, amit akartok, de én itt nem maradok. Tegyetek belátásotok szerint és a ti döntéseitek hozzátok meg. Én mondom ez az erdő gonosz és varázsa rá telepedet a gyenge lelkűekre, ami majd elemészti őket – kapta fel a holmiját Artemys és elindult az ösvényen – de egyet jól jegyezetek meg az úton kell maradnotok, mert ha letértek meghaltok és én nem fogok utánatok menni, hogy megmentsem az irhátokat... törpök – sziszegte a nő és szemei haragosan villantak meg.

- Artemys állj meg! Nem engedem, hogy elmenj! Kiáltott utána Thorin.

- Nem vagy a királyom szóval nekem nem parancsolhatsz. Fújtatott a nő és eltűnt az erdő sötétjében. Thorin a saját nyelvén hosszú szitkozásba kezdett, majd a nő után ment.

- Mennyünk utánuk? Kérdezte tanácstalanul Tristan.

- Egyikünkre sem hallgatna Arty. Talán Thorin tudd hatni rá – sóhajtott fel fáradtan Balin, majd dühösen Nori felé fordult – ostoba vagy tudd meg, ha bármi baja esik a te lelkeden fog száradni, hogy Mahal verne meg.

Thorin Artemyst az egyik kidőlt fán ülve találta meg nem messze a táboruktól.

- Mind feszültek vagyunk Arty. Így ne vedd személyeskedésnek Nori szavait. Éhesek, szomjasak és fáradtak vagyunk – ült le Thorin a nő mellé, aki dacosan felhúzta az orrát.