Múlt árnyai

11 fejezet: A troll barlang kincsei

Mikor Tristan sikeresen talpra ugrott és megnyújtóztatta elgémberedett tagjait, boldog mosollyal rohant oda Artemyshez, akit éppen Lea pesztrált nagy gonddal.

- ... hogy lehettél ilyen buta? Csak úgy bele rohanni a vak világba, mi van, ha megettek volna csak úgy hirtelen? Sápítozott a lány.

- Hát, nem hallottad Lea... a törp asszonyok a legínycsiklandóbbak – cuppantott egy puszit Tristan nővére arcára, majd szorosan megölelte – finom desszert lett volna belőle. A nő felmordult, de Tristan nem foglakozott vele. - azért aggódtam érted... főleg, mikor szegény Thorinnal kerültél egy zsákba. - Ingatta a fejét a férfi – mikor valaki kába, sohasem tudja mit cselekszik... úgy susmusoltatok és olyan, de olyan közel voltatok – hajolt a nővére arcába a fiú.

- És?

- Szerinted? - Villantott egy mosolyt a fiú, miközben a szemöldökét fel-le emelgette.

- Mi? - Artemys kérdőn nézett Leára, aki a kezébe temette pipacsvörös arcát és arrébb ment nevetni – Most mi van? Nem értem. Tekintett testvéreire zavartan Artemys. Tristan lemondóan legyintett.

- Szánalom – ment el a fiú nevetve. Artemys Bilbó felé fordult, aki eddig néma hallgatója volt a testvéri beszélgetésnek.

- Szerinted mire céloztak? - Bilbó szólásra nyitotta a száját elvörösödő arccal, majd becsukta, de végül elsomfordált az orra alatt, az motyogva „én el nem mondom, nem vagyok ostoba. Bárcsak otthon lennék". Artemys széttárta a karjait.

- Most mi van?

- Gyere, megyünk – ragadta meg a kezét Fili, és az értetlen Artemyst, aki szó nélkül ment vele.

Artemys figyelte, ahogy Gandalf, Thorin és Bilbó egy sziklafal előtt állnak és beszélgetnek. Fili Kili mellé ment, akik kíváncsian várták Tristannal mi sült ki az egészből.

- Mire várnak? Azt hiszik, kinyílik vagy mi? - Fordult Glóin felé Artemys.

- A trolloktól Bilbó szerzett egy kulcsot, gondolom, annak a helyét keresik. - Artemys elgondolkodott, majd a férfi felé fordult.

- Te már sokat látott és tapasztalt törp vagy, nem Glóin? - Kérdezte meg hirtelen. A törp először meglepődött a kérdésen, majd zavarba jött.

- Mondhatjuk – mondta szerényen a törp.

- Mondd, mit jelent az, hogy „mikor valaki kába sohasem tudja mit cselekszik" meg, hogy „ olyan, de olyan közel voltatok"? - Tristan nemrég mondta nekem. De mikor Leát és Bilbót kérdeztem, azok fülig vörösödtek és elmentek. - Glóin megdermedt.

- Hát, lányom... tudod... az úgy van – kezdett bele a férfi, és közben a kezével idegesen gesztikulálni kezdett. Artemys feszülten várta a magyarázatot.

- Igen?

- Tristan arra célzott, hogy... - a férfit kiverte a hideg veríték – hogy... hogy - Glóin legszívesebben megküzdött volna három tucat orkkal, mintsem Artemysnek magyarázkodott volna.

- Ne csigázz már Glóin.

- Artemys – fogta meg remegő kezekkel gyengéden a nő kezét – előtte ígérd meg, hogy nem a fordítót ölöd meg.

- Tristant fogom gyepálni, nem téged, ha olyan.

- Rendben. Na, hát, lányom az öcséd arra célzott, hogy te és Thorin között van valami gyengéd... érzelem. - Mondta ki nagy nehezen a férfi, bár az utolsó szavakat csak suttogta. Artemys kérdőn nézett rá. Glóin felsóhajtott.