Thorin a szobájában állt. Derengés vette körbe. Álmodott. Tisztában volt vele, hogy álmodik, de ez az álom most más volt, mint az eddigiek. Olyan valósnak érezte, hogy ha megvágta volna az ujját az asztalon lévő levélbontó késel biztosra vette volna, hogy felszisszen. Régi, de el nem feledett érzés kerítette a hatalmába. Óvatosan megfordult. A nő ott állt olyan büszkén és gyönyörűen, mint eddig soha sem látta. Sötét barna haja kontyba volt fogva, és amibe egy hosszú selyem fátyolt tűztek. Uszályos díszes sötét ruhája a földet seperte úgy, mint a ruha ujjai is. Arca komor volt semmi érzelmet nem tudott leolvasni róla... talán csak a megvetést kicsit átitatva a gyűlölettel.
- Hát éltek – mondta a férfi és a nő alig láthatóan bólintott. – becsaptatok engem, a népeinket, a családjaitokat.
- Biztos? Vonta fel a szemöldökét a nő – biztos, hogy mindenkit becsaptunk?
- Nagy játékos vagy az kétségtelen – mosolyodott el Thorin - megérdemled az öcsémet ám érthetetlen számomra, miért pont ő. Királyné lehettél volna mellettem.
- Soha nem akartam az lenni, ahogyan ő sem akart király lenni. Ő tovább látott, mint te. Ezt te is tudod. Alá becsülsz mindenkit. És ez te nagy hibád. Nézet körbe a nő. – milyen más lett ez a szoba. Képes voltál ablakot és kertet nyitni?
- Miattad tettem. Egyszer mondtad, hogy nem szeretsz bezárva lenni a fényt nélkülözve – mondta halkan.
- Miattam?
- Igen – bólintott a férfi – miattad megváltoztam volna.
- De nem tetted pedig volt esélyed rá. Egy olyan álmot kergettél, ami soha sem válhatott volna valóra.
- Pedig Esgarothban azt álmodtad, hogy gyerekeink lesznek – sétált a nő elé, aki dacosan felemelte a fejét és zöld szemeit rá tekintett pontosan olyan ridegen, mikor utoljára látta – az álmodtad, hogy fiaink és lányaink vannak.
- Akikkel rosszul bántál. Nem vagyok megáldva a jövőbelátás képességével így az egész csak egy álom volt semmi más. Aminek örülök– suttogta a nő.
- Hát mond akkor te mi is vagy valójában?
- Erre te magad is tudod a választ. Fordult el tőle és megérintette Erebor falait – te nagyszerű uralkodóvá válhatsz, ha nem a harag és bosszú után eredsz.
- Elárultatok.
- Te árultál el minket Thorin nem pedig mi.
- Azt ígérted az enyém leszel, helyette elmenekültél kitudja hová és mikor legközelebb láttalak az öcsém oldalán álltál. Azt mondtad, hogy mindig betartod a szavad.
- Igen, de azt is mondtam, hogy csak egyszer szegd meg a sajátod és én is azt teszem – villant meg a nő szeme – nem tudtad elviselni azt, hogy nemet mondok az öcséd miatt. Tudtad, hogy őt szeretem és te mit tettél? Meg szégyenítetted, levágtad a haját, szakállát és megkorbácsoltattad. És ő csupán az öcséd volt. Mond mit tettél volna velem? Hagytad volna, hogy Globos fia kiélje magát rajtam. Nem?
- Nem hagytam volna...
- Persze, persze – bólogatott a nő a fejét ingatva, majd a szemkötőhöz nyúlt. Thorin összerezzent az érintéstől. – milyen a fél világ, amit elvettem tőled azon a napon, mikor miattad el kellet hagynom őseim földjét? Alszol éjszaka rendesen? Mikor a tükörbe nézel, látod az összes bűnödet? Remélem, rémálmaid kísértetként kísérnek nap, mint nap.
- Te nem félsz, hogy megtalállak?
- Minden nap arra készülök, hogy rám lelsz, Thorin. De ha bántod, a családomat én befejezem azt, amit félbe hagytam – sziszegte a nő és lerántotta a szemkötött. Thorin azonnal oda kapott, hogy eltakarja – rettegd azt a napot, mikor ellenem leszel, mert nagy lesz az-az ár, amit követel tőled a Valák a bűneidért. Figyelmeztetlek, hagyd a családomat békén. Ne keress és ne is kutass utánunk.
KAMU SEDANG MEMBACA
Múlt árnyai
Fiksi PenggemarGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
