- Mit szeretett volna tőled a király? Kérdezte Artemys a szobába belépő férjét, miközben a haját fésülte. Frerin fáradt nyögött fel és arccal előre az ágyra zuhant – ennyire borzalmas volt?
- Igen, borzalmas volt - jött a felelet és felkönyökölt az ágyban – egy olyan férfinak magyaráztam, hogyan kell irányítani egy népet, aki évek óta csinálja, de rosszul. Mahalra mondom édesem előbb tanítottam volna meg Norinak a becsületes élet szépségét, mint ennek a mamlasznak, hogyan kell egy népet igazgatni.
- Frerin azért ne add itt nekem a drámát. Dorcha lehet nehéz esett, de annak is örülnünk kell, hogy van fedél a fejünk felett és valakinek kell a te tudásod. Ha ügyesen forgatott a lapjainkat egész jó módban élhetünk, amit te mindig akartál és nem kell folyamosan attól tartanunk, hogy mikor kell, elinalunk, amit én szeretnék nagyon. Szóval nyeld le az undorodat és viseld el egy ostoba király ostobaságait kell kijavítanod... már megszoktad ezt nem? Pislogott a nő a férfira, aki felmordult és vissza dőlt az ágyra.
- Utálom, mikor igazad van Maram.
- Tudom, de néha te is lenyelheted ezt a keserű valóságot. Szóval Dorcha a városvezetéssel bízott meg?
- Igen.
- Akkor még sem ostoba. Azért eljutott a híred, hogy a semmiből is képes vagy csodát teremteni.
- Azért ne essünk túlzásba édesem – pirult el a férfi és Artemys felnevetett.
- Imádom, mikor zavarba jössz a saját zsenialitásodtól. Ez egy szerény és kedves tulajdonságod, ami miatta annyira imádlak.
- remélem az elkövetkező percekben is ez lesz a véleményed – nyögött fel a férfi és Artemys gyanakvóan összeráncolta a szemöldökét.
- Azt ne mond, hogy megint előjött, hogy vedd el valamelyik lányát!? Vagy nekem kellene még egy férjet magam mellé venni? Csattant fel Artemys, mire Frein a hátára fordulva hangosan felsóhajtott.
- Nem. Az utolsó fenyegetésed megtette a hatását és nem hozta szóba, de azt kérte tőlem fontoljuk meg azt a lehetőséget, hogy házaink egyesüljenek.
- Még is, hogyan? Kérdezte a nő őszinte kíváncsisággal.
- Van három fiú unokája nekünk három leányunk...
- Nem – jött a kíméletlen ítélet Artemystől és dühösen csapta le a fésűjét az asztalra – mit képzel magáról az a vénség? Azért mert király és a leányaink királyi vérből vannak, akkor már eladhatjuk őket az első jött ment hercegekhez? Nem! Lányaink választják meg a kedveseiket, ahogyan nálunk az a bevett szép szokás. Remélem mindjárt közölted vele, hogy kategorikusan ellene vagyok az ilyen jegyességekkel? Drágám?! Állt fel a nő és a férje felé ment, aki mély hallgatásba merült – Frerin!!!
- Maram, ha bele gondolsz ez egy igen kedvező jegyesség a lányainkra nézve. Tären fiai rendes fiúk, akik jobban vannak a lányokkal.
- Jobban? Pár hete a lányink betörték az orrukat a játék fakardjukkal.
- És ez nem rettentette el őket, ami igazán kecsegtető nem gondolod?
- Nem gondolom – fonta össze a karjait Artemys a mellkasa előtt – szóval jobban teszed, ha vissza utasítod ezt az ajánlatot vagy kint töltöd az éjszakákat a kutyákkal és a koldusokkal.
- Egek, Maram ez egy jegyesség nem mindjárt házasság.
- De lekötelezzük őket – csattant fel a nő – nem engedem! A lányaim nem fognak egy ilyen kellemetlen helyzetbe kerülni. Nem!
YOU ARE READING
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
