A hajnal kellemesen ébresztette a fák és bokrok biztonságos takarásában a vándorokat. Artemys a takarót a fejére húzva méltatlankodóan felnyögött és közelebb húzódott a férjéhez, aki egy ideje fent volt és a nőt figyelte elmélyülten.
- Fel kellene ébredned kedvesem - emelte le a takarót Artemys fejéről és kedveskedve megsimogatta a felesége arcát Frerin.
- Még nem akarok - motyogta Artemys.
- Hosszú még az út a gázlóig ahol már várnak ránk.
- De akkor sem - mondta nyűgösen - rá érnek és mi is.
- tegnap nem ezen a véleményen voltál - vonta fel a szemöldökét a férfi - öltözz szépen és indulunk.
- Nem lehetne még így maradunk egy kicsikét? Olyan jól esik.
- Nem, mert akkor itt ragadunk, mint Bríben. Így is félek, hogy milyen véleményen lesznek a fivéreid, ha állapotosan járulsz eléjük. Fordult Frerin a mellette fekvő nőhöz, aki csak kacéran felnevetett.
- Már házasok vagyunk, nem érhet minket rossz szó. Bilbó éppen ezért szorgalmazta az esküvőt nagyon persze az alapos fejmosása után. Meg aztán engem biztosan ne bántanának a fivéreim. Mosolygott a férfira a nő.
- Hagynád, hogy elégtételt vegyenek, mert elcsábítottál, hogy előbb vegyelek nőül, mint ahogyan ők szerették volna?
- Soha. Te már az enyém vagy és megvédem azt, ami a tulajdonom.
- Hát ez lennék én, egy tulajdon? Kérdezte somolyogva a férfi.
- A férjem vagy, akit történetesen magamhoz akarok láncolni ne, hogy elorozzák tőlem. Ne hidd azt, hogy nem vettem észre milyen szemekkel néztek téged az asszonyok a faluban és Bríben.
- Féltékeny lennél?
- Talán egy kicsit.
- Téged is bámultak a férfiak, mert mi tagadás szemrevalóbb vagy női ruhában, mint az úti gúnyádban... bár nekem úgy is tetszetős vagy ne, hogy azt hidd.
- Reméltem is - nevetett fel a nő.
- Sőt talán jobban is tetszel, hiszen úgy is ismerkedtünk meg, hogy elsőre azt hittem egy fiatal fiú van előttem csak mikor megszólaltál döbbentem rá, hogy leány vagy - Nevetett fel a férfi - emlékszem akkor mondtam is, hogy feleségül is vennélek, mert megmentettél. Mahal a tanúm arra, hogy nem hittem volna, hogy valóban egy nap az leszel. Túlságosan szép és távoli voltál hozzám.
- Én? Soha sem voltam szép Frerin.
- Buta beszéd - ingatta a fejét a férfi és Artemys fölé hajolt - szebb asszonyt nem ismerek.
- Bár el tudnám ezt mondani férfiról is - sóhajtott fel a nő és Frerin Artemysre borulva rázta a nevetést.
- Hát valóban nálam csak szebb férfiak vettek körül. Egy tünde lábnyoma sem lehetnék - kacagta a törp - de azért remélem, hogy megfelelek így is neked. Öregen, sebhelyesen, száműzötten és szegényen.
- Tökéletesen - ölelte magához Artemys a férfit és megcsókolta - nekem pont megfelelsz hercegecske.
- Tudom mire megy ki ez a hízelgés - mosolyodott el a csókban a férfi - ám legyen beadom a derekam.
- Tudtam én, hogy rá veszlek, hogy maradjunk még. Nevetett fel Artemys - Alig várom, hogy elhagyjuk ezt a helyet és az új otthonuk felé tartsunk, ahol nem zavarhat senki sem minket és békésen élhetjük az életünket nevelhetjük a gyerekeinket. Legszívesebben éjszaka is vágtatnak, de Glín nem örülne ennek és annyira én sem.
YOU ARE READING
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
