Múlt árnyai

91 fejezet: Új otthon

Frerin figyelte az alvó feleségét, aki halkan szuszogott mellette. Szavakban sem tudta volna foglalni milyen boldog volt, hogy minden nap mellette ébred miközben a nő a háló ruháját szorongatja, mintha attól félne, hogy nélküle bárhová is menne. Nem mintha a tengeren erre bármi esélye is lett volna. Óvatosan elsimította a nő arcából a kosza tincseket, majd gyengéden megcsókolta a fedetlen vállát és megsimogatta a kerekedő hasát. Elmosolyodott, mikor Artemys közelebb bújt hozzá miközben valami süteményekről motyogott. Hetek óta voltak úton és sokszor meg kellett változtatniuk az útvonalat, hogy elkerüljék a kalózokat, de végül a kapitány szerint holnap reggelre, már új otthonuk kikötőjében fognak lehorgonyozni. Már a gondolatra és izgalomba jött, hogy az első gyermekük egy békésebb helyen jön a világra.

A város ahol letelepülni készültek egy sivatagos hely volt és zajos. Mikor a hajó kikötött a parton rengeteg ember nyüzsgött pedig már a nap delelőn volt és perzselt a nap, ami miatt elviselhetetlen volt a meleg. Frerin a mellette álló feleségére nézet, aki csillogó tekintettel figyelte a parton lévőket miközben eligazgatta a kendőt a fején. A kapitány volt olyan kedves, hogy figyelmeztesse őket, hogy az itt élő asszonyok eltakarják, a hajukat legyen az leány vagy asszony.

- Szegény város ez nagyuram, de rendes népek rakják - lépet melléjük a kapitány - nagyon várták már magukat. Főleg, mert a város régi intézője nem rég visszaadta a lelkét Morgothnak. Becstelen aljas férfi volt, de most itt van maga és a kedves felesége. Maguk ketten, majd ráncba szedik a város urát. Dandur jó ember és igazságos, de a feje üres akár egy kiivott sörös kupa. Fújta ki a pipájából a füstöt Omrun és rákacsintott Artemysre, aki csak halkan felkuncogott.

- Remélem segíteni, tudok - mondta Frerin és hátra kulcsolt kézzel figyelte a rá meredő tekintetteket, akik kíváncsian nyújtogatták a nyakukat - nem szeretnék csalódást okozni.

- Biztosan nem lesz gond kedvesem hiszen a bátyádnak is rengeteget segítettél, hogy oda jusson ahová jutott Ered Luin-ban.

- Ott minden más volt Maram ezt te is tudod. Nem ismerem az itteni szokásokat kellően.

- Megtanulják hamar főleg, hogy a tündéjük már teljesen magáénak tette a dolgokat. A fiúk kioktatták rendesen - bökött a háta mögé ahol egy ládán Milror ült és nevetgélt a matrózokkal - a hegyes füle sem fogja érdekelni itt senkit sem annyira hozzánk hasonlóvá vált, sőt maguk sem fognak kilógni már csak azért sem, mert laknak erre törpök is, de ezek jóval másabbak, mint a Középföldeiek.

- Nem gondoltam volna, hogy laknak ilyen messze keleten is törpök.

- Laknak bizony uram, de őket nem érdekli a nyugati rokonaik csak a saját törzseik. Kereskedők és tenyésztők ők uram nem hatalmas nagyurak, mint maga.

- Soha nem voltam hatalmas nagyúr Omrun, csak egy egyszerű törp.

- Aki hercegi ranggal bírt.

- Igen, bírt ez a lényeg. Most csupán egy egyszerű törp vagyok.

- Akinek gyönyörű a felesége. Jó volna, ha figyelne rá ne, hogy elrabolják maga mellől vagy valami baja essen Ugyan békés város, de itt is meg vannak a rossz emberek, mint bárhol.

- Nem féltem én a nejem - mosolyodott el Frerin és oda pillantott Artemysre, aki idő közben már Milrorhoz csatlakozott, hogy búcsút vegyen a hajó legényégétől - ha nem is látszik rajta kiváló harcos és hűségében éppen úgy bízom, ahogyan ő az enyémben.

- Hát nem gondoltam volna, hogy az a csöpp nő harcos lenne.

- Kardhasító nevet kapta az Öt Sereg csatájában - mondta büszkén a férfi - és a bátyámnak is adott egy örök sebet.